Szemészet, 1902 (39. évfolyam, 1-6. szám)
1902-02-23 / 1. szám
8 ORVOSI HETILAP S Z EMESZ ET 1902. 1. sz. tudnia kell a szemtükörrel is bánni. A szemészet egyetemi oktatásában erre rendszeresen törekszünk, a collegiumok egész sora foglalkozik e disciplinával, a tanulásra való alkalom szaporodik s ezzel arányban az ismeretekkel szemben felállított igény is jogosan növekedhetik. A közoktatásügyi kormányzat azon nagy jelentőségű intézkedése, bogy ezentúl a kórházi gyakorlati év kötelezővé válik, bizonyára a szemtükrözés begyakorlására és értékesítésére is jó hatású lesz. Azon vidéki kartársak, kiknek annak idején nem volt alkalmuk vagy elmulasztották a szemtükörrel való bánásmód megtanulását, a fejlődő szünidei cursusokban ismereteiket kiegészíthetik, a székes főváros orvosainak pedig egész éven át módjukban van az állam, a főváros és közjótékonyság kórházainak mindegyikében útmutatást s oktatást kérni. Az a meggyőződésem, hogy a szemtükör használatának elterjedése nemcsak a betegek közvetlen javára fog szolgálni, nemcsak növelni fogja a gyakorló orvos tekintélyét, hanem a tudomány fejlődését is hatalmasan elő fogja mozdítani. Ezen ezélok felé törekedni, mindannyiunknak hazafias kötelességünk '. Járó betegeken végzett iridectomia esetek.1 Irta: Siklóssy Gyula dr. 'risztéit Orvosegyesület! Van szerencsém a jelen alkalommal három esetet bemutatni, a kiknél a szivárvány-metszés műtétét végeztem, a nélkül, hogy az illetők utókezelés tartama alatt a gyógyulás megkönnyítése czéljából mozdulatlanságra, nyugalomra, ágyban való fekvésre lettek volna kényszerítve. Az egyik eset ugyan a kórházi osztályra fel volt véve, de a műtét után állandóan fent járt-kelt s csak éjszakára feküdt le ágyába, a másik kettő pedig ambuláns beteg volt, a kik a műtét után, az operált szemen nagy kötővel hazamentek s harmadnap jöttek el kötésváltoztatásra. A felelösségterhes szemműtétek utókezelésében csak a legutolsó időközben állott be változás, az utolsó ötven esztendőben a szemeket általában bekötötték, napokig kötve tartották s a betegeket többnyire szigorú mozdulatlanságban ágyban feküdni kényszerítették. Ezt az eljárást Sichel ajánlotta, Albrecht von Graefe és Arit teljesen magáévá tette s ezeknek a nagy tekintélyeknek sikerült ezt az elvet általánosan elfogadottá, sőt kötelezővé tenni. A kötés és mozdulatlanság kettős elvén nagy csorba esett az utolsó években, mikor Hjort az ú. n, nyitott sebkezeléssel fellépett. Messzire vezetne, ha bemutatásommal alkalmat akarnék adni a nyitott sebkezelés előnyei és hátrányai fölött való vitatkozásra, azért csak annyit hozok fel Hjort elveiből, a mennyi az én tételemet, t. i. az iridectomiának járó betegeken való végzését érinti. Hjort első közleményében nagy súlyt helyez a pillák szabad nyitására és csukására, valamint a csarnokvíz és a könnyek bak tericid hatására, de különösen kijelenti, hogy a hályogműtét után a nyugalmat néhány napon át nagyon fontosnak tartja és hangsúlyozza, hogy egyáltalán nem csábítja az a gondolat, hogy a műtétet ambulans betegeken hajtsa végre. Annyit azonban mégis ki lehet venni ebből a közleményből, hogy a beteg maga megy a műtöszobából az ágyáig. Ugyanebben az évben (1897-ben) a második közleményében felemlíti, hogy egy betegnél, a kinél iridectomia nélkül végezte a hályogkivonást, a második napon a szivárványhártya elöesett. Az éltes ember ágyából kiszállt és maga ment a műtőszobába. Walter Odessában 1898 óta áttért a nyitott sebkezeléshez. 0 a Praun-féle rácsot használja, de azt nem párnázza ki és nem vonja be, mint teszi Czermák, a ki szintén lelkes híve a nyitott sebkezelésnek. Walter is hangsúlyozza, hogy a nyitott sebkezelés valódi jótétemény a betegekre nézve. 0 azt azonban csak megszorításokkal alkalmazza : nagy iriticus izgalom vagy csarnokbeli vérzés contraindicálja szerinte a nyitott sebkezelést, iivegtest elöesésnél is előnyt ad az ú. n. nyomókötésnek, ('krónikus iritis eseteiben t 1 A budapesti kir. orvosegvesiilet 1!K)2. február 1-i ülésén tartót* bemutatás. az iridectomia által okozott fájdalom hamarabb elmúlik a kötés alatt és a csarnokban levő vér hamarabb szívódik fel. Waldernek negyedik esete a következő: Előkészítő iridectomia. A beteg műtét után napközben úgyszólván soha sem feküdt az ágyban. A gyógyulás példaszerű. Tizenkettedik esete: Chronicus iritis és pannus crassus. \ Iridectomia zavartalan gyógyulással. A beteg egész nap fent járt. Rohmer a nyitott sebkezelés híve ; az első huszonnégy órára ágyba fekteti a hályogműtét után a betegeket, azután felülhetnek illetőleg felkelhetnek. Hangsúlyozza, hogy a hegesedés épen olyan szépen megy végbe, mint hogyh a a betegek 3—5 nap lefolyásáig mozdulatlanul feküdnének. Guttmann a hályogoperáltakat a második napon fel engedi kelni és karosszékbe ülteti őket. Nemcsak az ügy iránt érdeklődőnek, de az elfogulatlannak is nagy örömet okozott Blaskovits közleménye, mely az ügyhöz méltó higgadtsággal tárgyalja a nyitott sebkezelés előnyeit s daczára annak, hogy minden eddig ismert adatnál gazdagabb anyaggal siet Hjort támogatására, mégis óvakodik határozottan kijelenteni, hogy a nyitott sebkezelést vívmánynak tekinti. Schulek professor budapesti klinikája e közleményben 12-38 esettel, melyek közel 2/3 vésze hályogműtétre vonatkozik, dönt a módszer mellett. Csak annyit hangsúlyozok, hogy a beteg hályogműtét után 2—3 óráig nyugodt hátfekvésben marad, azután karosszékben ülhet. A kötés 24 óra múlva teljesen elmarad, azután már be nem takart Fuchs-féle rács védi a szemet. Ezek a kedvezmények, melyekhez hályogműtét után jut a beteg, feltétlenül megengedhetök tehát iridectomia után is, sőt ha meggondoljuk, hogy az iridectomiánál ejtett seb soha sem tátong, i hogy nagyságára nézve harmad-, legfeljebb felerésze a hályogműtétnél ejtett sebnek, hogy továbbá hályogmütétnél az infectióra j és a szem mélyebb részeit veszélyeztető gyuladás kifejlődésére sokkal alkalmasabb terület nyittatik meg, mint épen iridectomiánál, a hol a lencse és az üvegtest sérülése kizártnak tekinthető, könnyen belenyugodhatunk abba, hogy iridectomia után a fent irt szabadságnál is több engedhető meg a betegeknek. Nem tarthatok számot tehát mélyen tisztelt Orvosegyesület még a localis prioritásra sem, daczára annak, hogy tudtommal valóban ambuláns betegeken egyedül vagyok, a ki nálunk aggodalom nélkül végezek iridectomiát, de kijelenthetem azt is, hogy jelen bemutatásomban sem az újítás oktalan vágya, sem a feltűnés viszketege nem vezetett, annál kevésbbé, hiszen keresve keresem a világirodalomban elődeimet, mindmegannyi támaszaimat. Ezek között felemlítem első sorban Wardropot, a kinek esete 1826-ból való s a kinek közleménye Helmholtz Physiologische Optikjában az első kiadásban az 588., a második kiadásban a 733. oldalon szószerint olvasható. Az eset egy több ízben siker nélkül iridotomizált nőre vonatkozik, a ki sajátságos észleleteket tett látásukat újra visszanyert szemein: „Nach der Operation kehrte sie in einem Wagen nach Hause zurück, die Augen nur lose mit einem seidenen Tuch verbunden.“ Macnaugton Jones 1879-ből azt Írja, hogy a hályogoperáltaktól absolute semmi nyugalmat nem kíván s az operáltak szemei fölé ragtapaszcsíkokkal fekete selyem lemezkéket erősít. Chisolm közleményéből pedig megtudjuk, hogy már 1886-ban hályogműtetteknek is megengedte a szobában való szabad járáskelést és pedig azonnal a műtét után. A betegek maguk öltözködnek. Murell 1891-ben kijelenti, hogy szabadon végzi az iridectomiákat rendelő szobájában, épen úgy, mint a hályogműtéteket. Csak a mfitett szemet köti be, a betegek haza mennek s a legnagyobb szabadságot élvezik. Czermák mütéttanában az iridectomia utókezeléséről ezt írja a 759. oldalon: „Bei optischen Iridectomien, wo der Schnitt sehr kurz ist, habe ich auch von ambulatorischer Nachbehandlung keinen Schaden gesehen“. Poliacov 1895-ben 200 hályogmütétről referál, melyeket ambuláns betegeken végzett s a melyek ép olyan eredményekkel jártak, mintha a betegek mozdulatlanul feküdtek volna. Ezeknek előrebocsátása után vaii szerencsém jelenteni, hogy ambuláns betegeken 28 alkalommal végeztem iridectomiát és pedig a legjobb eredménynyel. Ezek közül 14 érlelő, 7 pedig opticai iridectomia volt, 5 ízben chronikus iritisnél, 2 ízben pedig glau-
