Szemészet, 1901 (38. évfolyam, 1-6. szám)
1901-06-23 / 3. szám
26 ORVOSI HETILAP —SZEMÉSZET 1901. 3. sz. incnbatióból. S ha tudjuk, hogy a húgycső-gonorrhoea lappangási időszakának felső határául Lesser hét napot, sőt Zeissl 12-16 napot is hajlandó felvenni: erőszakosnak látszik, hogy épen a szem gonorrhoeás megbetegedésének incubatiójánál végső terminusul az 5-ik napot tekintsük s minden azon túl támadt blennorrhoeát utóinfectióból származtassunk. Ez alapon nem is volna megmagyarázható, hogy miért oly kivételesen ritkák a megbetegedések a 10-ik nap után, holott az alkalom az utólagos fertőzésre csakúgy meg van a 3-ik, mint a 8-ik napon vagy azon túl is. Az a sokszoros tapasztalat ellenben, hogy minél későbben lép fel az ophthalmoblennorrhoea, annál enyhébb lefolyású szokott lenni, határozottan ama felfogás mellett szól, hogy ezen késői megbetegedések is már a szüle- i tésnél bekövetkezett gyengébb virulentiájú infectióból származhatnak. Visszatérve ezek után Keilmann statisztikájára, bátran beszámíthatjuk az utóinfectiónak vett eseteket is a kimuta- J tásba, s mondhatjuk, hogy az általa ajánlott jodtrichloridlemosás eredmény tekintetében mögötte áll a Credé eljárásnak, s korántsem tette még azt elavulttá, nem is említve, hogy oly kis számú esetekből valamely eljárás megbízhatóságára nézve annyira messzemenő következtetést, mint a milyenre Keilmann ragadtatta el magát, egyáltalán nem vonhatni. S igy a blennorhoea neonatorum elhárítását czéhó legtökéletesebb eljárásnak ma is még a szemek des: nfее Hóját kell tartanunk oly alakban, a mint azt Credé ajánlotta. Igaz, hogy ezen eljárás sem szorította ki teljesen, még a szülőintézetekből sem a genyes szemgyuladást; 0% mellett még mindig találkozunk 1—2 °/0 megbetegedéssel, sőt Colin Hermannak 13 orvostól szerzett tudósításában 310 újszülöttre credézés daczára 36 blennorrhoea esik, a mi 12%-nak felelne meg. Igen tanulságos azonban e szám mellett ugyanazon szerzőnek egy másik kimutatása, mely szerint 201 esetben, midőn a szemeken csak külső lemosást végeztek, 68 blennorhoea fordult elő, a mi 34%-ot jelent. Megengedve és feltételezve is, hogy mindkét módszert gyakorlókat sok hiba és mulasztás terhel (a 12% megbetegedésről szóló jelentésből kitűnik, hogy a becseppentés alkalmával egyszer sem volt orvos jelen), a 12% betegségi eset még így is élénken beszél a 34%-kal szemben. Az a tapasztalat egyébként, hogy az argent, nitric, becseppcntése daczára ophthalmoblennorrhoea elvétve észlelhető, még nem az eljárás megbízhatatlanságát jelenti. Minden ily megbetegedésről tudnunk kellene, hogy a csepp tényleg a szembe jutott-e, s hogy mikor alkalmazták a becseppentést. Mert a mennyire nem irreleváns az, hogy a csepp a conjunctivára kerüljön s ne az arcz bőrén csorogjon végig, az sem közömbös, vájjon a becseppentés Credé előírása szerint azonnal a fíirösztés után történt-e, avagy csak a születés után néhány óra múlva. Hiszen csak azt kell vennünk, hogy egy asphyxiás magzat felélesztése vagy valamely atoniás vérzés csillapítása, kellő segédlet hiányában könnyen érthetővé teszik az elhamarkodott és hibás vagy elkésett becseppentéseket. Ily értelemben vett hibák és mulasztások helyenként valószínűleg előfordulnak, s bizonyára nem az argent, nitricumon, hanem a vele való elbánáson múlik az, hogy míg egyesek kimutatásában 0%, addig másoknál közel 2('/0 megbetegedést találunk. Az átlagos morbiditás credézés után, mint azt Köstlinnek 24,724 esetből összeállított kimutatás alapján láttuk, 0’65%-nak felel meg s bár ez eredmény tökéletességében minden más eljárásét jóval felülmúlja, nem hiányzottak s ma sem hiányzik a törekvés, hogy más óvó módszer találtassák ki. E törekvés főokát abban kereshetjük, hogy az argent, nitricumnak valamelyes kellemetlen mellékhatása is van s ez az, hogy nem ritkán hurutos állapotot idéz elő a kötöhártyán; ezt a Credé-eljárás hátrányaként nagyon sok észlelő felhozza; különösen a koraszülötteknél szokott hevesebb conjunctivális izgalom keletkezni. Mindannyian elismerik azonban, hogy a hurut többnyire nehány nap alatt nyom nélkül elmúlik, s hogy a becseppentést öl még soha senki maradó káros hatást nem látott. Sőt vannak, kik még hurutot sem észleltek s azt tartják, hogy erősebb izgalmi tünetek fellépése mindig hibás alkalmazásra vall. így Leopold említi, hogy a drezdai klinikán, a mióta a vezetést ő vette át, s szigorúan ügyelnek, hogy az argentumból csak egy csepp jusson a szembe, 1000 újszülött közül egynél sem látott következményes hurutot, holott azelőtt a szemhéjak duzzanata s a kötőhártya hurutja a gyakori jelenségek közé tartozott. Credé maga sem tapasztalta, hogy a conjunctiva nagyobb reactióval felelt volna az egy csepp argent, nitricumra. Az ily hurutok, úgy látszik tehát, arra vezetendők vissza, hogy nagyobb mennyiségű pokolkő-oldat jut többször a szembe. De megengedve, hogy a hurut még a leggondosabb elbánás mellett sem kerülhető el, ez az egyedüli, a mivel a Credé módszere ellen érvelni lehet. Ez érv azonban az eljárás nyújtotta hatalmas előnyök mellett oly gyenge, hogy komolyan számba sem vehető. Az argentum nitricumnak ezen említett mellékhatását nélkülöző, de egyszersmind ugyanazon biztosítékokat nyújtó más szert eddig nem sikerült találni. A többi számos ezüstkészítmény (argentamin, largin, argói, argonin, itrol, ichtargan stb.) bacteriumölő képessége a szembe alkalmazható töménységükben nem érik el az argent, nitricumét. Általában kis számban történt velők kísérlet, de jó részüket a nyilvánvaló rosszabb hatás miatt már el is hagyták. Újabban a protargolnak jutott a szerep, hogy a lapist kiszorítsa; a vizsgálatok szerint a 20%-os oldata épen oly biztosan megöli a gonococcusokat, mint a 2%-os argent, nitric., a nélkül azonban, hogy a conjunctiván jelentősebb izgalmat okozna. Csak örömmel üdvözölhetnék, ha a tapasztalat a blennorrhoea neonat, prophylaxisában igazolná a protargolhoz fűzött reményeket. Már többen végeztek e szerrel ily irányban kísérletet, de a siker nem mindig volt biztató. Zweifel határozottan rossznak mondja az eredményeket, Engelmann ellenben 1000 újszülött után 02% blennorrhoeát látott s úgy találta, hogy az izgalom mindig kisebb volt, mint a Credé eljárása után; Zweiffel kedvezőtlen eredményeit pedig annak tulajdonítja, hogy az általa használt protargol oldat nem volt jól elkészítve. Esmann szerint az izgalom protargol becseppentése után kisebb ugyan, de a szer megbízhatósága is csekélyebb, mint az argent, nitricumé. A nézetek ily eltérése mellett nehéz tehát a valóságot kitudni; egyébként végleges Ítélet megalkotására ez idő szerint még az észlelések elégtelensége miatt sem volnánk feljogosítva s a szülőklinikákra kell bíznunk, hogy nagy számú kísérleteik alapján e kérdésben döntsenek. Mindeddig zárt intézetekről s az azokban követett eljárásokról volt szó s láttuk, hogy e helyeken, ha nem is irtatott ki teljesen az újszülöttek ophthalmoblennorrhoeája, de minden esetre oly óvóeljárás áll rendelkezésre, melyhez hasonlót az orvostudomány a prophylaxis terén keveset tud felmutatni. Kérdés már most, hogy mi történjék künn, a nagy gyakorlatban, a szülések óriási többségénél, a hol az újszülött szemeit nem védelmezi egy jól vezetett intézet orvosi és bábaszemélyzete. Erre a kérdésre nagyon eltérő válaszokat kapunk a szakemberektől s ennek megfelelően különböző intézkedéseket és rendszabályokat látunk a hatóságok részéről. Csak egy közös tulajdonság ismerhető fel ezen intézkedésekben: hogy egyik sem csökkentette a bajt oly mértékben, a mint azt az intézetekben elért eredmények után várni lehetne. Készséggel elismerem, hogy eme rosszabb eredmény sokféle tényező együtthatására vezetendő vissza s nem irható soha sem egyedül a kiszabott intézkedések rovására. Mert a hatóságoktól meghatározott óvó eljárás a legkitűnőbb lehet, de ha a végrehajtó közegek tudatlanok vagy lelkiismeretlenek, avagy a közönség tájékozatlansága s indolentiája vet gátat a végrehajtásának, természetes dolog, hogy az eredmény is messze elmarad a kívánt és várt tökéletességtől. Világos tehát, hogy a siker nemcsak a prophylactikum jóságán múlik, hanem azon is, hogy a kiknek a kezébe adatott, tudják és akarják is helyesen alkalmazni, másrészről pedig az intézkedés végrehajtása ne szenvedjen hajótörést a közönség ellenkezésén. Mivel pedig ennyiféle tényezőből adódik az eredmény, annál lényegesebb, hogy legalább az egyik, a prophylactikum maga a lehető legmegbízhatóbb legyen. Erről gondolkozni és gondoskodni a mi hivatásunk; a kérdés másik részének, mint fontos államérdeknek, helyes megoldása a kormányzat feladata.
