Szemészet, 1900 (37. évfolyam, 1-6. szám)
1900-05-20 / 3. szám
Melléklet az „Orvosi Hetilap“ 20. számához. Budapest, 1900. évi május 20. 3. szám. SZEMÉSZET. Szerkeszti SCHULEK VILMOS egyet, tanár. TARTALOM. Grósz Emil dr. egy. mtnr., adjunctus: Az orvos szakértői működése a szem sérülései alkalmával. — Szili Adolf tnr.: A szaruhártya felhámlazulása. — Scholtz Kornél dr., szemklinikái tnrsd., klinikai közlések: coloboma chorioideae két esete. — Irodalomszemle. — Vegyesek. Az orvos szakértői működése a szem sérülései alkalmával. Irta: Grósz Emil dr. egyetemi magántanár, adjunctus. Azon körülmény, hogy a büntető törvénykönyvek szerint a szem sérülései a minősített súlyos testi sértés bűntettei közé tartoznak, valamint az, hogy a látás elvesztése a kártérítés nagyságát jelentékenyen növeli, az orvosra, mint a bíróság szakértőjére a szem sérülése milyenségének és következményeinek megállapításában igen fontos feladatot ró. Az orvos azonban e nagy feladatot a törvényes intézkedések ismeretével és épen a szem vizsgálása exact módszereinek alkalmazásával a legtöbbször sikeresen meg is oldhatja — viszont ezek tekinteten kívül hagyása és elmulasztása által az igazságszolgáltatás munkáját nagyon megnehezíti, a sértő vagy sértett fél érdekeit súlyosan csorbítja. Az a czélom, hogy a következőkben rövid útmutatót adjak azon orvosok számára, kiknek a szem sérüléseiről kell véleményt mondaniok. A kérdés tárgyalása több okból időszerű. Az új bűnvádi perrendtartás csak nem rég lépett életbe, a polgári törvénykönyv most van készülőben, az ipari munkások száma nagy mértékben szaporodik, a baleset-biztosítások terjednek. A viszonyok ezen különben örvendetes változása sokkal gyakrabban hozza az orvost olyan helyzetbe, hogy a szem sérüléseiről s azok következményeiről véleményt mondjon. De kétségtelen, hogy a törvényhozás nem állhat meg a társadalompolitikai reformok terén s a betegpénztárakról szóló törvényes revíziója után minden valószínűség szerint a kötelező baleset-biztosítást is meg fogja alkotni. Egy okkal több azon törekvésünk igazolására, mely arra irányul, hogy orvost szakértői működésének ezen várható jelentékeny kiterjesztése készületlenül ne találja. Az orvos szakértői működését a büntető és polgári bíróság, valamint a magánfél is igénybe veheti. Ezen szereplését részletes törvények és rendeletek szabályozzák. A „bűnvádi perrendtartásról“ szóló törvény (1896:XXXIII.) XIV. fejezete intézkedik a szakértőkről. A felülvéleményezésre az 1890 : XI. törvényczikk az igazságügyi orvosi tanácsot szervezte. A szakértői díjakról még az igazságügyminiszter 1874. évi 7626. sz. rendelete érvényes. A polgári ügyben eljáró szakértőkről ez idő szerint még „A polgári törvénykezési rendtartás“ (1868 :LIV.) V-dik fejezete és a „sommás eljárásról“ szóló 1893: XVIII. t.-cz. 94. §-a intézkedik. Ugyancsak az orvosokra is illő részleteket tartalmaznak ez utóbbinak életbeléptetési rendeletével kiadott új sommás ügyviteli szabályok 50. és 51. §-ai. Ezen törvényes intézkedéseket más helyen1 részletesen ismertetem s így azokra ezúttal itt csak reá utalok. Büntető ügyben az orvosnak a szem sérülését különösen a minősítés okából kell megítélnie. A magyar büntető törvénykönyv (1878: V. t.-cz.) 303. §-a a következőkép szól: „Öt évig terjedhető börtönnel büntetendő a testi sértés, ha annak következtében a sérült testének valamelyik nevezetesebb tagját vagy érzékét, beszélő, halló, látó vagy nemző tehetségét elvesztette ; ha e tagok, érzékek vagy tehetségek valamelyike használhatatlanná lett; ha a sérült nyomorékká vált; ha elméje megzavarodott, ha előreláthatólag hosszú ideig tartó betegségbe 1 Orvosi Hetilap tárczája 1900. esett vagy rendes foglalkozásának folytatáséira végkép, vágj' előreláthatólag hosszú időre képtelenné vált, vagy feltűnően eltorzíttatott. “ E §. tehát megállapítja, hogy mely esetekben sújtja a súlyos testi sértés elkövetőjét nagyobb büntetés. Ide tartozik a szemnek, mint „nevezetesebb érzékszervnek11 s a „láttehetségneku elvesztése vagy használhatatlanná válása és pedig akkor is, ha csak az egyik szem vagy annak látása esett is áldozatul. Ez magából a szövegből is következik, de a törvényes gyakorlat is ez alapon fejlődik. A német büntető törvénykönyv 224. §-a a szervezet fontos tagjainak, valamint a látóképességnek elvesztését egyik vagy mindkét szemen szintén külön minősíti. Az osztrák büntető törvénykönyv 156. §-a egy szem tartós károsodását, vagy elvesztését, valamint a sérült állandó munkaképtelenségét jelöli meg a nagyobb büntetés alapjául. Az új osztrák tervezet majdnem teljesen a német szövegének felel meg. A polgári bíróságok a kártérítés összegének megállapításakor veszik igénybe az orvos szakértői működését. Ugyanezen czélból fordulnak az orvoshoz a baleset biztosító társaságok. Németországban a társadalompolitikai törvényhozás már 1884-ben a kötelező baleset-biztosítást is megteremtette, ez idő óta becses tapasztalati adat gyűlt fel s kiterjedt szakirodalom fejlődött. Tanulságait máris s a jövőben a kötelező rendszer meghonosítása esetén még fokozottabb mértékben értékesíthetjük. A német törvény czélja, hogy kárpótlást nyújtson az elszenvedett sérülésért. A kárpótlás a szem sérülései esetében a 14-dik héten túl gyógykezelést (addig a betegpénztárak adják) s járadékot biztosít. A járadék teljes munkaképtelenség esetén az évi kereset a/8-a. A kinek még nincs rendes évi keresete, annak a helyi napszám 300-szorosát számítják.1 A szervezetet ért sérüléseknek aránylag jelentékeny száma éri a szemet,2 az arányszám körülbelül 5°/0-ra tehető. Az esetek felében idegen test szerepel s ezek pedig leggyakrabban a szarúhártyában akadnak meg. A munkások s ezek között a fémmunkások vannak leggyakrabban kitéve a szem sérüléseinek. Orvosszakértői szempontból legfontosabb az, hogy a sérülés milyen mértékben csorbítja maradóan a látást. Blessig statistikája szerint a sérülések negyedrésze magát a szemet is tönkre teszi; a fele a látást vagy teljesen megrontja vagy jelentékenyen gyöngíti és csak negyedrésze hagy meg jó látást. A szemek tönkretételében az idegen testek, a sebzések és tompa ütések megközelítőleg hasonló százalékkal vesznek részt. Ha azt tekintjük, hogy a vak szemek milyen százalékában szerepel a sérülés ez állapot okául, Imre Józsefi a magyar alföldön, hol pedig nincsenek nagy ipartelepek, Í50/0-ot mutatott ki. A sérüléseknek a látásra való befolyásukról egészen más képet nyerünk, ha minden legkisebb sérülést számba veszünk vagy ha csak a súlyos sérülések szerepét vizsgáljuk. Minthogy csak ez utóbbiak alkotják a büntető eljárás vagy kártérítés alapját, ezek azok, a melyek az orvos szakértői megítélése alá kerülnek. A következőkben tehát ezeknek szerepét szándékozom 1 Máschke. Die Augenärztliche Unfallpraxis. Wiesbaden. Bergmann. 1899. 2 Praun. Die Verletzungen des Auges. Wiesbaden. Bergmann, 1899. 8 A vakság okai a magyar alföldön. Szemészet 1899. 96. о.
