Szemészet, 1902 (39. évfolyam, 1-6. szám)

1902-06-29 / 3. szám

32 ORVOSI HETILAP — SZEMÉSZET 1902. 3. sz. mint a betegen észlelt esetek biztatók az eljárás végezésére arra alkalmas esetekben. A közleményekből kitűnik azonban az is, hogy a jodoform bevitelének eddigi módja, t. i. tabletták alakjában nem kifogás­talan, a mennyiben a tabletták elkészítésére használt tapasztó anyagok némi izgató hatást gyakorolnak. Haab jodoformpálczikái gelatinnal, Ostwult és Wüstefeldéi1 gummi arabicummal és glycerinnel készültek. Ezen anyagok mellékhatásának elkerülése czéljából Wüstefeld állatkísérleteihez egy üvegből készült kaniilt használt, melynek segélyével a jodoformot por alakban juttatta az iiveg­­testbe. A czikkében’közölt vázlatos rajz ezen eszközt vastagsá­gánál fogva kevésbbé alkalmasnak tűnteti fel az elülső csarnokba való jodoformbevitelre. Haab is használt eleinte egy vékony troicart, melyet azon­ban a jodoform-pálczikák kedvéért elhagyott. Mayweg kanül segé­lyével vitt be jodoform-pálczikákat az elülső csarnokba. Ezen eszközök előttem ismeretlenek. Az egyetemi szemklinikán eddig 6 esetben vittünk jodofor­mot az elülső csarnokba. Az első 2 esetben a Wüstefeld-fé\e tab­lettákat alkalmaztuk, s úgy tűnt fel nekünk, mintha a szer izgalmat keltene a szemben. A 3-dik esetben a jodoformot por alakban Daviel­­kanálba fogva iparkodtunk az elülső csarnokba juttatni, miközben finom spatulával segítettünk. Ily módon csak igen kevés jodoformot sikerült bevinnünk a csarnokba. A legutóbbi 3 esetben az alább leirt kanüllel vittünk be jodoform­­port az elülső csarnokba. Ezzel a művelet kitünően sikerült. Az egyes esetek lefolyására ez alka­lommal nem óhajtanék kitérni, mert a klinikán szerzett tapasztalatainkat a jodoform hasznára vonatkozólag még nem tartjuk elegendöeknek, hogy azokból számbavehetö következtetéseket lehetne levonni. Itt csak az eszközről s annak alkalmazása módjáról vagyok bátor szólani. Az eszköz — mint az ábrán látható — áll egy 60 mm. hosszú és 2!/2 mm. átmérőjű csőből, mely új ezüstből készült. Ezen cső felső vége 6 mm. átmérőjű toldalékkal bir, mely egy csavarral lefogott rugót rejt magában, abból a czélból, hogy a csőben dugattyúként elhe­lyezett újezüst-rudat visszatolva tartsa. Ennek felső végén gomb van, melyet megnyomva, az újezüst-rúd a kanül alsó végéig tolható elő. A cső alsó 10 mm.-nyi vége nyitott vályút alkot legömbölyített széllel. A vályú mélysége valamivel több, mint a cső lumenének fele. A dugattyú alsó vége oly módon van lecsiszolva, hogy az a vályút kitölti ugyan, de annak szélein sehol túl nem ér. A rúd oly módon van megerősítve, hogy oldalt nem fordulhat s így annak lecsiszolt vége mindig előretekint. Az eszköz a felső csavar lecsavarása által könnyen szétszedhető s az egyes részek: a cső, a rúd és a rugó külön-külön sterilezhetök. Az eszköz alkalmazása előtt a szemet cocainozzuk azután kellően megmossuk. A szemrést Snovden-szemhéjterpesztövel széttár­juk, a szemet alul rögzítjük. Most vagy a meglevő sebet repesztjük meg finom spatulával vagy egy 4 mm. hosszú sebet ejtünk lándzsával a cornea felső széle közelében. Az eszközt magát úgy használjuk, hogy sterilezett üvegcsészébe helyezett finom jodoform-port merítünk a kanül vályújába, azután a port Daviel-kanál segélyével lenyom­kodjuk s a fölösleget lesimítjuk. Az eszközt most magunk felé tartott vályúnyilással úgy fogjuk kezünkbe, hogy a cső kiszéle­sedő részét elöl hüvelyk, hátul 3-ik és 4-ik ujjunkkal fogjuk meg, míg mutató ujjunk a gombon nyugszik. Ekkor a kanül domború végével a szem lefelé nézetése közben megnyomjuk a hátulsó seb­ajkat s a kanül vályúját az elülső csarnokba toljuk. Ekkor a rudat előretolva, a vályú tartalmát az elülső csarnokba ürítjük. 1 Zeitschrift für Augenhk. VI. köt., 3. fűz. Jegyzet Ostwalt czikkéhez a 196. oldalon. Végül az eszközt, a dugattyút vissza nem engedve, a sebből ki­húzzuk. Hasonló módon járhatunk el akkor is, ha az üvegtestbe óhajtanok juttatni a jodoformot. Az eszközt, mielőtt betegen alkalmaztuk, disznószemen több­szörösen kipróbáltam. Mindenkor a vályú teljes tartalma ben­­maradt a szemben. A bevezetés semmi nehézséget nem adott. A csarnokba juttatott jodoform mennyisége 25—30 mgr.-nyi volt, tehát bőven a fele egy Wüstefeld-fé\e tablettának, melynek súlya 50 mgr. A bevitt jodoformmennyiség mindenesetre elég, mert hetekig tart, míg felszívódik. Azt hiszem, hogy ezen eszközzel kíméletes módon lehet tiszta jodoformot a szembe juttatni s annak hatását minden mellék­hatás nélkül tanulmányozni. A mydriaticumok élettani hatása. írták: Erdélyi Jenő és Hermann Emil1 orvostanhallgatók. Alig van a szembajok kortanában olyan betegség, melynek therapiájában, vagy legalább diagnostikájában a mydriaticumok nagy szerepet ne játszanának. így természetes, hogy a vizsgálók már régóta nagyon sokat foglalkoztak velük és részben a régi szerek hibáinak javításán, részben újabb jobb anyagok feltalálásán fáradoztak. A pupillatágító szerek száma ma már jelentékeny és az irodalom, mely róluk keletkezett, elég nagy terjedelmű. Czélul tűztük ki magunk elé, hogy ezt az irodalmat, mely kevés kivétellel külföldi termék, összegyüjtsük, a véleményeket egymás mellé állítsuk és következtetéseket vonjunk le belőlük. Ehhez csatoltuk a mi kísérleteinket is. A pupilla tágulása azonban nemcsak ezen alább tárgyalandó és mydriaticumok neve alatt összefoglalt vegyi szerek behatására, hanem más módon is lehetséges. Nemcsak az orvos, hanem a laikus is észreveszi ezt, minek bizonyítékaként gyakran látjuk kiváló mesterek kezéből kikerült szépművészeti munkákban a tág pupillát a hatás növe­lésére felhasználva. így igen szépen, bár kissé idealizálva látjuk a félelemtől kitágult pupillát Vernet Horace-nak „A tigrissel küzdő arabs“-ánál. Egyébként is számos tényező ismeretes a közéletben, melyek a pupilla tágassági viszonyaira befolyással vannak. Álljon itt pél­dának ezek nehánya. Sympathikus izgalom tágítja a pupillát, ezért sokszor a köznép is helyesen következtet tág látából bélféregre. A számos pupillát tágító tényező közül legyen szabad még megemlítenünk a húgy vérű séget, ólomcolicát, a szemmozgató ideg bénulását, sypliilitikus burjánzást és elfajulást az agyban, továbbá különféle psychosisokat, mániát és melancholiát. Tágak a láták paralysis progressiva végső időszakában, agytumorok és meningitis esetén és a nervus opticus cerebralis részének sorvadásakor. Tágul a pupilla myopia, glaucoma, vagy a szemgolyót érő trauma esetén és a halál után egy-két órával. Láttunk spontan, nem vegyi szerekre beálló pupilla-tágnlatot egy szemen is, esetleg veleszületett módon. De okozhat látatágu­­lást harag és fájdalom, félelem és irtózat, ájulás és anaemia. Kitágul a szem látája sötétben vagy távolba nézéskor, sőt még akkor is, ha csak képzeljük a távolba nézést. Befolyásolja továbbá némikép az akarat, a mennyiben vannak egyének, kik pupilláikat tetszésük szerint tudják szűkíteni vagy tágítani. Physiologikusan tág a láta gyermekkorban, álomból való ébredéskor és tágul reflectorice akkor, ha a másik szemet árnyé­koljuk, valamint mély belégzéskor is. Számos momentumot lehetne még felemlíteni, melyek a pupillára ily módon hatnak és a meg­figyeléseknek és adatoknak ez egész halmaza eléggé bizonyítja, mennyire nem új a kérdés, hogy mily viszonyok és körülmények befolyásolják a pupilla tágasságát. Vizsgálatainknál minden egyes szernél arra törekedtünk, hogy annak mydriatikus hatását, alkalmazkodást bénító képességét és therapeutikus hasznát kiderítsük. Kísérleti czélokra az egyes 1 A budapesti' kir. magy. tud.-egyetem 1902. május 13-án tartott közgyűlésén jutalmazott pályamunka.

Next

/
Oldalképek
Tartalom