Szemészet, 1901 (38. évfolyam, 1-6. szám)

1901-08-25 / 4. szám

32

1901. 4. sz.

I'

I

ORVOSI HETILAP — SZEMÉSZET

pupillaris széle alul lenött; a synechia széles. A jobb szemen éretlen hályog, a mely 3 év előtt kezdett képződni.

A bal szemen Bowmann-féle dislaceratioval széles rés szakít tatott a liártyás hályogon; a műtét utáni napokon enyhébb iritis támadt, a mely meggyógyult. A látásélesség elbocsátáskor + 10 dioptriás üveggel 5/зо lett.

Jóval gyakoribb complicatio a glaucoma (20 közül 6). A glaucoma szerepét az öregkori hályog felszívódásában igen különböző módon Ítélik meg. így Szili,1 a ki a legelső, igen érdekes idevágó esetet közölte, azt tartja, hogy a lencsének erős hirtelen való megduzzadása a tokot megrepeszti és secundaer glaucomát okoz; a tokrepedésen keresztül szívódnak fel azután a duzzadó lencserészek; betege egy 65 éves budapesti orvos volt, a kinek érett hályogos szemén két glaucomas roham után a látás ismét visszatért. Mások, mint Mitwüszky kétségbevonják a lencsetoknak ilyen spontan megrepedését s csak annyit concedálnak, hogy egy érett vagy túlérett hályoghoz társuló glaucoma igen gyakran lehetővé teszi, illetve sietteti a felszívódást. Szili feltevése mellett látszik szólani a következő nehány hó előtt észlelt esetünk:

Sz. J. 46 éves üvegfúvó jobb szemének látása 6 hét előtt kezdett romlani; 3 hét előtt nagy fájdalmai támadtak szemében és homlokcsontjában, látása azóta rohamosan romlik. A jobb szemhéjszélek vörösek, duzzadtak, élénk conjunctivalis, ciliaris és episcleralis belöveltség. A cornea bágyadt, a csarnok sekély, az iris fakó, szálazata elmosódott. A pupilla 5 mm. átmérőjű, merev; a lencse szürke, igen erősen duzzadt, selyemfényű, kttllös rajzolatú. T + 1. Látás : kézmozgás. A bal szem lencséjében nehány peripheriás vesszös homály van, látása + 2'5 dioptriával 5/ő?

A beteg határozottan tagadja, hogy jobb szeme bárminemű sérülést is szenvedett volna.

A jobb szemen rendes menetű Graefe-extractio végez'etett. Távozáskor látás + 13 dioptriás üveggel 6/so volt: a szemen kis izgalom jelei, a feszülés alig észrevehetően emelkedett.

Ezen eset annyiban tanulságos, mert bizonyítja, hogy a közönséges öregkori hályog képződése folyamán a lencse hirtelen duzzadása a szem feszülésének emelkedésére vezethet; a hályogképződés rohamossága a leirt esetben kétségtelen, hiszen hat hét alatt a lencse úgyszólván teljesen elszürkült; sőt könnyen képzelhető, hogy az ilyen esetekben a lencsetok is megrepedhet. Természetesen a beteg érdeke nem engedte meg, hogy a szemet megfigyelés kedvéért egyszerűen magára hagyjuk s így a folyamat végeredményéről meggyőződhessünk.

A látóidegfő és környékének állapota glaucomás szemekben.

Irta: Frim Arthvr, szigorló orvos.

Az orvostudomány fokozódó haladása, új eszközük felfedezése sok kérdés tisztázását tette ezideig lehetővé. A sok tisztázott kérdés között a glaucoma kérdése az, a mely még egyben másban némileg elmaradt, bár klinikailag minden irányban jól megfigyelt, kimerített kórképét bírjuk, a kórboneztani leletei még nem tisztázottak. Számtalan sok az a lelet, melyet eddig is a glaucomás szemek microskopi vizsgálatáról közöltek, sok szerző, Knies, Panas és mások igyekeztek ezeket összegyűjteni és egyesíteni. E sok lelethez a theoriák egész sorozata csatlakozik, támaszkodva többé-kevésbé pontos leletekre egyrészt, másrészt physiologiás, physikalis, mechanikai és ideges törvényekre és behatásokra.

A glaucoma uralkodó tünete mellett, mely a fokozott intraocularis nyomásban áll, mint fő, primaer elváltozások a mellső csarnokzúg elváltozásai azok, melyek a glaucoma klinikai és kórszövettani képén uralkodnak. Pólya Jenő Sándor dr.2 dolgozata határt vet az eddigi vitának és egyöntetű, meggyőző képben demonstrálja ezen állítás jogosultságát. Minden egyéb elváltozás a glaucomás szemekben secundaer és a fokozott intraocularis nyomás

1 Centralblatt f. Aug. 1884. 17. 1.

2 Dr. Pólya Jenő Sándor: A mellső csarnok zugának állapota glaucomás szemekben. Budapest, 1899. Magy. Orv. Arch. Vili. 2.

következményei. Ezen állítás bizonyítása képezi jelen czélunkat, midőn a glaucoma kérdésének másik felére, a látóidegfő és környékének elváltozásait összeállítva és egy egységes képben bemutatva szándékozunk megfelelni.

Az anyag feldolgozását a látóidegfő és környékének normalanatomiájának leírásával kezdtük, e fejezetet egész terjedelmében nem közöljük, hanem utalunk az idevonatkozó közleményekre, főleg pedig a Graefe-Saemisch-féle tankönyv most megjelenő legújabb kiadására. A kérdésünkre vonatkozó irodalmi közleményeknek bővebb ismertetését helyszűke miatt szintén mellőzni vagyunk kénytelenek és így csak összevonva a fontosabbakra hivatkozhatunk.

Ha áttekintjük a glaucoma kórboncztanáról megjelent dolgozatokat, munkákat és közleményeket, úgy semmiesetre sem kerülheti el figyelmünket az a tény, hogy a legtöbb szerző kevés súlyt helyez a látóideg excavatioján kivül az egyéb elváltozásokra. Igaz ugyan, hogy az irodalom igen nagy részének adatai a látóidegre, choroideára, retinára is kiterjednek, azonban mint a glaucomás elváltozások legtypikusabbjára, a látóidegfö excavatiojára van a legnagyobb súly fektetve. Az összehordott sok adatot csak röviden vázolva, a legfőbb leleteteket egybeállítva szándékozunk kivonatolni mintegy a szemfenék glaucomás elváltozásairól közölt irodalomnak vázát.

A sclera az érhártyával összenőtt (Stölting1), vékony, egészében tágult (Schmidt-Rimpler2), esetleg erősen megvastagodott (Hache3, Cusco4). A szövete atrofiás (Magni5), kiboltosulásokat, hátsó staphylomát (Hulke és Nettleship6) mutathat, egészében is ectaticus lehet, különösen glaucoma inflammatoriumnál (Del Monte7, Schmidt-Rimpler). Szövete senilis szemeken rigid (Arit8, Stilling9), néha a rostok zsíros degeneretioját találhatjuk (Kerschbaumer Rosa10, Coccius11). Berger12 a selerát oedemásnak, gömbsejtesen infriltáltnak találta, míg Brailey13 a külső felületén episcleritist talált.

Az érhártya igen különböző elváltozást mutathat; részint gyuladások (chronikus), részint atrophia jeleit találták rajta. Egészében vagy egyes helyeken a sclerával összenőhet (Kuhnt14)

! vagy arról teljesen le is válliatik (Berger). A chronikus lob tünetei: gömbsejtes beszürödés, endo- és periphlebitis; sok esetben a szövete elvékonyodott (Schoen15) és atrophiás, mely atrophia különösen a papilla körül az ú. n. „halom ban jelentkezhetik. A halót egyrészt egyszerűen csak a chorioidea atrophiájának és elvékonyodásnak tartják (Fuchs10, Berger, Schoen, Arit, Birnbaclier és Czermak17, Pagenstecher18), másrészt a choriodealis pigment atrophiájának (Stilling19, Birnbacher és Czermak20) vagy a pigment zsíros degeneratiojának (Schmidt-Rimpler). Gyuladásos esetekben az edények tágak, az egész hártya vérbö (Berger, Panas31, Webster, Fox22 és Brailey33); feltűnő gyakori különösen idősebb

1 Stölting: Archiv f. Ophth. XXXIV. 2.

2 Schmidt-Rimpler: Graefe-Saemisch tankönyv 1875.

3 Hache*: Recueil d’ophthalmologie 1875.

4 Cusco.: Knies: Der Stand unserer Kenntnisse über die path. Anat. d. Glaucoms. Centralblatt f. alig. Path. u. Anat. 1. 8.

5 Magni: Annál, di ottalmolog. VI.

0 Hulke és Nettleship: ibidem 4.

7 Del Monte : Annali di ottalmolog. VI. 4.

8 Arit: Zur Lehre vom Glancom, Wien, 1884.

9 Stilling: Grundzüge d. Augenheilkunde Wien—Leipzig 1897.

10 Kerschbaumer Rosa: Panas és Rochon-Duvigneaud: Rechers. anat. et cliniques sur le glancomé. Paris, 1898.

11 Coccius: vide: Knies: Arch. f. Ophthalm. XXIII. 2. 3.

12 Berger Émile: Anatomie normal et pathologique de Poeil. Paris, 1893.

43 Brailey: Ophthalmie Hospital Reports IX. 2. IX. 3. X. 1.

14 Kuhnt: Bericht d. Ileidelb. Ophthalm.-Gesellsch.

15 Schoen: Die Functionskrankheiten des Auges. Wiesbaden, 1893.

16 Fuchs: Lehrb. ,d. Augenheilkunde. 8. kiad. Wien, 1900.

17 Birnbacher és Czermak: Beiträge z. path. Anat. u. Pathogenese d. Glaucoms. Arch. f. Ophth. XXXI., XXXII. 2. és 4.

18 Pagenstecher és Genth: Atlas d. path. Anat. d. Augapfels. Wiesbaden, 1875.

19 Stilling: Bericht der Heidelberger Ophthalmologengesellschaft. 1885.

20 Birnbacher és Czermak: vide 17.

21 Panas és Rochon-Duvigneaud: Recherches anatomiques et' cliniques sur le glaucome. Paris, 1898.

22 Webster Fox és Brailey: Ophth. Hosp. Rep. X. 2.

23 Brailey és Edmunds: Óphth. Hosp. Rep. X. 1.