Szemészet, 1902 (39. évfolyam, 1-6. szám)
1902-06-29 / 3. szám
1902. 3. sz. ORVOSI HETILAP — SZEMÉSZET 31 4. A felső egyenes hatásának átvitele. A felső egyenest is a szemmozgató ideg látja el. Sok közös tulajdonsága van a szemliéjemelönek és a felső egyenesnek, úgy hogy elméleti szempontból érdekes volt megkísérelni, vájjon adott esetben, ha a szemhéjemelö elégtelenül működik, hatásában részben vagy egészben nem helyettesítheti-e a felső egyenes. Ez az eszme vezette Motaist, a kinek műtéti módja egyike a legújabbaknak a csüngő szemhéj felnyitásának műtéti irodalmában. A Motais-féle műtét következőképen végezendő: A felső szemhéj kifordítása után a tarsus közepébe éles (!) horog lesz erősítve, ezt a segéd tartja. Egy másik segéd lehúzza a tekét (szintén egy éles horog segélyével [!], a mely az ínhártyába lesz akasztva 4—5 mm.-rel a szarúhártya széle alatt), mire a felső egyenes ina felszabadíttatik, a kötőhártya felől a tarsusig pedig nyilás készíttetik. Majd a felső egyenes inából egy 3 mm. széles és 10 mm. hosszú lebeny készül, a melybe a műtő kettősen fegyverzett fonalat erősít. Ezzel a fonállal varrja azután a felső egyenest a szemhéj emelő inához. A fonál befogja a tarsust is. Csomózás a kőtőhártyai felszínen (!!). A szem nyolcz napig kötés alatt marad. Motais többször sikerrel gyakorolta ezt az eljárást. De jó ideig eltartott, a míg mások is megpróbálták volna azt. Legóvatosabb volt e tekintetben de Lieto Vollaro, a ki előzőleg kísérleti úton sérüléses szemhéjcsüngést hozott létre házinyulakon oly módon, hogy egy darabot kimetszett a szemhéjemelöböl. így azután tanulmányozhatta, hogy milyen hatása van a felső egyenes elörevarrásának. Eredményei kielégítöek voltak, úgyannyira, hogy még akkor is eléggé nyilott a szemrés, ha az állat türelmetlensége folytán a felső egyenes visszacsúszott és nem a tarsusra tapadt, hanem csak az átmeneti redő kötőhártjára. De Lieto Vollaro megjegyzi, hogy teljes szemhéjcsüngés eseteiben két Ízben jó eredményt látott de Vincentis a Motaisféle műtéttől, melyet csak annyiban módositott, hogy a felső egyenes előrevarrt inát a tarsus és a bőr közé erösitette meg s a csomózást mégis kivül a bőrön eszközölte. Az egyik esetben ugyan a szemhéj megduzzadt s igen nehéz lett, úgy annyira, hogy kis mellékoperatiok váltak szükségesekké és pedig a szemrészáró rostjaiból valamelyest a tarsusra kellett helyezni s a bőrből egy kis darabot el kellett távolítani. Megemlíti egyszersmind, hogy a teke felfelé való mozgása azért kifogástalan. Nem lehet megjegyzés nélkül hagyni azt a körülményt, hogy Motais a csomózást a kötőhártya felöl viszi véghez. Ez rendkívül veszélyes lehet, a mint ezt Dianoux és Laurent esetei is bizonyítják. Tudjuk, hogy a szarúhártya mily rosszul tűri valamely idegen test közellétét. Kancsalmütétnél a kissé hoszszabbra lemetszett fonal pangást okoz a szemhéjon, mély ciliaris belöveltség, genyes hurut, sőt szarúfekély keletkezik. Ezt tudva alig hihető, hogy a megcsomózott selyemfonál az átmeneti redöben büntetlenül betelhessen. így már Bajardi is 1899-ben ajánlja Motais módszerét, de csak de Vincentiis módosításával, Bajardinek egy mütett esetében a szemhéj széle 1 mm.-rel állott nyitáskor magasabban, mint a szembogár; szemhéjbarázdát világosan ki lehetett venni, a szemhéj a tekével együtt emelkedett. Könnyed csukásnál a szemrés kissé nyitva maradt. Dianoux egy egyén két szemén végezte a Motais műtétét. A műtét után 35 illetőleg 40° volt az előbb csüngő szemhéj emelkedése, a mi nehány hónap múlva 25 illetőleg 30°-ra módosult. Az egyik szemen a kötés alatt szarúhártya-tályog keletkezett, a mi miatt a varratot azonnal el kellett távolitani. Az eredmény azért ezen a szemen is kifogástalan volt (t. i. a mi a szemrés nyitását illeti, a mely most már legalább is mély heggel bíró szarúhártya felett nyilott meg.) Laurent ugyancsak két Ízben végezte Motais műtétét egy beteg két szemén. Első Ízben nem volt semmi szövődmény; a beteg kitűnő látása mellett szóvá tette volna, ha kettős képek zavarták volna; (a felső egyenes működésének gyengülése illetőleg megszűnése következtében) tehát a felső egyenes teljesen rendesen működött. A másik szem műtéténél azonban azt Írja, hogy az első szemen „nous avons jugé l’effet un peu infsufiisant“ Annales d’oculistique 1901 déc. pag. 467. (Az eredményt nem tartottuk elégségesnek). Ennek következtében az új inat sokkal mélyebbre, egész közel a pillaszélhez erősítette. 5—9 nap múlva fekély a szarúhártyán, két hónap múlva (az előbb „éleslátó szemen“) leucoma centralis.1 Ha tehát rövid lebenyt készít a műtő, elégtelen az eredmény ; ha mélyre varrja az izmot és így a szemhéj jól nyilik, a teke mélyebben áll, központi szarúfekély (ebből leucoma) támad, esetleg kettős látás lép fel. A szarúfekély okát vagy a fent említett selyemfonál csomózásában, vagy a netán beállott lagöphtalmusban kell keresni. Laurent közleményéhez csatolja a mütett egyén fényképét: a műtét utáni képen a beteg álla hátra- és lefelé húzódik, homloka pedig előre van döntve. A műtét előtti képen alig ránczos a homloka, a műtét utáni képen a homlok tele van igen mély vízszintes ránczokkal: jeléül a homlokizom segítségének, erőlködésének. Parinaűd is a felső egyenes izom hatásával akarja helyettesíteni a szemhéjemelöt. A felső egyenes izom alatt visz egy fonálkacsot, azt a pillaszél felett köti össze, miután a bőr és a tarsus alatt áthaladt vele. A párisi szemész-társaság 1901. október 8-iki ülésén Morax mutatott be Motais módszere szerint mütett esetet, a kinek arczképén a műtét után a szemrés kissé nyitva van s a homlokizom ránczolódik. Morax esete (1901. november Annál d’ocul.) egy 26 éves nőre vonatkozik, a kit sériiléses szemhéjcsüngés miatt vetett műtét alá (már a sérülés eredete is igen különös: kemény fekély miatt duzzadt volt a beteg felső szemhéja ; Morax megfelelő gyógykezelés alatt tartotta; a baj lassan gyógyult s a beteg „egy más collegához fordult, a ki — tályogot sejtvén — mély bemetszést ejtett a szemhéjon“, úgy hogy az csüngve maradt.) Motais műtétét úgy módosította, hogy a felső egyenes inának közepében megerősítette a fonalat, ezután leválasztotta s a tarsus felszínére varrta, a bőrön csomózva. Mint különlegesség felemlíthető, hogy a műtét utáni hetekben nagyon kevés eredmény volt látható : de két hónap múlva már azzal teljesen meg volt elégedve, a mennyiben az 55°-ra rúgott (műtét előtt 15°). Morax felemlíti, hogy a Motais-féle műtét után a szemrészárásnál a szem felfelé fordul; ha betege erősen behunyta szemét, a szemrés 1—2 mm.-re nyitva maradt. Egy másik esetében csak igen kevés segítséget várt a felső egyenestől s ezt meg is kapta. Ebben az esetében, melynek fényképeit is közli, azt hiszi, hogy a szemrészárás tökéletesebb lett volna, ha a tarsusból valamelyest eltávolított volna; kérdés azonban, hogy ez a megrövidítés nem növelte volna a nyílást a csukott szemhéjak között. Motais maga ez esetben annak a körülménynek tulajdonította a szemrésnyitás elégtelenségét, hogy a szemhéj meg volt duzzadva, tehát igen nehéz volt. Neki már nincsen kellemetlensége, mert sodratlan selyemszálat használ. (Folyt, következik.) (Jj eszköz jodoform-pornak a szem belsejébe való vitelére. Irta: Blashovics F. László dr., szemklinikái I. tanársegéd. Ostwalt ajánlotta először3 jodoformnak az elülső csarnokba való vitelét infectiós gyuladások leküzdésére. Azóta Haab,3 May weg f Wüstefeld,5 Goldzieher,0 Ollendorff Schmidt Henrik8 és újból Ostwalt9 foglalkoztak ezen kérdéssel, ügy a közölt állatkísérletek, 1 Érdekes Laurent következetlensége : a 468-iki lapon ezt írja: ..Nous considérons l’opération de Motais comme une des heureuses eonquétes de la Chirurgie contemporaine. Később pedig „a mindig központi szarúfekély“, „a nevezetes lefelé kancsalság“ eseteit említi, a mely szövődmények a Motais műtété után nem ritkák. 2 Archiv f. Augenheilkunde. XXXV. 4. 8 IX. Internat, ophthalm. Congress. Utrecht, 1899. 425 old. (Ollendorf czikkében idézve.) 4 Bericht über die XXVIII. Versammlung d. ophthalm. Gesellschaft zu Heidelberg, 1900. 154 old. 8 Zeitschrift f. Augenhk. V. köt., 1. füz. 0 Centralblatt f. prakt. Augenhk. 1901. márcz. 7 Zeitschrift f. Augenhk. VI. köt., 1. füz. 8 Zeitschrift f. Augenhk. VII. köt., 4. füz. 11 Zeitschrift f. Augenhk. V. köt., 3. füz.
