Szemészet, 1902 (39. évfolyam, 1-6. szám)
1902-10-26 / 5. szám
1902. 2. sz.ORVOSI HETILAP — DOLGOZATOK A BŐRKÓRTANI INTÉZETBŐL 11 A térdről excindált bőrrészlet makroskopice sem mutatott vékonyodást, hanem, mintKrysztallovicz esetében, csak keményebb tapintatú volt; a lábtőről vett atrophikus bőrrészlet vékonyodott. Esetem első stádiumában alig, második stádiumában nagyjában egyezők voltak észleleteim Buchwald, Touton észleletével, kik a bőr in toto vékonyodásáról, Bechertével — ki az epidermis vékonyodásáról tesz emlitést — bár rétegenkint az egyes bőrrészleteket egyik sem tárgyalta. A stratum corneum, esetemben az első stádiumban meglehetős normalis vastagságú volt s itt-ott igen vékony pörkkel volt borítva. Colombininak, Pospelownak s Krysztallovicznak harmadik stádiumban leirt észleletét, hogy a stratum corneum a normálisnál vékonyabb lett volna, nem találtam s ha ész leleteikkel ellentétben voltak is helyek, hol a stratum corneum a normálishoz képest kissé vastagodott volt, mint azt Huber is helyenkint leírta, daczára annak, hogy általában mérsékelten vékonyodottnak találta a stratum corneumot — oly mértékű vastagodás, mint azt Krysztallovicz leírta, (az epidermisnél vastagabb) nem volt soha észlelhető. Parakeratosis, mint azt Heller leírta, nem volt jelen. Esetem második stádiumában a stratum corneum helyenkint normalis kiterjedésű, másutt meglehetősen egyenletesen volt vastagodva, szemben Neumann esetével, ki azt helyenkint egyenetlenül vastagodottnak irta le; a stratum corneum homogen volt, néhol tényleg vastagabb volt az alatta fekvő epidermisnél. mint azt Krysztallovicz esetének első stádiumában találta; a stratum corneum helyenkint szalag alakban vált le, mint Neumann esetében; parakeratosist itt sem találtam, de helyenkint a hámban górcsövi kicsinységű abseessusok voltak jelen. A stratum granulosum esetünk első stádiumában soha nem hiányzott s így ellentétes észleletiink Hellerrel s Neumann II. esetével, kik a stratum granulosum helyenkinti hiányát s Krysztallovicz III. stádiumában leirt észleletével, ki a stratum granulosum teljes hiányát irta le; egyezik azonban észleletünk Colombini, Huber, Neumann I. esetében Krysztallovicz esetének I. és II. stádiumában leirt észleletével. A stratum dentatum csak kevés sejtsorból áll s igy egyezik észleletünk Nenmann 2 esetében leirt, Colombini és Unna észleleteivel, kik a stratum dentatumot atrophikusnak írták le; a sejtek a horizontális tengely irányában fekszenek, orsó alakúak s itt egyezik észleletünk Unna, Huber s Krysztallovicz I. stádiumában leirt észleletekkel. A stratum basale néhol ugyan eléggé kiterjedt pallisad sejtekből áll, többnyire azonban egészen rövidek, szeszélyes alakúak, kivándorlóit leukoeyták által szétnyomottak, (Krysztallovicz nem látta soha, hogy a leukoeyták az epidermisig vagy abba hatoltak volna, Neumann azonban leírta) néha tetemesen pigmentáltak voltak, mely utóbbi tényt Colombini s Huber is esetükben leirtak. Kzrysztallovicz azonban a pigmentet normalis mennyiségűnek találta. Esetünk II. stádiumában majd ugyanaz a kép tárult elénk; a Malpighi-réteg a normálisnál vékonyabb, a basalis rétegben a pigmentatio erősebb (mint azt Huber s Colombini leírták, ellenben normálisnak Krysztallovicz találta) a nélkül, hogy valódi chromatophorák mutatkoztak volna. Esetemnek főleg első stádiumában láttam jól kifejezve a papillák lelapulását, elsimulását, úgyannyira, hogy a corium és epidermis közti határt jóformán egyenes vonal képezte, kevésbbé voltak a papillák elsimulva esetem II. stádiumában. Az említett észlelettel majd az összes szerzők észlelete nagyjában egyező; Bruhns, Bechert, Riedel, Pospelow, Colombini, Neumann, Huber, Krysztallovicz, Buchwald. A coriumra vonatkozólag az észleletek majd mind egyeznek ; majd mind annak infiltratioval való áthatottságát írják le; az eltérések csak az infiltriatio localisatioját s qualitását illetőleg állanak fenn. Míg egyesek az infiltrationak inkább csak edény és mirigyek körüli localisatioját Írják le (Colombini, Huber, Buchwald), addig mások Neumann, Krysztallovicz mi s mások az infiltratiot a többi corium részletekben is láttuk. Az infiltratiot Krysztallovicz az alsó cutis részletekben erősebbnek találta. Bechert, Neumann s mi vele ellenkezőleg azt a felső részletekben találtuk kifejezettebbnek s míg Krysztallovicz a felsőbb részekben látja az infiltratio elhelyeződését inkább az edények körül, addig Neumann és mi az elhelyezedési módot inkább az alsóbb részletekben látjuk praevalálni. Krysztallovicz esetének II. stadiumábau az infiltratio tetemesen csökkent. Míg Colombini, Buchwald kissejtes, Neumann gömbsejtes infiltratiot ir le s utóbbi helyenkint talált hizlalt sejteket is, addig Unna, Krysztallovicz, Huber, főleg plasmasejteket talált; a mi esetünkben Neumannal ellentétben hizlalt sejteket nem találtunk, de találtunk plasma-sejteket, sok leukoeytát, mely utóbbit Krysztallovicz nem találta. Esetünkben az első stádiumban, mint azt Colombini is leírta, jól ki lehetett venni egyes tágult endothellel bélelt nyirkutat; a véredények helyenkint elég szűkek voltak, másutt azoknak egyes pontokon erős kitágulását láttuk, melynek folytán néha egész szívalakú űrök jöttek létre, melyek vérrel voltak telve (Colombini); a véredény intimája nem ritkán igen duzzadt s köbalakú a bennékbe erősen befekvő sejtekből állott. A véredények számban mintha szaporodtak volna (s itt találkozik észleletünk Heller, Neumann, Huber észleletével, de ellenkezik Krysztalloviczével.) Az izomrostok, mint Pospelow és Colombini is leírták, infiltratioval áthatottak, duzzadtak voltak, de atrophikus izomrostokat, mint azt Colombini esetében, nem találtunk. Az idegtörzsecskékben feltűnő sok volt a kötőszövet. Nem találtam az idegrostok csavarodott lefutását, mint azt Neumann leírta. Esetemben a II. stádiumban az edények nem voltak megszaporodva, (s itt találkozom Krysztallovicz észleletével) helyenkint tágultak voltak, de környékükön a lobos infiltratio nem maradt meg. Esetemben az I. stádiumban sem a verítékmirigyek, sem a faggyúmirigyek száma nem fogyott meg, a folliculusok elég bőven voltak jelen ; mindenütt normalis szerkezetet mutattak, környezetükben nem mutatkozott egyéb eltérés, mint az infiltratio, mely azonban az egész coriumra is jellegző volt s így Krysztallovicz első stádiumában nyert leleteket kivéve, leletem az összes szerzők leletéivel ellenkezik. Buchwald s Bechert a veríték- s faggyúmirigyeket csak gyéren találta, Pospelow s Colombini esetében a verítékmirigyek s kivezető csöveik foetushoz hasonlóak voltak, a faggyúmirigyek s hajtüszők atrophizáltak voltak. Neumann eseteiben sem ép verítékmirigyet, sem ép verítékmirigy kivezető csövet, ép faggyúmirigyet nem talált. Huber főleg a hajtüszők, kevésbbé a faggyúmirigyek s verítékmirigyek számát találta csökkenve. Krysztallovicz első stádiumában alig volt más elváltozás, mint a folliculusok, hajtüszők s faggyúmirigyek körül fekvő infiltratiók, 2-dik s 3-dik stádiumában a verítékmirigyek ferde fekvését a kivezető csőnek szűkült lumenjét, a faggyúmirigyek s hajtüszők atrophiáját írja le. Esetemben a 2-dik stádiumban (lábtőről) a verítékmirigyek relative csökkent számmal voltak jelen, folliculust egyet sem találtam. Esetünkben az l ső stádiumban az elastikus rostok, mint azt a legtöbb szerző leírta (Buchwald, Touton csak kisebb mértékben, Colombini, Unna, helyenkint Krysztallovicz) számban lényegesen csökkentek; e megfogyatkozásnak, illetve degenerationak mikéntjét nem tudtuk eruálni; közvetlenül a hám alatt a papilláris hálózat finom rostjai megmaradtak, mint azt Huber, Neumann is leírják, az infiltratioban is ép úgy mint előbbi két szerző találta, csak igen ritkán lehetett ruganyos rostokat látni. A ruganyos rostok látszólagos szaporulását, miut azt Huber, Heller s helyenkint Krysztallovicz leírják, nem láttam, de a Weigert-féle festékkel egy még eddig le nem irt különös magatartását észleltem a ruganyos rostoknak, t. i. azt, hogy egyes véredények között egész picziny golyócskák, összetöpörödött rostokból képződött tömegecskék voltak jelen. Esetemben a 2-dik stádiumban a kötőszövet és a ruganyos rostok számának csökkenése van jelen. A fentebbiek alapján véleményem a bántalomról más szerzőkkel együtt a következő : a szövettani leletek legnagyobb része azt mutatja, hogy egy chronikus lobfolyamattal állunk szemben, melynek következménye az atrophia. Esetemben
