Szemészet, 1901 (38. évfolyam, 1-6. szám)

1901-08-25 / 4. szám

1901. 4. sz.

ORVOSI HETILAP — SZEMÉSZET

33

egyéneken és a degeneratios stádiumban az edények endoarteritikus elváltozása (Horstmann1, Berger, Panas, Kiihnt, Birnbacher, Sclnnidt-Rimpler), a mi mellett teljes obliteratio is állhat elő (Kuhnt, Sachsalber1 2). Mint ritka leletet talált Schmidt-Rimpler az érhártyában elmeszesedést és csontosodási; több szerző, mint Berger és mások (Klebs3), az erekben különböző thrombusokat találtak.

Igen sokfélék az elváltozások a retinán is, a mely igen sok esetben levált az érhártyáról, máskor meg vele összenőtt (Straub4). Az egyes rétegei szétziláltak, fellazultak és oedemásak (Sclmen), leggyakoribb az idegrostréteg és dúczsejtréteg atrophiája (Birnbaclier és Czermak, Sachsalber, Pagenstecher, Knies,5 * Deutschmann0), valamint a pálczika-csapréteg szétzilálása és elváltozása. A retina gyuladásos tüneteket, gömbsejtes infíltratioi — különösen az edények körül — mutathat, a mihez pigmentbevándorlás is csatlakozhatik (Birnbacher és Czermak, Knies7). Igen gyakran találtak a legkülönbözőbb rétegekben apró űröket és hézagokat, az ú. n. hydropikus . cystaképzödést (Panas, Klebs8 9), valamint a legkülönbözőbb vérzéseket a retina szövetében (Stilling, Schnabel0, Deutschmann, Brailey). A retina edényei selerotikusak, endoarteritikusan elváltoztak (Hache,10 11 Pagenstecher, Vossius,11 Schmidt- Rimpier, Edmunds12) és hyalin-degeneratiot (Panas, Deutschmann) mutatnak, valamint teljes obliteratiot (Hache, Panas). Knies és Berger a membrana limitans internát megvastagodottnak találták, Panas pedig a lamina vitreán hyalin verrucákat talált.

A látóidegfö excavatioja majd kivétel nélkül minden szerző által mint a glaucomás leletek legállandóbbja említtetik. Az excavatio alakja és mélysége igen különböző lehet a szerint, hogy mily stádiumban jutnak a szemek vizsgálat alá. Az excavatio a temporalis oldalon mélyebb, mint a nasalison (Berger, Arit). Pagenstecher és Schnabel13 az excavatiot újdonképzett kötőszövettel találta kitöltve, míg Kuhnt izzadmánynyal. Berger colloidszerü concentrikus rétegzettségü verrucákat talált a látóidegföben. Az excavatio nem mindig terjed a lamina eribrosáig (Panas), hanem reászoritott, összenyomott atrophiás idegrostok egy rétege töltheti ki a fenekét és oldalait. Némely esetben a papilla megduzzadt (Schnabel14 15), szövete erősen fellazult és benne számtalan hézag ür (Berger), caverna foglal helyet, melyek egy nagy, mellfelé nyitott cavernává egyesülve a kothatják a glaucomás excavatiot (Schnabel).

A lamina cribrosa a legtöbb szerző szerint az intraocularis nyomásfokozódás hatása alatt liátratólt (Sachsalber, Fuchs, Panas, Arit, Birnbacher és Czermak, Brailey), még azon esetekben is, midőn a papilla besiippedése és így az excavatio az idegfőben még nem is következett be (Axenfeld,16 Brailey).

A látóideg glaucománál általában atrophiás; kötőszövete megszaporodott (Sachsalber, Fuchs); az atrophiás idegrostok kötegeiben, valamint a kötegelt és a kötőszövet közt űrök, cavernák találhatók (Deutschmann, Schnabel). Brailey és Edmunds, Webster, Fox, Schnabel és mások gyuladás tüneteit és gömbsejtes inflltratiot találtak a látóidegben, sokan pedig perivascularis sclerosist (Schnabel, Brailey és Edmunds), valamint a centrális edények endoarteritikus elváltozásait (Brailey, Panas). A látóideg körül a sclerotico-chorioidealis csatornát gyuladásosan infiltrálva találta Stölting, valamint Birnbacher és Czermak.

Schoen a látóideghüvelyeket vérböeknek, infiltráltaknak

1 Horstmann: Archiv f. Augenheik. XLII.

2 Sachsalber: Arch. f. Augenheilk. XLII.

3 Klebs: Alig. Pathologie 2 Bd.

4 Straub: Arch. f. Ophth. XXXIV. 3.

6 Knies: Der heutige Stand unserer Kenntnisse über d. path. Anat. d. Glaucoms. Centralblatt f. alig. Path. u. Anat. I. 8.

0 Deutschmann: Arch. f. Ophth. XXV. 1879.

7 Knies: Arch. f. Ophth. XXIII. 2. 3.

8 Klebs: vide 3.

9 Schnabel: Arch. f. Augen- u. Ohrenheilk. V., VI., VII.

10 Hache: Recueil d’ophthalmologie. 1875.

11 Vossius : Lehrbuch d. Augenheilk.

12 Edmunds és Brailey: Ophthalmie Hospital Rep. X. 1.

13 Schnabel: Das glaucomatöse Sehnervenleiden. Knapp’s u. :

Schweiger’s Arch. 1892.

15 Schnabel: Die glaucomatöse Sehnervenatrophie. Wiener Med. I Woehenschr. 1900. 24., 25.

10 Axenfeld: IX-c congrés international d’ophthalmologie d’Utrecht. 1899.

találta, míg Stilling a duralis hüvelynek lemezekre való szétválását constatálta.

Straub az üvegtestben vérzéseket talált. A ciliaris idegeket minden szerző — ki leleteiben róluk említést tesz — épeknek találta, csakis Magni találta őket atrophiásoknak, Berger pedig ugyanezt a lamina fuseában irta le.1

Saját eseteim.

Dolgozatom szövettani anyagát a budapesti egyetemi szemklinika enucleált bulbusaiból állítottam össze, melyekhez Grósz Emil tanár úr szívességéből három általa enucleált bulbust is kaptam. A bulbusok egy részét azoknak hátsó felei képezik, melyeknek mellső felét Pólya Jenő Sándor dolgozatához felhasznált. Ezek képezik az I—X. eseteket. E bulbusfeleket celloidinba ágyazva kaptam kézhez.

I. eset. 53 éves, nő. Bal szeme 1896. április óta romlott, 1897. eleje óta nem lát rajta s májusban fájdalmak is keletkeztek e szemén, melyek miatt október hó 9-én a klinikán jelentkezett. Akkori status praesens: Exophthalmus, erős conjunctivalis belöveltség, a sclera felső középső harmadán egy bab és egy másik borsónyi kiemelkedés, mindkettő hátrafelé elmosódott fekete színeződéssel vész el. Hypopion keratitis. Lencse zavaros.

Klinikai diagnosis: Abscessus corneae, exophthalmus, glaucoma secundarium, tumor intraoculare in stadio III.

1897. október 12-dikén enucleatio; a daganat egy része a szemüregben maradt, mely október 22-dikén exenteratio partialissal távolíttatott el. A bulbus enucleatio után rögtön 10°/o formolba jött s fokozatos alkoholkeményítés után celloidinba ágyaztatván, az igy kézhez kapott hátsó segmentumból horizontalis metszeteket készítettem.

Górcsői lelet: Inhártya elvékonyodott, a papilla környékén kevéssé fellazult. Chorioidea befelé teljesen elvékonyodott, atrophiás. Sclerochorioidealis Feeze erősen pigmentált; a vékony atrophiás chorioideában edényfalakat feltalálni egyáltalában nem lehet. Kifelé a chorioidea a papillaszéltöl kis darabon ugyanilyen, azonban gömbsejtesen infiltrált, lemezei széttérök és a sclerával összekapaszkodva sarcomatosus tömeget foglalnak magukba (sarcoma fusocellulare melanoticum). Chorioidealis gyűrű diffuse végződik, a scleralis gyűrűnél jóval tágabb. Ideghártya mellső felülete hullámos, csap pálezika-réteg atrophiás és benne számos kerek pigmentsejt látható, rendetlenül szétzilált. Kifelé a retina nagy része a sarcomatosus tömegnek megfelelöleg beszűrődött. Retina a chorioideától egészében levált. Látóidegfő teknöszerűen excavált: az excavatio azonban nem mély. A lamina cribrosa legjobban a középen a sclera vastagságának csak Ve-ára hátratólt, mellső felületét a papillának rászorított sűrű idegrostjainak egy rétege fedi; hátsó rétegeiben igen fellazult. Látóideg rostjai atrophiásak ; kötőszövete megszaporodott; a centrális edények és a látóideg kis edényei mind vérteltek. A látóideghüvelyek lazák. Ciliaris idegek épek. Hátsó ciliaris edények feltűnően tágak és legnagyobb részük vérrel telt.

II. eset. 39 éves, férfi. 1895. évi május 11-dikén vasszilánk jutott bal szemébe; ezen sérülés után szeme kivörösödött, fájdalmas lett, látása is rosszabbodott, míg végre a hatodik napon teljesen elveszett; fájdalmai is fokozódtak. A klinikán május 23-dikán jelentkezett a következő status praesenssel: Conjunctiva igen vörös, cornea felső harmadán egy harántfutó, 4 mm. keskeny rés, csarnok igen sekély, iris piszkos színű, szálazata elmosódott, pupilla szükes, területén a lencse átlátszatlan, zavaros. Bulbus nyomásra igen érzékeny. Csak kézmozgást lát két méterről, projectio minden irányban szűkült. Tensio emelkedett.

Klinikai diagnosis: Cataracta traumatica, iridocyclitis traumatica, glauc. sec. о. s.

Május 27-dikén enucleatio bulbi s. A Müller-féle folyadékban fixált s a szokásos eljárás után celloidinba ágyazott bulbus hátsó feléből horizontalis metszeteket készítettem. Festés: haematoxylin-eosin, Van Gieson, Weigert. (Úgyszintén a következőkben is.)

Górcsői lelet: Inhártya tömött, azonban a papilla körül kevéssé fellazult. Érhártya befelé a scleráról levált s vele finom pigmentált rostok által függ össze; szövete erősen pigmentált, több helyen gömbsejtesen infiltrált; choriocapillarisok vérteltek, úgyszintén a többi edényréteg is. A chorioidea általában oedemás; artériák intimája megvastagodott. Chorioidealis gyűrű belül élesen, kívül mélyebb rétegeiben diffuse végződik ; a scleralis gyűrűnél jóval szűkebb. Ideghártya általában normális; a chörioideáról nagyobbrészt levált; edényei tágak,

1 Irodalom:

Graefe-Saemisch: Handb. d. gesammt. Augenheilk. 1900.

Goldzieher: Centralblatt f. prakt. Augenheilk. 1877.

Gosetti: Annál, di ottalm. V. fase. 1., 2.

Laker: Ein experimenteller Beitrag zur Lehre v. d. glaucomatösen Excavation. Klin. Monatsbl. f. Augenheilk. 1886.

Mittermeyer: Vorkommen von Glaucom. 1889.

Müller H.: Über Niveau Veränderungen an der Eintrittsstelle des Sehnerven. Arch. f. Ophth. IV.

Priestley-Smith: Glaucoma, London. 1879.

Sattler: Bericht d. Wiener Gesellseh. d. Arzte. 1875.

Schoeler: Arch. f. Ophth. XXV. 4.

Stellwag: Lehrb. d. pract. Augenheilk. Wien, 1882.

Weber: Arch, f, Ophth. XXII. 1.