Szemészet, 1902 (39. évfolyam, 1-6. szám)

1902-02-23 / 1. szám

1902. 1. sz. О К V 0 S 1 НЕТILА Р S Z Е М ESZE ГГ 9 сота eseteiben operáltam. A gyógyulási időtartam átlagban 6 napra rug, a mikor a betegek kötés nélkül, szürke szemüveg védelme alatt, az orvosi kezelés, illetőleg észlelés alól elbocsáthatók. Egy esetemben sem észleltem a gyógyulás szempontjából a legkisebb eltérést sem azoktól az eredményektől, melyeket éveken keresztül a fektetéses utókezelésnél megszoktam. Bem az iris szára be nem csípödött, a csarnokképzödés, a hegesedés nem késlekedett, vérzések nem fordultak elő, a reactiv gyuladás soha nem volt nagyobbfokú. Állíthatom tehát, hogy az ambuláns utókezelés semmi hát­ránynyal nem jár a betegre nézve. Ugyanazokat az eredményeket érjük el, ha mindkét szemükre nyomókötést teszünk, vagy ha egyáltalán be sem kötjük a szemet, csak a Fuchs-féle rácscsal védjük azt, vagy ha csak a mütett szemet kötjük be és a beteg a saját lábain sétál el esetleg távol fekvő lakására, vagy ha a beteget saját ágyában operáljuk és a műtét után korlátlan, vagy korlátozott mértékben mozdulatlanságát kény szeritjük. Egy hatalmasabb factor játszik tehát szerepet a műtét sike­rére nézve és ezt az asepsisben ismerhetjük fel. Az utókezelés mellékes, a nyugalom, a kötözés lényegtelen; egy a fontos, egy lényeges és ez az előkészület. Még a hályogmütétnél sem követel­hetjük meg a nyugodt fekvést, annál kevésbbé enucleatiónál és iridectomiánál. Közbevetöleg legyen szabad megjegyeznem, hogy járóbete­geken több ízben végeztem narcosisban vagy cocain-anasthesia mellett enucleatiót, sőt egy Ízben Csapodi tanár úrnak is assistál­­tam a Kerületi Betegsegélyzö Pénztárban ambuláns beteg szemének enucleatiojában. Visszatérve az asepsisre, hangsúlyozom, hogy nem engedhe­tünk meg oly nagy szabadságot a betegnek az utókezelés lefolyása alatt, de el sem követhetünk oly nagy mulasztást a műtét után, a mely felérne fontosságára és vészterhes következményeire néz re azzal a körülmény nyel, ha a rigorosus asepsis elvén csak a leg­kisebb csorbát ejtünk az előkészülésnél. Ha pedig meggondolom, hogy épen a műtét ambuláns ki­vihetősége juttatja az orvost abba az előnyös helyzetbe, hogy ismert, kipróbált helyiségben, betanított személyzetével végezhesse a műtétéit, hogy műtő vagy rendelő szobájában correcte sterili­zálhassa műszereit, steril edényeket kötöző és törülő szereket kaphasson, akkor bizonyossággal állíthatom, hogy az irideetoraiá­­nak ambulanter való végzése a műtéti eredményeket még javítani van hivatva. Az orvos kényelme nem jön számba, de nagy fontossággal bír a beteg kényelme. A napokig tartó hanyattfekvés, melyet régebben megköveteltünk az iridectomizált betegtől, nem tartozott a különös élvezetek közé; a beteget ezenfelül még a koplaltatás is elgyengítette, hiszen abbeli félelemben, nehogy székletét miatt meg kelljen mozdulnia, alig kapott valamit enni. Még csak arra kívánok kiterjeszkedni, hogy mi bírt reá arra, hogy az iridectomiát járó betegeken végezzem. Nem tagad­hatom, hogy az első lépéseket ezen a téren aggodalmas szívvel tettem, daczára annak, hogy sok adat állott rendelkezésemre, me­lyek az iridectiomia ambuláns gyógykezelését magasztalták. Az irgalmas kórház, melynek szemosztályán működni sze­rencsém van, alapszabályai szerint csak férfiakat fogad be falai közé fekvő betegek gyanánt. Minduntalan megtörtént s hályog­­betegekkel megtörténik ma is, hogy kénytelen voltam műtétre jelent­kező nőbetegeket elutasítani. Nem tagadhatom, hogy erre én, mint vérbeli szemorvos, csak nehezen szántam rá magamat s komolyan foglalkoztam azzal az eszmével, melyet Czermák vetett fel műtéttanában. Kísérleteket tettem tehát ebben az értelemben kórházi vagyis felvett betegekkel, a kiket iridectomia után egyáltalán nem fektettem le. Ha a gyógyulásban zavar állott volna elő, úgy a folytonos ellenőrzés segélyével módomban állott volna azon segíteni. De egymás után tiz esetben követte teljes siker kórházi betegen végzett iridecto­­miának ambuláns utókezelését. Ezután elérkezettnek láttam az időt arra, hogy egy alkalmas esetben igen kicsiny optikai iridectomiát végezzek egy valóban ambuláns betegen. A gyógyulás zavatalanul folyt le, az eredmény ideális volt. Ezt követte egy másik opticai iridectomia, melynél véletlenül nagyobb kimetszést kellett végeznem, mint a mekkorát terveztem, épen akkora iris-darabot kellett eltávolítanom, mintha praeparativ iridectomiáról lett volna szó. Ez az eset is simán gyógyult. Ez az eset azt mutatta, hogy meg lehet kísérelni az iridec­tomia nagyobb alakjait is ambuláns betegeken. Mikor így néhány esetem gyógyulásával teljesen meg voltam elégedve, szántam rá magamat arra, hogy az iridectomia utókezelésében teljesen szaba­don engedem betegeimet — ki-ki feküdjék annyit, a mennyire teste megkívánja a pihenést — ; ha azonban a szükség úgy hozza ma­gával, az iridectomiát ambuláns betegen is teljesen nyugodt lélek­kel végezem. Ha e szavaim hozzá járulnak ahhoz, hogy a betegeknek iridectomia utáni helyzetét megkönnyíteni, továbbá akkor, hogy kórházi anyaggal nem rendelkező szaktársak rendelő szobájukban iridectomiát végezhessenek, elértem czélomat. Közlések a Stefánia-gyermekkórházból. I. Lágy fekély a szemhéjakon. Közli Leitn,er Vilmos dr. a „Stefánia“ gyermekkórház szemész-főorvosa. A szemhéjak primaer venereás megbetegedése az extrageni­­tális fertőzések sorában aránylag ritkábban fordul elő, mint a többi szerveké. Gyakoriság szerint azonban a szemhéjak elsőd­leges syphilises infectiója jóval meghaladja az ugyanott észlelhető lágy fekélyt annyira, hogy a szemészeti tankönyvek legnagyobb része, ide számítva a legújabbakat is, meg sem emlékezik róla s egyedül csak lueses fekélyről szól. В így az észleletek ritka­sága okozza, hogy az elkülönítő kórmeghatározás szempontjából érdekes és tanulságos anyagot szolgáltatnak a szemorvosnak. Mint ilyent kívánom röviden ismertetni azon esetet, melyet leg­utóbb osztályomon megfigyelni alkalmam volt. Sz. R., 10 éves leánygyermeket f. é. július 19-dikén azon panaszszal mutatta be anyja, hogy 4 nappal azelőtt a bal alsó szemhéj s nemsokára a felső is, előtte ismeretlen okból erősen vörös lett s majd csakhamar kifekélyesedett; azóta a gyermek bal szemét nem képes kinyitni s állandóan fájdalmat, feszülést érez. Anyja állítása szerint a leányka utóbbi időben mindig egészséges volt s csak 3 éves korában volt beteg, a midőn morbillit és varicellát állott ki. Luesre, valamint tbc.-re vonat­kozólag az anamnesis semmi positiv adatot sem nyújt. Bemutatáskor a bal alsó szemhéj külső negyedén, egészen a külső zugig terjedő, 1 cm. hosszú, a szemhéjszélt is elfoglaló körülbelül 8 ram. széles fekély van, melynek szélei meredeken esnek alá az alap felé, kissé alávájtak s lepedékesek. A bőr fel­színes rétegeire szorítkozó fekély alapja sárgás-szürke, tapadás lepedőkkel fedett, melynek leválasztása után finoman szemcsés, kissé vérzékeny s kevés genynyel borított felület válik láthatóvá. Ugyanilyen, de valamivel kisebb kiterjedésű fekély van a felső szemhéj correspondeáló helyén is, úgy hogy a szemhéjszéli feké­­lyes területek összeesnek s érintkeznek egymással. A fekélyek alapja tömött, de nem kemény, hasonlóképen a környező bőr is nagy kiterjedésben beszűrődött és vörös; a besziiremkedés a a fekélytől távolodókig mind lazább lesz s előbb megszűnik, mint a bőr pírja, mely éles határok nélkül megy át az ép bőr sziliébe. Mindkét szemhéj duzzadt s kissé vizenyős, miáltal a szemrés akaratlagosan nem nyitható s mesterséges széttárása is fájdalmas s csak korlátoltan történhetik. Ezen vizsgálatnál kiderül, hogy a szemhéji kötöhártyák belöveltek s kis fokban fellazultak, a szera­­tekei kötöhártyán azonban, valamint magán a szemgolyón, kóros elváltozás nem látható. A környezetben megnagyobbodott mirigy nem tapintható. A jobb szem, védő- és segédszereivel együtt ép. Ezen állapotban került a beteg a kórházba; felvételkor a testhömérsék 38'6() C. A nagy fájdalmak enyhítésére a szemhéja­kat naponta 3-szor 3H o-os langyos bórsavoldattal borogatjuk. A további lefolyás a következő volt: Julius 2U. A szem­héjak duzzanata fokozódott, a környező bőr pírja terjedt. Az alsó tarsalis conjunctiván, a szemhéjszéli fekély folytatásaként szürkés­fehér lepedők képződött, mely az alsó áthajtási redöig terjed. A bulbaris kötőhártya is belövelt, fellazult, chemotikus. Az egész

Next

/
Oldalképek
Tartalom