Szemészet, 1902 (39. évfolyam, 1-6. szám)

1902-10-26 / 5. szám

1902.sz.ORVOSI HETILAP — DOLGOZATOK A BŐRKORTANI INTÉZETBŐL

15

senilis bőrelváltozása is, melynek histologiájánál a legellentétesebb leletek és nézetek állnak egymással szemben.

A verruca senilist úgy klinikailag mint anatomice először 1869-ben Neumann3 ismertette. 1881 ben Barthelémy 1 közölt verruca seborrhoica elnevezéssel egy hasonló esetet, melynek histologiai vizsgálatát Balzer végezte. Azóta Handford 2 (1888) steatorrhoea nigricans, Pollitzer 7 (1890) ismét verruca seborrhoica s Unna 8 naevus seborrhoicus elnevezés alatt irta le.

Anatómiai vizsgálatánál Neumann a Malpighi-réteget vékonyodottnak, Balzer és Handford ugyanazt hypertrophizáltnak írják le. A hajtüszők Neuman-nál tágultak, mintegy kigömbölyödöttek, elszarúsodott sejtekkel, zsíros anyaggal s lanügoval vannak telve, a faggyúmirigyek megnagyobbodottak, nyílásuk eltömődött s a bőr felszíne fölé emelkedett. Balzer-nél a mirigyelváltozások hiányoznak és sem ő, sem Hand,ford nem találták a folliculusok cystás elváltozását, habár az utóbbi számos, kerek, kubikus sejtekből álló fallal biró hézagot ir le az epithel körében.

Egység Balzer és Handford eredményei között főleg abban van, hogy a cutist mindketten normálisnak tartják s felfogásuk szerint a verruca senilis lényegében epithelialis megbetegedést képez.

Neumann szerint a kiszáradt és merevvé vált szarúréteg a cutis öregkori zsugorodása következtében barázdálódott s egyes helyeken az elszarúsodott sejtek nagy tömege halmozódott fel.

Az említett három észlelővel homlokegyenest ellenkező sőt egymás között is részben ellenkező eredményre jutnak Pollitzer és Unna.

Pollitzer lényeges elváltozásokat említ a cutisban. A papillákat nagy mérvben megnyúltaknak s bennük nagy magvas „epitheloid“ jellegű sejthalmazokat talált, mely halmazok a subpapilláris edényplexusig lehúzódnak. Szerinte e sejtek csoportosítva, a capillárisok mentében helyeződnek el s helyenként kötőszöveti kötegek által vannak egymástól elválasztva. Véredények, elastikus rostok s faggyúmirigyek normálisak. Tömött sejteket (Mastzellen) tömegesen látott praeparatumaiban. A Malpighi-réteget tetemesen kiszélesedettnek találta, különösen az interpapilláris léczek az elváltozás centrumában háromszorosan is megnyúltak. A szarúréteg megvastagodása mellett annak sejtjei magvaikat megtartották (parakeratosis). A veritékmirigyek kivezető csövei cystikusan, a normális lumen tízszeresére tágultak s Pollitzer e tágult verítékmirigy vezetékeket a Handford által leirt hézagokkal azonosaknak tartja. Magának a mirigynek lumenét is tágultnak találta s a mirigyepithelt nagymennyiségű zsíros anyaggal tömve. Zsírt különben a cutis és papillák hézagaiban s a Malpighi-réteg sejtjei között, sőt sejtjeiben is kimutatott osmiumos készítményein.

Maga Unna, kinek laboratóriumából Pollitzer esete is származott, nem fogadja el teljes érvényben e leletet, mert a beteg, kinek bőréből Pollitzer excindált, mycosis fungoidesben halt el s Unna is mint vegyes természetű képletet fogja fel. (4Das ihm vorliegende Material war nämlich gemischter Natur.“)

Unna histologiai vizsgálatai alapján a verruca senilist a lágy naevusok* közé sorozza, mely a rendes lágy naevusoktól, főleg erős zsírtartalma által különbözik. Jellegzőnek mondja a cutis, epithel s verítékmirigyek zsíros beszűrődését (Fettdurchsetzung) s az „epitheloid“ jellegű sejthalmazoknak a papillákban való jelenlétét. Az általa naevus seborrhoicusnak nevezett szóban forgó elváltozás s a rendes lágy naevusok között fennálló különbséget eutisben jelenlevő epithelfészkek különböző elrendeződésében és még abban látja, hogy az elváltozásnál a verejték mirigyek gombolyagai szélesek, ephitheljei nagyok, széles külső zónát mutatnak és a sejtmagok egészen a lumen felé torlódtak. Mint a lágy naevusoknál, úgy itt is az epithelfészkeknek megfelelőleg az elastin hiányát, tömött sejtek (Mastzellen) és pigment jelenlétét találta. Osmiumos praeparatumain feltűnt Unnának a verejtékmirigyeknek a rendesnél abnormálisán nagyobb zsírtartalma. Mint Pollitzer, úgy Unna is talált zsírt a cutisban elszórva, de sokkal intensiveb* Unna lágy naevusoknalc nevezi az epitheliumoknak már embryonalis depositióját a cutisban, mely epitheliumok azonban merevségüket vesztették. (Histopath. 1147. 1.)

ben az epithelben s a papillákban, valamint a cutisban ágyait epitb elfészkekben.

Jarisch iukább atrophiás sejtekbena rendesnél alig gazdagabb cutist s a typusosan és reticulárisan burjánzott, de különben atrophiás Malpighi-réteget talált. Ez utóbbiban szá mos szarúcystát látott, melyek sűrű, concentrikusan rétegzett, helyenként lanugokat tartalmazó szarútömegeket foglaltak magukban. A szarúréteget nem találta megvastagodottnak. Úgy Pollitzer mint Unna leletét úgy magyarázza, hogy azok eseteikben oly naevusokat vizsgáltak, melyek a verruca senilistől nem voltak klinikailag elkülöníthetők.

A mint látjuk, nemcsak az elnevezésekben, hanem magában az anatómiai leletben s annak magyarázatában is oly nagy az eltérés az egyes autorok között, hogy eléggé okadatolttá teszi az újabb vizsgálatok közlését.

Az egyetemi bőrkórtani intézet rendelésein Nékám m. tanár szíves engedelmével, miért e helyen is köszönetét mondok, a verruca senilis több typusos esetéből volt alkalmam mikroskopiai vizsgálat czéljaira excindálni.

A kimetszett anyagokat részben rögtön abs. alcoholban keményítettem, részben Müller féle oldatban és 1 °/0 osmiumoldatban a szokásos módon fixáltam' s a keményítős után celloidinba ágyaztam. Az alcoholban keményített anyagokból származó metszeteimnél az Unna-féle polychrom-methyíenkéken s haematoxylin Van Gieson-on kívül a Weigert-féle elastikus rostok festésére szolgáló tinctiót, valamint az elastinnak elacinra való elfajulásának kimutatására szolgáló savanyú orceinpolychrom-methvlenkék 2% sav. fuchsinos eljárást, továbbá a szintén Unna-féle polychrom-methylenkék jodos-jodkalium, l°/0 pikrinanilin tinctiót használtam.

Szövettani vizsgálataim eredménye a következő:

A szarúréteg mérsékelten megvastagodott, különösen a hajtüszők nyílásai körül, hol tetemes szarúfelhalmozódások láthatók. Helyenkint a réteg alsóbb részeiben, ott, a hol maga a stratum corneum is inkább megvastagodott, a szarúsejtek magvaikat részben megtartották (parakeratosis).

A Malpighi-réteg felületes megtekintésekor az szélesbedeítnek tűnik fel az elváltozás helyének megfelelőleg, de behatóbb vizsgálatnál kitűnik, hogy e szélesbedést nem anynyira a réteg sejtjeinek minimális arányban megszaporodott volta, mint egyrészt a látszat okozza, mert az affectio szomszédságában levő bőrrészek Malpighi-rétege a normálisnál keskenyebb, másrészt az affectio helyén a Malpighi-réteg sejtjeit bizonyos képletek széttolták. E képletek kisebb nagyobb kerek és ovális cystának imponáló hézagok, melyek sokszorosan átlyukasztják a réteget. Szoros vizsgálatnál e hézagok nem egynemüeknek s nem egyformán létrejöttéknek bizonyulnak. Vannak közöttük concentrikusan rétegzett, részben magvaikat megtartott szarúsejtekkel teltek. (L. I. ábra A.) Az ilyen hézagok létrejövetelét jól megmagyarázza a szarúrétegnek betüremkedése a Malpighi-rétegbe, mely a górcsői képen jól kivehető (L. I. ábra C.) s így határozottan el kell vetnünk azon észlelők nézetét, kik azokat mint a Malpighi-rétegben önállóan képződött „szarúcystákat“ fogták fél. Vannak oválisabb vagy szabálytalan köralakú hézagok, melyek, mint már a falzatuk vagy az esetleg bennük levő lanugo-átmetszet bizonyítja, kizárólag tágult faggyúmirigyvezetékek, illetőleg folliculusok által képeztetnek. Azon helyeken, hol a metszés iránya egy egy folliculust teljes hosszában ért, a folliculusok egy részének excessive tágult volta tűnik elénk. (L. I. ábra B.) Végre vannak oly hézagok, melyeknek űrében kötőszöveti elemek (elastikus, kollagén rostok, kötőszöveti sejtek) mutatkoznak, s melyek nem lehetnek egyebek, mint túlburjánzott, szabálytalan papillák. (L. I. ábra D.)

A corium rendes térfogatának mintegy 2/s-ra csökkent, de nem találhattam benne sem a tömött sejtek (Mastzelle) tömegét, sem azon epithel vagy epitheloid sejtekből álló halmazokat, melyeknek jelenvoltát a coriumban Unna és Pollitzer annyira kiemelték s melyek az utóbbit a „naevus seborrhoicus“ elnevezés felvételére indították. A papillák megnyúltak, sza-