Szemészet, 1902 (39. évfolyam, 1-6. szám)
1902-08-31 / 4. szám
40 ORVOSI HETILAP —SZEMÉSZET 1902. 4. sz. teket s néhol kis fokú necrotikus területeket mutat. Á kép tehát megfelel a gümös sarjszövet fogalmának. A bacillusokra való { festés, a mit a II. sz. kórboncztani és kórszövettani intézet tanársegédje Hollós József dr. is szives volt constatálni, nem adott positiv eredményt. Az anatómiai lelet tehát úgy a dignosis, mint az eljárás helyességét is igazolta, a mennyiben az iridectomia czéltalan lett volna, épen úgy az inunctiok folytatása. A szervezet ismételt megvizsgálása más gümös fészket nem derített ki s így alapos a remény, hogy a ^beavatkozás életmentő volt. Más lefolyást mutat a második alak, melyet miliaris, disseminált, Leber szerint gyengült vagy Greeff szerint relativ jó indulaté iris tuberculosis neve alatt írtak le. Ugyancsak fiatal egyének, legtöbbször kis gyermekek látása elenyésző csekély izgalom kíséretében hanyatlik. Az objectiv vizsgálat kideríti, hogy kisfoki! ciliaris injectio kíséretében a bágyadt iris lapján számos tűszúrásnyi, egész mákszemnyi szürkés-sárga göb van. A praecipitatumok s hátsó lenövések ez alakot is kisérik. Hónapok alatt e göbcsék néha visszafejlődnek, teljesen el is tűnnek s helyüket sorvadásos foltok jelezhetik, a látás is megjavulhat, bár teljessé nem válik ; máskor azonban — s ez a gyakoribb — a chronikus iritis jelenségei előtérbe lépnek, a pupilla teljesen elzárul s vagy — ritkábban — glaucoma secundarium, vagy atrophia bulbi képe fejlődik ki. De, hogy | a kezdetben jóindulatú baj rosszindulatúvá lehet s meningitis tuberculosa jelenségei keletkezhetnek, azt Samdsohn esetei jól igazolják. Ezen alak paradygmáját adhatja a következő eset: A 15 éves | gyengén fejlett leányt első ízben 1898. deczember 23-dikán láttam, | jobb szemének látása teljes volt, s kóros jelenségek nem voltak kimutathatók ; a balon néhány hete homályosabban lát, v = 5/n>. E szemén igen csekély ciliaris injectio mellett a cornea hátsó felszínén praecipitatamok voltak, a szivárványhártya bágyadt, elmosódott szálazatú, a pupilla széle több helyen letapadt a mellső lencsetokra. Meleg borogatások, mydriaticumok s általános roborálás alkalmazására a baj visszafejlődött s 1899. április 13-dikán már csak néhány synechia jelezte a lefolyt gyuladást. Újból csak 1900. szeptember 25-dikén jelentkezett, a midőn 'Via látásélesség mellett a pupilla körkörösen le volt tapadva, a szivárványhártya elődomborodott, úgy hogy iridectomia vált szükségessé. Az iris szakadékonynak bizonyult s a keletkezett kis szabadszárú coloboma csakhamar elzárult s a látás egy méterről való ujjak olvasására hanyatlott. 1901. január havában glaucomás roham keletkezett, mely mioticumokra mitsem engedett, de a melyet egy újabb iridectomia megszüntetett. A látás azonban nem javult, hanem a fényérzés is kialudt, az elülső csarnok nem állt többé helyre s a széles, szabadszárú coloboma lassanként elzárult; a szem állandóan fájdalmatlan s halvány maradt. 1901. deczember 4-dikén j azon panaszszal jelentkezett, hogy ködösen lát jobb szemén; a látás élessége 5h volt, de a cornea hátsó felszínén finom tüszúrásnyi praecipitatumok voltak felismerhetők, a pupilla tágítása pedig kiderítette, hogy alul synechia van. 1902. január havában az iris lapján igen apró kis gyöngyszürke göbök jelentek meg. | A szervezetben tuberculosisnak, luesnek, polyarthritisnek nyomát I sem lehetett találni, csak a fejlődésben való hátramaradás, az anaemia s chlorosis voltak az egyedül számbavehető jelenségek. A Roncegno-vízkúra alatt a göbök ugyan eltűntek, de a praecipitatumok szaporodtak, a nélkül, hogy fájdalom vagy erősebb izgalom jelentkezett volna, elhelyezésük még márcziusban is 5/7 látást engedett meg. Április közepén azonban a látás hirtelen megromlott s a hó végén megejtett vizsgálat kiderítette, hogy a most már jelentkező csekély ciliaris injectio mellett a cornea hátsó felszínét a praecipitatumok igen sűrű tömege foglalja el s magában a szarúhártyában a felső s középső harmad határán gombostűfejnyi szürke, udvarral övezett göb foglal helyet. Tensio emelkedett; látás s/so, látótér szabad. Néhány napi pilocarpin cseppezésre a tensio emelkedése megszűnt s az újból alkalmazott scopolamin-cseppekre nem állt többet elő. A Párádon használt kúra után a folyamat megállapodni látszik. Ezen két alak klinikai képe s lefolyása eléggé jellemző, hogy a diagnosist biztosítsa. A megejtett anatómiai vizsgálatok a tuberculumok typusos structuráját tüntetik fel, a bacillusokat ugyan nagyon ritkán sikerült kimutatni, de az állatkísérletek az esetek túlnyomó számában positiv eredményt adott; mindkét alakban szenvedők egy része — Denig szerint 39 tizenegy évig észlelt eset közül 19 — általános tuberculosisba esett vagy abban halt meg. Ilyen körülmények között bizonyos, hogy mindkét kórkép a tuberculosisnak köszöni keletkezését. Több kétség fér ahhoz, hogy a serosus és plastikus iritisek jelentékeny száma is gümös eredetű-e, a mint azt Michel állitja, mert ha sikerült is egyes esetekben az iris szövetében mikroskopiai nagyságú gümőket találni, a mikor klinikailag még nem volt nyoma, az még nem nyújt elég alapot arra, hogy mely esetben sorozzuk a jellegzetes tüneteket nem mutató iritist a tuberculotikusak közé. Mindhárom alak prognosisa tekintetében fontos azon kérdés eldöntése, hogy az iris tuberculosisa lehet-e elsőleges vagy mindannyiszor csak másodlagosan fordul elő. A Denig által gyűjtött adatok szerint 86 iris és corpus ciliare tuberculosis közül 67 esetben nem volt más kimutatható jel. Valószínű, hogy ezek egy részében a szervezet egyébként is gümőkóros volt, csak nem volt kimutatható, de nem tagadható, a mint azt Leber s többen teszik, az, hogy az iris az első fészek is lehet. A fertőzés kapuja bizonyára nem a szem, de az első hely, hol érvényesül ott lehet. Az uvea különben is alkalmas terület a vérpályába jutott fertőző anyag letelepedésére; a bemeneti nyíláson nyomot nem hagyva, az érdús uveában ártalmas hatását kifejtheti. Mindezek számbavétele korántsem hárította el az összes nehézségeket, melyekkel az orvosnak s különösen a gyakorló orvosnak meg kell küzdenie. S rendesen utóbbira, mint a család bizalmasára nehezedik a döntés felelőssége, különösen, ha a specialisták véleménye eltérő. A követendő eljárás szabatos kijelölése az tehát, a mire most törekednünk kell. A solitaer tuberculum a szem teljes elpusztulására vezet, ezért a mint a látás elveszett, a szem enuclealása indicált. Ha elismerjük, hogy az iris tuberculosisa primaer is lehet, a szem eltávolítása életmentő, mert a szervezet általános fertőzését megelőzzük. De még az esetben is, ha a baj csak másodlagos, az enuclealás az egyedül megokolt eljárás, mert így megkíméljük a beteget azon nagy fájdalmaktól, melyet az áttörés okoz s a lefolyás hosszadalmasságától; sőt az is lehetséges, hogy a többi fészek eltokolódott, szóval ártalmatlanná vált s így a szem újabb fertőzés kiindulásává lehetne. Különben Virchow már majdnem félszázad előtt kimondotta, hogy a localis tuberculosis sebészi eltávolítása jogosult, igazán érthetetlen tehát azok álláspontja, kik Leber londoni állásfoglalásának hatása alatt a radicalis operálástól tartózkodnak. Az iridectomia útján való eltávolítás sikerre nem vezethet. Wecker, Terson, Treitel esetei ugyan azt a látszatot keltik, mintha ilyen módon is lehetne sikert elérni, de ezzel szemben áll a sikertelen esetek nagy száma, az anatómiai lelet, mely a zúgban székelő daganat teljes eltávolításának tehetetlenségét eléggé bizonyítja s a mi fő, azon tapasztalás, hogy a múló stagnálást, a baj továbbterjedése csakhamar követi. Egyedüli jogosultsága a diagnosis biztosítása lehetne, de az esetek túlnyomó számában erre sincs szükség s nincs ok a beteget az ismételt beavatkozás izgalmának, fájdalmasságának s különösen a halogatás veszélyének kitenni. A mi a miliaris vagy disseminált alakot illeti, itt a conservativ eljárás a jogosult. A szervezet erősítése, a jó levegő, jó táplálkozás hozzájárulhat a folyamat visszafejlődésének előidézéséhez. A göbcsés rész kiirtása teljesen czéltalan, a beavatkozás indicatioját a másodlagos tünetek s ezek között a seclusio s occlusio pupillae következményeinek a glaucomának s atrophiának elhárítása alkotja. Természetesen ugyanez áll azon esetekre is, a midőn a klinikai kép tuberculosisa semmi jellegzetest nem mutat s csak kizárás útján jutunk ezen aetiologia felvételére. Irodalom. A gazdag irodalomból csak a valódi forrásmunkákat említem, melyekben a teljes bibliograpbia is fellelhető. A. v. Graefe: Tumor der Iris. Archiv f. Ophthal. VII. 2. 1860. — Gradenigo: Observation d’irite tuberculeuse. Annales d’oculist. 64. 177. 1870. — Perls: Zur Kenntniss der Tuberculose des Auges. Arch. f. Ophth. XIX. 1. —
