Szemészet, 1902 (39. évfolyam, 1-6. szám)
1902-06-29 / 3. szám
26 ORVOSI HETILAP-SZEMÉSZET 1902. 3. sz. a helyén következik be természetszerűleg legelőször, melyben a vérnyomás a legcsekélyebb, tehát a szívtől legtávolabb, miután pedig a látóideg a retina centrális ütőerével együtt a szem hátsó pólusától medialiter lép a szembe, a retina halántéki oldalát ellátó ütérágak távolabb esnek a centrumtól; tehát az ideghártya halántéki részén jő létre első sorban az ischaemia, itt tompul a látás legelőbb és így az orr felől szűkül mindenekelőtt a látótér. A legtisztább látás táját ellátó ütőerek közelebb fekszenek a centrumhoz, azért az összenyomást könnyebben leküzdik, illetőleg erősebb nyomásra van szükség, hogy comprimáltassanak és így ha sikerült bármely operatióval a szem bélnyomását annyira leküzdeni, hogy az a vizsgáló ujjaknak Tn-nak tetszik, ez már elegendő lehet ahhoz, hogy a középpont körül ischaemia ne fejlődjék, de nem elegendő, hogy az a kerületben ne jelentkezzék; ebben találom annak a magyarázatát, hogy bár a centrális látás nem apad, a látótér azért mégis szűkülhet. * % * A glaukoma gyógyításának sok érdekes és tanulságos adatait találjuk Schulek-nek: „A glaukoma gyógyítása pilocarpin-cseppekkel“ czímű közlésében.1 Kétségtelenül érdemes kísérlet volna, a glaukomát pilocarpin-oldat becsepegtetésével praeventive orvosolni és iridektomiát csak akkor végezni, mikor a mioticumok mint gyógyszerek már cserben hagynak. Miután ez azonban csakis olyan esetekben történhetnék, melyekben a beteg állandó megfigyelésünk alatt áll és nem tesszük ki őt annak, hogy esetleg kevéssé csökkenő középponti látás mellett látótere mind jobban megszűkül, a mikor azután a későbben végzett iridektomiától bizonyára nem várható az az eredmény, melylyel egy korai iridektomia biztat, erre a kísérletre csak ritkán lesz alkalmunk. Egyébként azonban a miosisos szerek a glaukoma therapiájában nélkülözhetlenek. Szükségesek első sorban azoknál az eseteknél, melyekben az iridektomia, a sklerotomia és a sympathicus resecálása daczára a látás tovább fogy, mert ilyenker az elkerülhetlennek látszó végzetes kimenetelt, többször legalább késleltetik, ha nem is tartóztatják fel. Hasznukat látjuk továbbá a glaukoma inflammatorium acutum roham mérséklésére és így az operatiohoz kedvezőbb viszonyok teremtésére ; végül palliativ hatásukban is bízunk, a midőn az egészséges vagy látszólag egészséges szembe csepegtetjük akkor, mikor a másik, glaukomában megbetegedett szemet operáljuk. Kérdés tárgyát képezi azonban az, hogy a legelterjedtebb két miosisos szer melyikét használjuk ilyenkor, a pilocarpint, vagy pedig az eserint. Schulek feltétlenül a pilocarpint ajánlja, mely az ő véleménye szerint a szem belnyomását biztosan lecsökkenti, alkalmazkodási fájást nem okoz, a mit pedig — ugyancsak ő szerinte — az eserin tesz. Ezzel szemben mindenesetre kissé gondolkodóba ejthet Bock 1 2 következő kijelentése: „A pupillaszűkítő szerek között eddig a pilocarpinnak adtam előnyt. De épen úgy mint több szaktárs, úgy én is, különösen az utóbbi években arra a tapasztalatra jutottam, hogy a pilocarpin nem csak hogy tágítja a pupillát, hanem egyenesen teljesen hatástalan, a miért is csak eserint vagy arecolint alkalmazok.“ A pilocarpinnak pupilla-tágitó hatását én egyetlen egyszer sem tapasztaltam ugyan, de az iritis glaukomatosa egy nem rég észlelt esetében 3 minden kétségen kívül meggyőződtem arról, hogy az ennél az esetnél Goldzieher-tő\ rendelt l°/o-os eserin-oldatnak, 2°/0-os pilocarpin-oldattal való keveréke aránytalanul gyorsabban és tartósabban szűkítette meg a pupillát és csökkentette a szem belnyomását, mint a tisztán 2°/0-os pilocarpin-oldat. Azóta oly esetekben, melyekben előbb tisztán pilocarpin-oldatot használtam volna, eserin és pilocarpin keveréket csepegtetek be. Az arecolin megbízhatóságáról kevés a tapasztalatunk, bár klinikánkon azzal is kísérletezünk. * * * 1 Szemészet XL. évfolyam 1896. 4—5. szám. 2 Das erste Jahrzehnt der Abtheilung für Augenkranke im Landes- Spitale zu Laibach. 1902. pag. 41. 3 Szemészeti lapok 1902. 2. sz. A sklerotomia postica, aequatorialis, meridionalis, interna, a myotomia intraocularis és még más hasonló glaukoma-elleni operatiók értékéről Ítéletet nem mondhatok; azokat sem nem csináltam, sem nem láttam. Azt hiszem azonban, hogy azok a glaukoma therapiájában polgárjogot nem vívtak ki és alig is fognak kivívni; ellenben a nervus sympathicus resecálása, az eddigi tapasztalatok után Ítélve nem fog leszorulni, hanem megmarad az iridektomiával, a miosisos szerekkel és a Weckerféle sklerotomiával együtt. A glaukoma különböző alakjainak orvoslásánál, figyelembe véve a baj stádiumát és a megbetegedést kisérő valamennyi körülményt, a következő eljárás mellett foglalok állást. A glaukoma prodromális szakában (mely különben nem más, mint teljesen ki nem fejlődött, gyenge roham), kíséreljük meg miosisos szerekkel a glaukoma kifejlődését megakadályozni. Acutum inflammatorium glaukománál, mikor a látás még kielégítő és a látótér nem szűk, a roham erejének apasztása és az operatiora kedvezőbb viszonyok teremtése czéljából, csepegtessünk be sűrűn miosisos szereket, azután pedig csináljuk meg haladéktalanul az iridektomiát. Ha az ilyen esetekben a glaukoma tovább tart, vagy csakhamar recidiva következik be, egy második iridektomia lefelé, ezt megelőzőleg esetleg egy sklerotomia indicált. Ha ez czélhoz nem vezet, a sympathicus ideg resecálása kerül sorra, sikertelenül végzett resecálás után pedig miosisos szerek. Chronicum inflammatorium glaukománál kielégítő centrális látás és nem szűkült látótér mellett: iridektomia, recidivánál az iridektomia megismétlése, vagy sklerotomia, végül a sympathicus resecálása és miosisos szerek. Úgy az acut, mint a chronikus glaukoma eseteiben, előrehaladt látótéri szűkülettel: sklerotomia; ha a folyamat nem állapodik meg vagy recidivál, a sklerotomiát meg kell ismételni és ha ez is hasztalannak bizonyul, végezzük a nervus sympathicus resecálását. Simplex glaukománál sklerotomia, mely recidivánál megismételhető ; újabb recidiva nervus sympathicus nyaki részének kimetszését teszi indokolttá. Fájdalmas absolutum glaukoma ellen eredmény nélkül végzett iridektomia után, enücleatio. Ezt megelőzőleg megkísérelhető volna ugyan a neurektomia optico-ciliaris is; ennek értékéről azonban személyes tapasztalatok alapján nem nyilatkozhatom. Miosisos szereket a glaukoma valamennyi alakjánál csakis akkor kísérelhetünk meg, ha a beteg állandó megfigyelésünk alatt van, úgy hogy biztosan meggyőződhetünk arról, hogy újabb roham nem jelentkezik, a középponti látás nem fogy, a látótér nem szűkül stb. Mioticumnak az eserin l°/0-os oldatát keverve a pilocarpin 2°/0-os oldatával használjuk. Közlemény a „Stefánia“-gyermekkórházból. A veleszületett szembajokról. Irta Lettner Vilmos dr., a „Stefánia“-gyermekkórház szemész-főorvosa. A veleszületett szembajok keletkezésére vonatkozó ismereteink ez idő szerint még elég homályosak s a magyarázatok, melyek a származás módját illetőleg az egyes búvárok és észlelők részéről adattak, sok tekintetben elütnek, sőt nem egyszer ellentmondanak egymásnak. S e nézeteltérések nemcsak a részletkérdésekben, hanem lényeges pontokban is nyilvánulnak. Leszámítva azon kevés bánfáimat, melyek nyilván a fejlődésben történt zavarnak tudhatok be, a legtöbbnél vita tárgyát képezi, vájjon hibás fejlődés, vagy intrauterin betegség következménye-e. A nehézség a dolog természetében rejlik s nem utolsó oka az, hogy a méhen belül lefolyt gyuladások termékei a születésig már eltűnhettek s mi csak az okozatot látjuk, melyről az esetek nagy részében alig lehet eldönteni, hogy volt-e s mennyi része volt benne az intrauterin gyuladásnak, avagy az eredmény, mely előttünk áll, tisztán a hibás vagy hiányos fejlődés rovására irandó-e.
