Szemészet, 1903 (40. évfolyam, 1-4. szám)

1903-07-26 / 3. szám

1903. 3. sz.

ORVOSI II E T I L A P SZEMÉSZE T

35

könyvekben a szemtekének külső-felső részén előforduló zsírdaganatok még ma is, mint egyszerű lipoma subconjunctivalek vannak jelezve. Csak az utóbbi idők kutatásai derítették ki és pedig Bögel (Gr. Arch. f. Oplith. 32 К. I. 129) és Nobhe (Gr. Arch. f. Ophth. 44 к. II. 334.), hogy az irodalomban közölt lipomák nem egyebek, mint lipomatosus dermoidok. Igen kétségesnek látszó esetekben is esetleg az összes metszetek átvizsgálásánál egyik vagy másik jelét a dermoid caracternek meg fogjuk találni. Vagy finomabb szőröket vagy a conjunctiva epitheljének megvastagodását, többé-kevésbbé kifejlődött papillákat, vagy acinotubulosus mirigyeket találunk. A daganatok teratoid jellegét kiválóan bizonyítják az ezen lipomákban talált poroz- és csontképződések.

Ezen veleszületett conjunctivalis dermoidok 3 helyen fordulhatnak elő a szemen és pedig a corneo-scleralis határon, az átmeneti redő tájékán és a caruncula lacrymalison. Azonban miként ezt Nobbe esete is bizonyítja, ezek össze is folyhatnak egymásba. Míg a musc. r. s. és ext. közötti dermoidokban a lipomás jelleg dominál, addig a többiekben a zsírszövet rendesen csak alárendelt szerepet játszik. Innen van, hogy ezen daganatokat ezelőtt nem is sorozták a lipoma-csoportba, hanem csupán

dermoid névvel illették, vagy talán jobban mondva az előbbieket pusztán lipomáknak tartották.

Gallenga a subconjunctivalis veleszületett daganatokat 3 csoportba osztja és pedig:

1. tiszta dermoidok ;

2. lipodermoidok;

3. vegyes alakok (lipomák, melyek acinosus, vagy acinotubulosus mirigyeket vagy porczot tartalmaznak).

Bögel csak 2 csoportot állít fel:

1. dermoid képében jelentkező daganatok (börszerkezet, szőrök, szörtüszö-mirigyek és zsír);

2. olyanok, a melyek epithel és a bőr kötőszövete mellett csak hyperplastikus zsírtömegeket, idegeket és acinotubulosus mirigyeket tartalmaznak.

Nobbe azon alapon, hogy az összes subconjunctivalis lipomákat és dermoidokat mint lipodermoidokat fogja fel, csupán a daganat helye szerint ad nevet nekik és pedig :

1. az átmeneti redő lipodermoidja;

2. a corneo-scleralis határ lipodermoidja és

3. a legritkábban előforduló caruncula lipodermoid.

A jelen eset rendkivüiiségét a daganatban levő osteoma képezi. Az irodalomban, a melyet Friedlandnál (Beiträge zur Augenheilkunde 44 f. 116. oldal) felsorolva láttunk, mindössze

12 eset van közölve és pedig Graefe, Saeraisch, Spencer Watson, Wecker, Critchett, Snell, boring, Vigne, Hartridge, Cirincione, Laprange, Friedland esetei. Hozzájárul még Galtier esete és az itt leirt.

Hogy a daganatok elcsontosodhatnak, az kétségtelen. Fibromák, lipomák, angiomák, sarcomák, sőt carcinomák is elcsontosodhatnak. Ilyenkor persze a daganatban előforduló vagy ezt burkoló vaskos kötőszövetből indul ki a csontosodás, de épen úgy lehetséges, hogy elszórt osteoplastikus csírokból fejlődött csontújképzödésekröl van szó. Hogy esetemben az osteoma porczosan elöképzett csontból állana, alig hiszem. Legalább a metszeteken porcz és csont közti átmenet nem constatálható.

Szili tanár úr szívességének köszönhetem, hogy a leirt subconjunctivalis lipodermoid kapcsán referálhatok a caruncula lacrymalis egy dermoidjáról is, melyet Szili tanár úr mikroskopi vizsgálat és közlés czéljából nekem átengedett.

A daganat, mely egy 42 éves egyéntől származik, jókora borsónyi volt. Klinice: megnagyobbodott caruncula benyomását tette és igen kemény tapintató volt. A carunculával együtt lett kiirtva és alkoholban fixálva. Górcső alatt a daganat és a caruncula közötti határ kis befüzödés alakjában mutatkozik. Maga a daganat nagyobb, mint a caruncula és nagyjából ugyanazon alakelemekböl áll, a daganat epithelje azonban több rétegű. A legfelső hámsejtek laposak és degeneráltak, a mélyebbek gömbül lyübbek, itt-ott cylindrikusak. Az epithelben kis üregek vannak, melyek való-zinüleg nyáktömlök. Egyes metszeteken az epithelböl csapok haladnak a daganatba és jól kifejezett papillákat képeznek. Szőrök átmetszetét csak kevés praeparatumon találtam. A daganat belsejét legnagyobb részben mirigyszövet és középsürüségü kötőszövet képezi, mely utóbbi az epithel szomszédságában sejtdúsabb, mint távolabb. Azonkívül előfordulnak még benne ruganyos rostok igen bőven, zsírszövet és harántcsíkolt izomszövet pedig igen kis mennyiségben.

A mirigyek kétfélék és pedig 1. faggyúmirigyek, polygonalis sejtekkel, jól festődé sejthártyával és maggal. A protoplasma, valamint a mirigyek űrében levő faggyú nem jól festödik. Nagyon feltűnő, hogy a mirigyek kivezető csövét és az egyes lebenyeket a környező kötőszövetben igen sok, polychromethylenkékkel sötéten festődé ruganyos rostpamat kiséri.

2. A daganat belsejében több csoportba osztott acinotubulosus mirigy (Krause-féle mirigyek) látható, a melyeknek lebenyei közt csak igen kevés ruganyos rost található. Hasonló mirigyszövet, bár kisebbb mennyiségben a caruncula állományában is látható és így én is megerősíthetem azt, hogy a caruneulában a Krause-féle mirigyekhez teljesen hasonló mirigyek tényleg előfordulhatnak.

Nobbe (1. c) mindössze 3 ilyen esetet talált az irodalomban és pedig Wallenberg, Schiess- Gemuseus és Wolff által leirt eseteket. Tehát ezen eset volna a negyedik. Azonban azon gyanúnak kell kifejezést adnom, hogy a carunculának más neveken leirt daganatai közül még több volna sorozható a teratoidok, illetőleg a dermoidok közé, ha a megfigyelők a metszetek legnagyobb részét, esetleg az összes metszeteket vizsgálták volna át.

A hadsereg trachomaiigye.

Selye Hugó dr., cs. és kir. ezredorvos a 60-dik gyalogezrednél.

A hadsereg trachoma-kérdésének elintézése igen fontos. Először is azért, mert ragályos betegségről van szó, mely lappangva terjed tovább, a katonaság pedig embertömeget képvisel, melynél béke idején az egészségügyi szolgálat gátat tud vetni a tovaterjedésnek, de háború idején, hol az orvosi szolgálat más irányban van nagy mérvben igénybe véve, kevesebb gondot lehet erre fordítani; továbbá, mint a múltnak tapasztalatai mutatják, a trachoma nagy mértékben képes a hadsereg tetterejét gyengíteni, sőt felfüggeszteni és ezért fontos a trachomát a hadseregből teljesen kiküszöbölni.

Az első nagyobb mérvű megbetegedés Napóleonnak egyptomi hadseregében történt. Egyptomban már évezredek óta endemikus a trachoma és Napóleonnak 32,000 főnyi hadserege 1798— 99-ben majdnem teljes számban megbetegedett.