Szemészet, 1902 (39. évfolyam, 1-6. szám)
1902-08-31 / 4. szám
1902. 4. sz. ORVOSI HETILAP — SZ E M ESZE T Künn eljárása azonban nem ajánlható. A homlokizom lefutása rövid. Ha még’ oly hosszú lebenyt vágunk is (felülről lefelé, az izom rostjaival, tehát erőkifejtése irányával) párhuzamosan — a lebeny 1'5—2'0 cm.-es megnyújtást nem adhat — tehát okvetlenül rövidíti a szemhéjat. Innen ered az az igen nagy hatás, a melytől Künn maga is megijedt s a mely okvetlenül szemréstátongásra s ennek szövődményeire vezet. Vautrin eljárása Czermák előtt is ismeretlen maradt, a mi a részleteket illeti, így én még kevésbbé nyerhettem abba betekintést. De az abban foglalt vezérelvet saját felfogásom szerint iparkodtam megvalósítani, a melyeket némi boncztani előismerettel bátran meg is tehettem Első kísérletemet ez irányban 4 év előtt végeztem, a mikor eltökéltem magam arra, hogy a homlokizomból erős, széles, elég hosszú hét izomcsíkot készítek, mely csíkok az izomtömeggel összeköttetésben maradnak (így a beidegzésben szakadás nem áll elő) s ezeket a csíkokat leerősítem a pillaszélre. Hosszanti csíkokkal ezt elérni nem lehet: maradt tehát az egyetlen képzelhető mód vízszintesen vezetni az izomban a metszést s így a bosszant futó rostokat keresztezve, rövid rostú izomcsíkot átültetni. A műtét a következőképen megy végbe: A beteg szemöldöke előtte való napon gondosan leborotváltatik, szeme, homloka s az egé<z tájék szappannal s 5000-szer hígított sublimatoldattal gondosan megtisztíttatik, majd steril kötéssel láttatik el. Közvetlenül a műtét előtt 3°/o bóroldattal lesz az egész terület megmosva. A segéd a beteg feje felett foglal helyet s két kezének négy-négy ujjúval erős nyomást gyakorol a beteg szemöldöke felett a homlok bőrére. A segéd nyomó ujjai által határolt vonalban viszi a mütő az erélyes, igen nagy börmetszést, mely a szemöldököt kifelé, úgy mint befelé jóval túlhaladja. A sokszor jelentékeny, de könnyen csillapítható vérzés elállítása után a nagy börsebből kiindulólag felszabadítja a műtő a szemhéj bőrét, ledolgozik a mindjobban feltáruló tasakban le egészen a pillaszélig. Ez nagy, lapos metszésekkel néhány perez alatt megtörtént. Itt kevés vérzésre akad, a mi mégis jelentkezik, az egyszerű nyomásra könnyen csillapul. Óvatosságból nem árt Jaeger-féle lemezt helyezni a pilla alá. Majd a homlok bőrét fejti fel a műtő felfelé legalább 2—-3 cm.-nyi magasságig. A segéd eleintén kancsalhoroggal, később ujjaival segít a felszabadításnál. Ha már elegendő terünk van, akkor a liomlokizom rostjait magunk előtt látjuk. Ezekből a rostokból készítünk először az orrfelöli oldalon egy 4 — 5 mm. széles, 3 cm. hosszú lebenyt, mely az orr felöl marad összeköttetésben a homlokizommal (annak a szemöldök-ránczolóval érintkező részletével, mely a szemrés-záróval is összefügg), ez a lebeny gyökere; nyelvalakú vége pedig majdnem átér a szemöldök túlsó végéhez. Majd ugyanilyen lebenyt készítünk a halántéki sebszél felöl is, a mely második lebeny az első felett foglal helyet. Itt jegyzem már meg, hogy bármennyire csábító legyen is kényelmi szempontból egy színvonalban leválasztott rétegből kiszabni (középső átmetszés segélyével) a két lebenyt, az nem vezetne czélra, mert a lebenyek így rövidek lennének; A lebenyeket azután le kell hajlítani, be a felkészített szemhéji zsákba s ott a végükbe szúrt fonállal a bőrhöz varrni. A mi az odavarrást illeti, első esetemben megkisérlettem a lebenyt a bőrhöz és a tarsushoz rögzíteni. Az odaillesztett lebeny külső szélén át vezettem a kettősen fegyverezett fonál egyik tűjét, azzal behatoltam a tarsus szövetébe, majd abból kijőve, átmentem az izmon és a bőrön ; ezután a másik tűvel jöttem ki a tasakból a bőr külső felszínére. Ez a. módszer nagyon szövevényessé teszi a levarrást, később már megpróbáltam egyszerűen a tasak legmélyebb pontján a bőrhöz erősíteni a lebeny szélét. Ez is teljesen megfelelt a czélnak. Ezután a műtét területét végig öntjük 5000-szer hígított sublimatoldattal, a szemöldökben ejtett sebszéleket csomós varrattal egyesítjük és mind a két szemet lekötjük és két napig kötve tartjuk. Kötésváltoztatás után a másik szem nyitva marad; a műtett szem 8 nap múlva szabadítható meg a kötéstől. Az eredmény azonnal ellenőrizhető. A szemrés nyilása közvetlenül a műtét után a homlokizom hatalmába kerül és pedig annál jobban, mentői kényelmesebben lettek elhelyezve a lebenyek. Rövid izomlebeny megfeszül, rövidíti a szemhéjat ; a nyitás elégséges, de a csukás elégtelen. Épen e miatt szükséges mindkét 49 szemet behunyva tartatni, néhány napig a két szemet kötözni. A nyitás úgy is biztosítva van ; födolog a csukásnak biztosítása. A homlokizom rostjainak haladását, mint fent említettem, nem lehet tekintetbe venni. De a harántirányban átmetszett izom is oly hatalmasan működik, hogy azzal a beteg s az orvos is meg lehet elégedve. A hatás évek múlva sem csökken. Jelentékeny visszafejlődést e tekintetben eseteimben nem tapasztaltam. A műtétet a fent irt alakban 5 esetben végeztem, mindig a legjobb eredménynyel. Két esetemet közlöm itt s a műtét eredményét az arczképekkel is bemutatom. Schn. .1., kinek arczképe műtét előtt az első ábrán látható, erős, jól táplált 15 éves fiú. Szemhéjai szülei állítása szerint születése óta lecsüngenek. A bal szemét valamivel jobban képes nyitni, míg a jobb szemrés a legnagyobb erőfeszítésre csak 1—2 mm.-re nyílik. Látható, hogy mily csekély eredményre vezet a homlokizom leghatalmasabb erőlködése is. Mily magasra görbül a felhúzott szemöldökív közepe, csakhogy a csüngő szemhéj valamennyire felhúzható, a szemrés valamennyire nyitható legyen. Jellegzetes fejtartás : fejét hátraszegve hordja és kissé jobbra igazítja; így a jobban nyíló bal szemrésen át többet képes meglátni. A szemöldöktájban végzett metszés hossza 9 cm., a homlokbőre 3 cm. magasságban lett felszabadítva, a szemhéj bőre le egészen a pillaszőrökig (tasak alakban) a homlokizomból két nyelvalakú izomlebeny készült, melyek szélessége 0’4 cm., hosszuk 3 cm. Varrás az izmon át a tarsusba, onnan az izomba s mindkét tűvel ki a bőr felszínére: csomózás. A legkisebb erőlködés nélkül képes azonnal szemhéját annyira felemelni, hogy a pupilla felső széle 2 mm.-nyíre szabaddá lesz. A bőr rövidítve nincs, tehát a szemrés-záró izom összehúzódását rendes becsukódás követi. Ez a hatás állandó is maradt, a mennyiben 4 hétig figyelhettem a beteget a műtét után és 14 hónappal később is újra láthattam. A nyitott szemrés a szarúhártya felső szélét valami csekélylyel meghaladja. A nyitás és csukás gyorsan, az ép állapotot megközelítő módon megy végbe. A második ábra ezt az esetet mutatja, 2 héttel az egyik szem operálása után, a 3-dik ábra pedig 4 héttel az első és 2 héttel a második szem operálása után. Második esetem (4—5. ábra) egy 56 éves egyénre vonatkozik, a ki veleszületett szemhéjcsüngésben szenvedett. Az első ábrán látható, hogy a jobb szemen a szemrés majdnem középtág; a szemöldök felett hosszú vonalas heg s főleg erős tűktől eredő szúrási hegek találhatók; a szemrést hiányosan képes csukni. A becsukott szemhéjon Panas-mütét után maradó, párhuzamos, éles, függélyesen lefutó és megfeszülő két x’áncz vehető észre. A műtétet 3 hónap előtt Bécsben végezték ezen a szemhéjon, állítása szerint azt a műtét előtt valamennyire képes volt nyitni és csukni. A bal szemén teljes szemhéjcsüngés volt jelen. A beteg kívánta, hogy jobb szemén, „ha csak lehet“, nagyobb hatást hozzunk létre, bal szemét pedig nyissuk fel teljesen. A jobb szemen előbb óvatosan fel kellett szabadítani a régi Panas-műtétböl származó hegeket, majd 3’5 cm. hosszú izomcsíkokat varrtam le lapszerint a tarsus felé, a pillaszélhez egészen közel, míg a bal szemen 4'5 cm. hosszú csíkokat szabtam ki és varrtam le. Az 5-dik ábrán látható az eredmény 4 héttel a műtét után. A szemrés mindkét szemen tökéletesen nyílik és csukódik. Ugyanezen eljárás szerint mfltettem még másik 3 esetben, mindenkor megfelelő eredménynyel A mydriaticimok élettani hatása. írták: Erdélyi Jenő és Hermann Emil dr. (Folytatás.) Duboisin. A duboisin a duboisia myoporoides alkaloidája, legkitűnőbb pupillatágító szereinknek egyike. Fouché vizsgálta elsőnek mydriatikus hatását, kísérleteihez V20/o-os oldatot használva. Szerinte ezen oldat egyetlen cseppjének becseppentése után a pupilla tágulása 9—13 perez múlva kezdődött és a tágulás maximuma 25 perez múlva volt már észlelhető.
