Szemészet, 1902 (39. évfolyam, 1-6. szám)
1902-08-31 / 4. szám
48 ORVOSI HETILAP — SZEMÉSZET 1902. 4. sz. tésben marad. Majd felfelé a szemliéji sebből kiindulólag alávájja a bőrt, úgy, hogy az izomcsíkokat felhúzhassa a szemöldökig, a hova azután odavarrja azokat. Majd leválasztja a csíkokat az izomtestről s egyenesen a tarsushoz erősíti őket. Azt állítja, hogy gyakorlás útján valódi szemhéjemelő működésre képesítenek ezek az izomkötegek. Schirmer és Hess azt jegyzik meg, hogy a szemrés-záró-izom az arczideg hatása alatt áll; a szemrés-záró a szemhéjemelö ellenlábasa : tehát szándékolt szemrés záráskor elernyedés helyett összehúzódás, tehát nyitási ingerület, szándékolt nyitáskor pedig Saját eljárásom. Úgy az irodalomból merített ismereteim, mint az operált esetekből folyó tapasztalataim arra a meggyőződésre vezettek, hogy a mennyiben a szemhéjcsüngés oka a szemhéjemelö hiánya, annak sorvadt állapota vagy az ideg tartós bénulása, a szemhéjcsiingésen csakis izomképezéssel lehet segíteni. Ennek az izomnak mozgató hatással kell birnia, összefüggésben kell állania azzal a nagy izomtömeggel, a melyből képeztetett s mellékhatások által a szem épségét veszélyeztetni nem szabad. Az izomképléses eljárások közül így kizárható a Darier-féle, 1 1. ábra. Első eset műtét előtt. 2. ábra. Első eset a balszem operálása után. 3. ábra. Első eset mindkét szem operálása után. 4. ábra. 2-ik eset műtét előtt. 5. ábra. 2-ik eset műtét után. összehúzódás helyett elernyedés, tehát csukási ingerület közvetítetnék. Darier eljárásának elméletileg észrevehető hibája van: hogy t. i. a szemrészáróról csak igen vékony, gyengécske kötegeltet, izomlebenyeket lehet leválasztani. Ha ezeket felvarrja s azután még összeköttetésüktől is megszabadítja, akkor ezek idegen helyre került gyenge izomnyalábokat, nyeletlen izomlebenykéket képviselnek, a melyek hova-tovább felszívódnak, legeslegjobb esetben gyenge hegltöteggé alakulnak át. Izomképléses műtétre hivatkozik még Czermák mütéttana, de csalt kivonatos ismertetésből Vautrin műtétére, a ki „izomlebenyt metsz ki a homlokizomból s azt a tarsusra erősíti“. melynél a szemrészáróból leválasztott izomcsík köti össze a pillaporczot a homlokizommal ; még sokkal inkább adhatna jó eredményt egy távolesö idegen izomból vett részlet átültetése pl. a kétfejű karizomból kifejtett izomcsík átvitele. De kizárható a Motais-féle eljárás is, annál is inkább, mert sokszor épen a felső egyenes is hűd ve van szemhéjcsüngés esetében. Azonkívül látó szemet kitenni a műtét által a kettöslátás veszedelmének, annak az eshetőségnek, hogy az szarúfekélyt, tályogot kap, nem volna észszerű. Marad tehát a homlokizom, a mely rostjaival bőségesen kínálkozik arra a czélra, hogy a szemhéjcsüngésen valódi izom* képléssel segíthessünk.
