Szemészet, 1902 (39. évfolyam, 1-6. szám)
1902-06-29 / 3. szám
Melléklet az „Orvosi Hetilap“ 26. számához. 3. szám. Budapest, 1902. évi juuius 29. SZEMÉSZET. Szerkeszti SCHULEK VILMOS egyet, tanár. TARTALOM. Hoor Károly dr. : A glaukoma különböző orvoslási módjairól. — Leitner Vilmos dr.: Közlemény a „Stefánia“-gyermekkórházból. A veleszületett szembajokról. — Siklóssy Gyula dr.: Csüngő szemhéj felnyitása izomképezéssel (Operatio ptoseos myoplastica.) — Blaskovics F. László dr.: Uj eszköz jodoform-pornak a szem belsejébe való vitelére. — Frclélyi Jenő és Hermann Emil : A mydriaticumok élettani hatása. — Összefoglaló-szemle: A glaucoma gyógyítása. — Irodalomszemle. —• Folyóiratok átnézete. — Vegyesek. A glaukoma különböző orvoslási módjairól. Irta Hoor Károly dr., a kolozsvári tudomány-egyetemen a szemészet ny. r. tanára. Ziehe és Axenféld1 a glaukoma ellen eddig végzett sympathicus-ideg resectiók eredményeiből, valamint az egyes eseteknél tett megfigyelésekből, felállították ennek a műtétnek indicatioit. Az ezekre vonatkozó észrevételeimet az „Archiv für Augenheilkunde“-ban megtettem.2 Ismétlések elkerülése végett csak azt jegyzem meg, hogy az ismertetett esetekből levonható következtetéseket egybevetve a glaukoma orvoslásánál szerzett tapasztalatainkkal, a sympathicus ideg resecálását mint első műtétet az inflammatorium acutum és chronicum glaukománál egyáltalában contraindicáltnak tartom, kivéve azt a bizonyára ritka eshetőséget, hogy a beteg az iridektomiát semmi szín alatt meg nem engedi, vagy ha az esetleg előzőén megbetegedett másik szemen végzett iridektomia után a glaukomás folyamat határozottan súlyosabb lett és rohamos megvakulás következett be. A sympathektomia továbbá akkor végezhető, ha teljesen sikerült iridektomia daczára a glaukoma vagy tovább tart, vagy recidivál, de ezekben az esetekben is inkább még egy második iridektomiát, vagy egy sklerotomiát kell megkísérteni. Ha az iridektomia azonban nem sikerült, akkor miosisos szerek segítségével, esetleg narkosisban egy második iridektomia végzendő. Glaukoma simplex eseteiben csökkent centrális látás és szűk látótér mellett a sympathicus resectio indicált, főleg akkor, ha egy előzetes sklerotomia az állapoton vagy nem segített, vagy a műtét hatása véget ért és a látás újabb, gyors csökkenése jelentkezett. Épen ezt az utóbbi indicatiót tartottam szem előtt, midőn nemrég oly betegünknek ajánlottam a ganglion cervicale supremum kimetszését, ki nálunk először 1900. évi május hó 9-én jelentkezett simplex glaukomával. A jobb szem látása akkor már annyira csökkent, hogy csak kézmozgásokat látott közvetlen közelből. A bal szemen V%0; 1'5D convex üveggel e/i8 ? A látótér kevéssé és a glaukománál többnyire észlelhető szűküléstől eltérőleg kifelé (50°-ra) és lefelé (35°-ra) szűkült. A betegnél 1900. május hó 11-én kétoldali sklerotomiát csináltunk, mely után a látás a jobb szemen nem változott ugyan, de a bal szemen и/зв-га, illetőleg l-5 D. convex-üveggel b712-re emelkedett. Egy hónappal később V6/1S, sőt 6/8-ból egyes betűk. 1902. januárius végéig ismételten láttuk a beteget és ezalatt az idő alatt a látás állandóan (i/i 8 és 6/12 között váltakozott. Az 1901. februárius havában végzett vizsgálat alkalmával azonban, midőn a középponti látás 6/]2 volt, a látótér az előző év (május havi) látóteréhez viszonyítva szűkültnek bizonyult. Ezekből az adatokból kiderül, hogy a sklerotomia után a bal szem centrális látása valamennyire javult, azután pedig kb. 21 hónapon át egyáltalában nem változott, nem csökkent. Ez az eredmény is megerősíti ismételten tett tapasztalatainkat, hogy a sklerotomia, simplex glaukománál a látás apadását hosszahb-rövidebb idSre, évekre is, képes féltartóztatni. 1 Sympathicus-Resection beim Glaukom. Sammlung zwangloser Abhandlungen aus dem Gebiete der Augenheilkunde 1901. IV. Band Heft 1 und 2. 2 Zur Indicationsfrage der Sympathicus-Resection gegen Glaukom. 1902. XLV. Band, 2. Heft. Én tehát a sklerotomiát a glaukoma ellen üdvös, jóhatású — bár gyakran nem állandó eredményű — operational? ismerem és nem tartanám kívánatosnak, ha az tényleg kiveszőbe kerülne, a mint azt Schulék állítja, kinek tapasztalatai erről a műtétről bizonyára nem kedvezők. Kétségtelen, hogy gyuladásos glaukománál az iridektomia felette áll a sklerotomiának, bárha bizonyára mindnyájunknak lesznek oly irányú tapasztalatai is, hogy acutum glaukománál végzett iridektomiánál csak egy kis darabka irist sikerült kimetszeni és az eredmény mégis kifogástalan és jóformán állandónak mondható, úgy hogy ezeknél az eseteknél tényleg úgy látszik, mintha inkább a skleralis metszés, semmint az iris kimetszése hat ,gyógyítókig, a mint azt Stellwag állítja, ki Wecker, Stilling és másokkal az iris kimetszését a skleralis metszés mellett teljesen alárendelt értékűnek mondja. A glaukoma simplex therapiájában tehát, a sklerotomiát nézetem szerint feltétlenül meg kell tartani, mert a glaukoma eme alakjánál az iridektomia igen gyakran befolyás nélkül van, sőt nem is oly ritkán károsan hat, főleg pedig az olyan esetekben, melyekben a látótér megszűkitlése már közeledik a fixatiós pont felé, mert ilyenkor nem épen ritka dolog, hogy közvetlenül az iridektomia után a látótér gyorsan szűkül, a I fixatiós pont elvész és a beteg, ki az operatio előtt járt, kelt, mindjárt az operatio után nem képes többé eligazodni és saját magát vezetni. Ezt a sklerotomia után sohasem láttuk, bár tény, hogy az előbb röviden vázolt esetnél, a sklerotomia után is, annak daczára, hogy a centrális látás 21 hónapon át nem fogyott, a látótér szűkült, de lassan. Ennél a betegnél 1902. februárius havában, a látás újból rohamosan apadt, a mikor azután helyén valónak láttuk neki a sympathicus ideg nyald részének resecálását ajánlani; az operatio mindkét oldalon megtörtént (Operateur: Dr. Hevesi). Az eredmény az volt, hogy a februárius hóban a bal szemen 4/60-ra, illetőleg 1'5 D. convex üveggel 6/36 ?-ra csökkent látás illetőleg 15D.-val 6/18-ra javult és jelenleg négy hónappal a műtét után ugyanaz. A jobb szem a resectio előtt is csak kézmozgásokat látott épen úgy, mint 1900. május havában a sklerotomia előtt és után; a sympathicus resectioja után a látás nem javult. Ez az eset (melyet más helyen kimerítően ismertetek)1 tehát azt mutatja, hogy a sympathicus-ideg felső ganglionának resecálása megjavította a látást és hogy az eredmény négy hónappal később még változatlanul megvan, oly szemen, melynél a régebben végzett sklerotomia után is javult látás 21 hónapon át nem változott, azután pedig újból csökkent. Meg kell jegyeznem továbbá azt, hogy a sympathicus ideg resecálása után is azt tapasztaltuk, hogy a látótér a négy hónap alatt, bár nagyon keveset, de tovább szűkült; az operatio tehát a centrális látás fogyásának gátat vetett, de a látótér haladó megszűkülését nem akadályozta meg. A látótér megszűktilése glaukománál a reczehártyai ischaemiából magyarázható,2 melyet a vérereknek a fokozódott szem belnyomással járó összenyomása hoz létre, és hogy rendesen az orr felől kezd a látótér szűkülni, annak az az oka, hogy az artériák összenyomása az artériás érrendszernek azon 1 Wiener klinische Wochenschrift. 2 Ez csak a baj kezdeti stádiumában jelentkező látási zavarokra vonatkozik; később a látóidegrostok sorvadása okozza a rossz látást, majd azután a megvakulást.
