Szemészet, 1901 (38. évfolyam, 1-6. szám)

1901-12-29 / 6. szám

ORVOSI HETILAP — SZEMÉSZET

63

1901. 6. ez.

a melyeket Unna1 a bőr histopathologiájába a őzéiből vezetett be, hogy segélyükkel úgy a bőr collagenjének, valamint elastinjának elváltozásai úgy alaki, mint vegyi értelemben feltiintetlietök legyenek. Ezen methodus, a melyet tudtommal a szemben előforduló ruganyos rostokra még eddig nem alkalmaztak, illetőleg erről közleményekben nincs szó, a következőkben áll :

a) a celloidin eltávolítása;

b) festés 10 perczig savanyú orceinben (elastin), kimosás alkoholban, azután vizben ;

c) festés két perczig polychromethylenkékkel, kimosás vízben ;

d) 10 perczig orange-tannin, alapos kimosás vízben;

e) alkohol, xylol, balzsam.

Tekintve, hogy a celloidin kivonásánál a laza szerkezetű szövet könnyen szétesett és így a metszet igen nehezen volt kezelhető a hosszú festési procedura alatt, a celloidin eltávolításától el kellett tekintenem. Daczára ennek igen kifejezett készítményeket nyertem, a melyek festődés tekintetében semmi kívánni valót nem hagytak hátra.

Zeiss, obj. E, ocular 3, zárt tubus.

Az ábra a képlet felső széli részét tünteti fel, hol a ruganyos rostok már ritkábbak és tisztábban elkülöníthetők egymástól. A rostos kötőszövet itt aránylag nagyobb mennyiségben van jelen, mint a készítmény középső és alsó részeiben, hol a ruganyos állomány ezt teljesen elnyomja. Maga a kötöszöveti alapállomány helyenként sűrűn egymáshoz simuló rostokból áll, máshol szálakra felbontva jelenik meg. Egy górcsői látótéren alig mutatkozik néhány kötöszöveti mag.

A ruganyos rostok sötét ibolyakék színűek; ugyanezen árnyalatban festődnek a kötöszöveti magvak is, míg a közti finom rostos kötőszövet élénk narancssárga színű hátteret képez.

E festési mód alapján ezeknek a különböző vastagságú, kötegekben és conglomeratumokban csoportosuló rostoknak természetét a következőkben állapíthatjuk meg: e rostok alakilag teljesen megegyeznek a normalis ruganyos rostokkal, chemiailag azonban tőlük eltéröleg viselkednek. Míg ugyanis az ép állapotban lévök csupán a savanyú festőanyagokkal festődnek, addig ezen rostok épen ellenkezőleg a savanyú festékeket csak alig veszik fel, azonban rendkívüli nagy affinitással bírnak a basikus festékekhez. Más szóval acidophilia helyett basophiliával bírnak.

Ilyen természetű ruganyos rostok a bőr pathologiájában már ismeretesek és Unna1 1 2 által elacin-nak neveztetnek. 0 mutatta ki először, hogy a bőrben az elastikus rostokhoz hasonló rostok vannak, a melyek a basikus festékek alkalikus oldatából a festéket felveszik és a színtelenítóssel szemben is ragaszkodnak hozzá. Ezek ugyanazon kezeléssel festődnek, mint a magvak és a szarúállomány, a mely mellett a collagen és a normalis elastin színtelenek

1 Unna: Monatshefte für prakt. Dermatologie. XIX. 397. 1894.

2 Unna: Sitzungsberichte der biologischen Abtheilung des ärztlichen Vereins. Hamburg, 1895—96.

maradnak. Az ily rostok a normalis elastikus rostokkal összefüggnek és igy csupán savanyúvá vált ruganyos rostoknak tekintendők. Leggyakoribb előfordulási helyük a senilis arezbör cutisának mélyebb rétegei, azonkívül előfordulnak myxoedemánál, erysipelasnál és hegekben. Ramon у Cajal egy carcinomának a stromájában is találta.

Esetemben a ruganyos rostok alakilag —- eltekintve a megvastagodástól — még annyiban térnek el a normálisaktól, hogy rendkívüli erősen hullámos lefutásúak és kigyózók, a mit azonban nem tekinthetünk az elacin lényeges tulajdonságának, mert ez a rugalmas rostoknak általánosan tapasztalt tulajdonsága ott, hol tetemesebben szaporodnak, illetőleg midőn vastagságukban nőnek, valamint ugyanily alakúak holt szövetben is. Egyébként e rostok ép úgy homogének, minden szemcsézettség nélküliek, mint a normálisak

Most már azon kérdés előtt állunk, vájjon mivel van tulajdonképen dolgunk ? Első sorban másra, mint abnormis pingueculára gondolni alig lehet, bár egyoldali pinguecula a külső cornealis szél mellett nemcsak szokatlan, hanem a legnagyobb ritkaságok közé tartozik. Lássuk tehát, hogy az itt vázolt klinikai képből és szövettani leletből megállapítható-e valamely különbség a pinguecula és ezen nagyrészt ruganyos és pedig basophil ruganyos rostokból álló daganatocska között és ha vannak különbségek, melyek azok ?

Azon nézet, hegy a pinguecula zsírlerakodás volna — a mi nevének is megfelelne — már régóta meg van czáfolva. Sämisch szerint a pingueculánál az epithel megvastagodása kötőszövetképződés a submucosában és a véredények egy részének obliteratioja van jelen. Michel szerint a ruganyos rostok szaporulata is észlelhető és a (unica propria colloid anyaggal van kitöltve.

Gallenga már ruganyos rostokat bőven talált benne.

Fuchs pingueculás egész szemekből készült metszeteken a következő rétegeket állapította meg: 1. többrétegű epithel; 2. kötöszöveti réteg, mely néha a pinguecula béltartalma által erősen összenyomatik; 3. hosszúkás, gyenge nagyításnál homogen karélyok, a melyek a pingueculát tulajdonképen alkotják és a melyek közé amorph hyalin anyag van lerakódva. E rétegben néha elastikus rostok átmetszetét is lehet találni. 4. A mucosa alatt fejlődő hyalin kötőszövetrostok, melyek itt-ott gomolyokat képeznek. 5. Laza subeonj. szövet. Leginkább feltűnik benne számos j megnagyobbodott elastikus rost. Igen finom rostok ezek kinyúlva 1 és különböző irányban keresztezve egymást. Néha számban és caliberben gyarapodnak, párhuzamos lefutásúak és kötegekké egyesülnek. Máskor hullámosak, göndörök lesznek és pedig minél vastagabbak, annál nagyobb mértékben, mert hosszirányban is nőnek. A vastag rostokat sohasem találjuk nagyobb csoportokban, hanem egy-kettőt egy csoport vékonyabb között.

Hypertrophikus ruganyos rostok nemcsak a conjunctivában, hanem az episcleralis szövetben és a selerában is előfordulnak.

A mi a festési eljárást illeti, F. azt tapasztalta, hogy savanyú fuchsinnal túlfestett és kénsavas alkohollal színtelenített készítményeken, miként a magvak úgy a finom elastikus rostok is sötétvörös színt vettek fel, ellenben a szétesett vastag elastikus rostok leadták vörös színüket és barnásak ; direct basophil rostokról nem tesz említést.

A mint látjuk tehát és a miként a Fuchs által közölt ábrák is feltüntetik a közönséges pinguecula szöveti szerkezetében a ruganyos rostok csak a mélyebb rétegekben szerepelnek, de itt sem oly jelentékeny mennyiségben, hogy a pingueculának leglényegesebb alkatrésze gyanánt volnának tekintendők. Maga Fuchs a pinguecula szövetei között quantitativ szempontból a fösúlyt a harmadik rétegre és ebben főleg a szabad byalin lerakodására helyezi.

Hübner ellenben a pinguecula szöveti szerkezetében a szabad hyalinnak a kötőszövet és a ruganyos rostok elfajulási productumai mellett csak alárendelt szerepet juttat. H. talált oly pingueculákát, a melyekben az elastikus szövet oly nagy mértékben volt felszaporodva, hogy a collagen kötőszövetet majdnem teljesen elnyomta. Főleg a Tiinzer-Unna-féle festési módot használva, azt tapasztalta, hogy az elastikus rostok elective a savanyú orceint vették fel. Egyébként ő az első, kinek feltűnvén, hogy egyes ruganyos rostcsoportok saffraninnal (basicus) jobban színe-