Szemészet, 1901 (38. évfolyam, 1-6. szám)
1901-06-23 / 3. szám
Melléklet az „Orvosi Hetilap“ 25. számához. 3. szám. Budapest, 1901. évi junius 23. SZEMÉSZET. Szerkeszti SCHULEK VILMOS egyet, tanár. TARTALOM. Lettner Vilmos dr.: Az újszülöttek genyes szemgyuladásának megelőzése. — Fejér Gyula dr. : A szemhéjgörcs neuropathikus alakjairól. — Irodalom-szemle. — Vegyesek. Az újszülöttek genyes szemgyuladásának megelőzése. Irta: Leittier Vilmos dr., a Stefánia-gyermekkórház szemész-főorvosa.1 A szem hygienéjével foglalkozó tudósok egyik legkiválóbbja, Cohn Hermann az újszülöttek ophthalmoblennorrhoeájáról irt egyik jeles közleményét azon nagy fontosságú kijelentéssel zárja be, hogy a blennorrhoea neonatorum olyan betegség, melynek minden művelt államból, lehet és kell is eltűnnie. S e kijelentés, ha utópiának látszik is első pillanatra, beigazoltunk mondható az előzményei után. A követelés, melyet jelez, nem teljesíthetetlen, s a magas czél, bár nehéz úton, de elérhető. Hogy e czéltól még nagyon messze vagyunk, ez csak serkentés és buzdításul szolgálhat arra nézve, hogy azok, kiknek ez ügygyei foglalkozni hivatásszerű kötelességük, mindent megtegyenek az akadályok elhárítása, s a kitűzött czél érdekében. E fontos közügynek sok gondot és fáradságot szentel orvos és állam egyaránt, s a vészes betegség kiirtására mindenütt látható a törekvés ; az alkalmazott óvórendszabályok, utasítások és rendeletek sokfélesége azonban arról tanúskodik, hogy megállapodás az eszközökben még nem jött létre. E kérdésre vonatkozó különböző felfogásokat mérlegelni, s esetleg egy, a hazai viszonyainkra alkalmazható legjobbat megtalálni tűztem ki jelen feladatomul, s erről óhajtok röviden a t. Orvosegyesületnek beszámolni. Hogy egy betegség jelentőségét egészében megismerjük, ahhoz a betegágynál szerzett tapasztalatokon kívül a statisztikára is szükségünk van; ehhez kell fordulnunk, hogy fogalmat nyerjünk azon pusztításokról, melyeket az az emberiségsoraiban véghez vitt. S ha így végigtekintünk az újszülöttek szembajának statisztikáján, megdöbbenve látjuk azon óriási számokat, a melyben e betegség az áldozatait szedi s rémülettel gondolunk ama szerencsétlenek ezreire, kiknek szemük világa oly könnyedén megmenthető lett volna. Mellőzve az egyes kimutatások részletes adatait, csak annyit említek fel, hogy az összes vakoknak körülbelül 10%-a, a tíz éven aluliaknak körülbelül 50°/0-a s az első életéven belül szerzett vakságoknak körülbelül 72%-ában a blennorrhoea neonat, volt a megvakulás oka. S ha meggondoljuk, hogy e vakok rengeteg többsége a szegény, nyomorult sorsúak osztályából kerül ki, a kiknek nagy részéről utóbb az államnak kell gondoskodnia, világos lehet előttünk, hogy mily óriási munkaerő bénul meg e betegség miatt egyrészt s hozzá még mekkora anyagi áldozatába kerül az országnak e szegény vakok fentartása. Nem szenvedhet tehát kétséget, hogy a baj elhárítása nemcsak az egyén érdeke, hanem nagyfokban a közjóé is. A küzdelem az ophthalmoblennorrhoea ellen, mondhatjuk oly régi, mint maga a betegség, csak az irány változott a szerint, a mint a bántalom okát illető felfogások és ismeretek az idők folyamán módosultak. A betegség specifikus fertőző jellegének felismerése előtt különböző külső viszonyoknak tulajdonítván a szembajt, ezek ellen irányult a védelem. Óvták az újszülött szemét a nagy melegtől, hidegtől, nedvességtől, világosságtól s a rossz levegőtől. Később az anya hüvelyfolyása került gyanúba s a blennorrhoeás váladék fertőző képessége már a múlt század első tizedében, midőn Jäger Frigyes kísérleteit 1 Előadta a budapesti kir. orvosegyesület 1901. május 18-dikán tartott ülésén. végezte, ismeretes volt. A stockholmi szülőklinika azon észleleteit, hogy az újszülöttek szemgyuladása valószínűleg a vaginális váladék fertőzése útján származik, 1832-ben tették közzé- Mackenzie már ajánlja, hogy az infectio elkerülése végett ne csak az újszülött szemeit mossák le, hanem az első két szülési szakban a vaginát is öblítsék ki langyos vízzel vagy alkaliás oldatokkal. Ez már nagy lépés a prophylaxisban, mely hosszú időn át tényleg mint a legsikeresebb eljárás gyakoroltatott is. Nem sokat módosított ezen Hausmann sem, midőn 1879-ben azt javasolta, hogy a szülés befejezése előtt minden bővebben elválasztó hüvelyt 2%-os carbol-oldattal kell kiöblíteni s később a gyermek szemeit is, még mielőtt kinyitná, 1%-os carbolba áztatott vattával tisztogassák meg. A megbetegedések valóban ritkábbak lettek. Credé is ily módon járt el jó ideig, azzal a különbséggel, hogy nem carbolos vattával mosta le a szemeket, hanem 1 :60 borax-oldatot cseppentett a szembe és pedig kezdetben csak a blennorrhoeás anyák gyermekeinél. Eredményeivel azonban nem volt megelégedve s a szemorvosok azon tapasztalatából kiindulva, hogy az ophthalmoblennorrhoeák kezelésénél az argent, nitricum kitűnő szolgálatot tesz, s hogy orvosok magok is e szer becseppentéséhez folyamodnak, ha véletlenül blennorrhoeás váladék kerül a szemükbe, 1880. junius 1-től kezdve új eljárást kísérlett meg lipcsei szülőklinikáján. Ez abból állott, hogy a szemhéjak előzetesen vízzel való lemosása után üvegpálczikával valamennyi újszülöttnek, kivétel nélkül egy csepp 2%-os argent, nitr.-oldatot vitt a szemébe, s utána 24 óráig 2%-os salicylvizes borogatást alkalmaztatott. E mellett a hüvely öblögetéseket teljesen elhagyta. Az eredmény meglepő volt; míg ugyanis a blennorrhoeás megbetegedés az intézetében azelőtt átlag 7'6% volt, az új eljárás meghonosítása óta az első három évben 1160 élve született gyermek közül mindössze csak egy betegedett meg s erről is kitudódott, hogy a nagy munkában tévedésből nem kapott cseppet a szemébe. Valamennyi gyermek ment maradt még a legkisebb fokú gyuladástól is, sőt nemcsak a blennorrhoea szűnt meg, hanem minden más fajta kötőhártyaizgalom is majdnem teljesen eltűnt. Kellemetlen mellékhatás sohasem volt; némely esetben, különösen koraszülött gyermekeknél a becseppentés után nehány óra múlva a conjunctiva vérbősége és fokozott elválasztása következett be, azonban e tünetek is többnyire már az első napon, de legkésőbb 3—4 nap után minden kezelés nélkül megszűntek. Az újszülöttek legnagyobb részénél absolute semmi reactio sem állott be s a cornea részéről a legcsekélyebb káros következmény sem volt észlelhető. így szól Eredének 1883-ban megjelent közlése korszakot alkotó felfedezéséről, melyet Stieler a Lister antisepsisével egyenrangúnak mond. Az új eljárás nemcsak az alkalmazott szer minőségében tér el az előbbiektől, hanem a prophylaxist általában új alapra fektette. Credé módszere a szem külső megmosását és a hüvely desinficiálását mellékesnek tartva, sőt ez utóbbit teljesen mellőzve, directe a szem fertőtlenítésére törekszik s ebben különbözik lényegesen valamennyi előző óvóintézkedéstől. Hogy helyes úton járt Credé, midőn a hüvely kiöblítésétől a szem megóvása tekintetében hasznot nem várt, azt a későbbi vizsgálatok is igazolták. így Ljwownak szülőnőkön tett nagyszámú tapasztalatai azt bizonyítják, hogy a vaginának 1:2000 sublimat-oldattal való kiöblítése nem pusztítja ki a coccusokat s tehát nem is védi az újszülöttet a fertőzéstől ; 30 esetében, midőn csak ily öblítéseket végzett, tény-
