Szemészet, 1900 (37. évfolyam, 1-6. szám)
1900-03-25 / 2. szám
1900. 2. sz, ORVOSI HETILAP — SZEMÉSZE T 23 így az Auer-fény zöldnek látszik, holott a kékibolyás benne a zöldet jóval felülmúlja;1 2. fiatal és öreg lencsék és az egész szemgolyók elnyelési színképei lényeges különbséget, a mennyire ez megítélhető, nem mutatnak ;1 2 3. a hullámhosszak sokféleképen változó combinatióinál mégis a fehér fénynek benyomását kapjuk, sokszor még ott is, a hol a színesét várnék. El kell gondolni a napfény, az égfény, a nappali fény változó összetételét.3 Hogy mennyire hamisítja meg ítéletünk a látszólagosan közvetetlen érzéki benyomásokat is, következő tényálladék illustrálja: nézzünk meg fehér tálat vagy lepelt vörös üveggel és jöjjünk vele tisztába, hogy milyen színűnek tartsuk, vörösnek, fehérnek, rózsaszínűnek? Mindegyik lehető. Vörösnek látjuk, fehérnek tudjuk, a kettő közvetítésével rózsaszínűnek suggerálhatjuk. Mindezekből kiderül, hogy kamarás pápaszemekkel a színkép felső végét bízvást elvághatjuk annyira, míg végre annak ama határához értünk, a hol tűrhető fehérlátás már határozottan cserbe hagyni kezd. A látható színkép határáról azibolyás oldal felé Widmark4 újabban interferentiás spectrummal és 3000 normálgyertya fényerősséggel kimerítő kísérleteket tett. 59 rendes szemű egyén volt mindenféle korból 10—74 évesig. W. hangsúlyozza, hogy a színkép láthatóságának határa nem absolut, hanem a használt fényerőtől függő, relativ értékű volt.5 A legrövidebb még észrevett hullámhosszúság Я 371, az átlagos határ A380-nál vagy azon belül volt. Ez jól egyezik Chardonnet állításaival. Az eredmények 11 egyén 12 szeméről a 60 éves kortól felfelé jelen munkálatom szempontjaiból jelentősek, mert Я 379 és 410'8 között mozognak, és a számértékben majdnem egyenletesen emelkednek. Az ok bizonyosan a lencse elsárgulása volt, mert 11-nél ezen vizsgáltak közül a határ a színkép ibolyás részébe esett. 5-nél kezdő szürke hályog (!) is volt. Itt találkozunk egy meglepő mondattal: „denn sobald ein Medium eine gelbliche Farbe annimmt, absorbirt es wie bekannt (sic!) kräftig die kurzwelligen Strahlen“. Ezt az ügyet mun- I kálataim sorozatával eléggé tisztáztam, úgy hogy itt csak röviden ismételek. Sárga anyagok az 1 elnyelési szabvány szerint,6 pl. terpenek, olajok, gyanták stb. ellene szóknak a fenti, különben szokásos felfogásnak: az ultraibolyát épen nem erélyesen nyelik el, — igaz hogy a kreosot és az oleum Dippelii még kevésbbé. Ellenben anyagok, melyek nem is sárgák, de a 2 elnyelési szabványt követik, alkalmas töménységben és rétegvastagságban az összes ibolyántúli elnyelik, sőt kívánság és választás szerint bizonyos határokon belül a színképnek tetszés szerinti helyéig teljesen és meredek határolással nyelnek el, mit találni ezen vizsgálataim egyik feladata volt és a mi határozottan többszörösen lehetőnek bizonyult. Widmark továbbá 4 hályogoperálton is meghatározta a színkép látható végét. A látott színkép terjedelme jóval nagyobb volt, mint a rendes szemekben, t. i. legalább Я 344’5 és legfölebb Я 313, a mi a rendes lencsével birók átlagosától 380—344-5, illetve 313-ig, tehát 355, illetve 67 Я-el különbözik. A színkép ibolyás része ennélfogva hályogoperáltakon megnagyobbodott A Widmark által közölt részletek és különösen az elméleti következtetések nagy hordóerejűek, azonban azokat az 1 Auer-fényröl közönséges hengerkürtövei E. Köttgen a következő hullámhosszakról (melyeknek rövidítés kedvéért csak döntő számhelyeit említem fel) 67, 63, 59, 55, 51, 47, 43 a tételenként megfelelő viszonysort 049, 0'70, 1, 1-41, 1-96, 2'69, 3'56 hozza fel, mely, mint látható, a kék felé nagyon növekedik, míg- a vörös felé apad. 2 L. az elnyelési színképeket а III. tábla 47—50. és 53—55. sz. a. 3 A fotográfozás kézikönyvei erről rendszeresen egybeállított adatokat hoznak beható buvárlások alapján, kötet számra. 4 Mittheilungen aus der Augenklinik zu Stockholm, Í898, I, 33—51. 1. (Jena, Fischer). 5 Ezt részemről is nyomatékosan erősíthetem. Még reátérek. 6 „Átlátszó sárga anyagok fény-elnyelése“ 4-dik ábra, „Szemészet“ 1899. 4. szám. L. ugyanott a 3-dik ábrában a 23. és 24. számokat is. eredetiben kell elolvasni.1 Minden esetre köszönő elismerés illeti Widmark tanárt. Az előbbiek mellé saját kevés vizsgálataimat csak szerénykedve állíthatom. De tartalmaznak apróbb részleteket, melyek tanulságosak és egy először észlelt esetet is, a mennyi ben szemről lesz szó, melyet előbb az ép lencsével, azután nélküle vizsgálhattam. Ilyen esetek nemsokára többen fognak közlésre kerülni. A vizsgálás eleintén a Hirschberg-Vierordt-féle kettős spectroskoppal történt, bár csupán az egyik, az eltolható színkép használatával. A kizáró tolót a tengelyre állítottam be és a színkép ibolyás végének ennek ellenében mozgatásával erre a határra irányítottam (visiren) az egybevetést. Csavartam jövet-menet és a leolvasások közepesét vettem. A leolvasott fokokból azután a hullámhosszat szóródási görbével tudtam ki.2 Később a Vogel-féle spectrographot használtam és a színképet a bágyadt üveglapon egyenesen megnézettem. Ez a módja a meghatározásnak nagyon kényelmes, kevésbé értelmes emberekkel is. Irónnal a kérdéses helyet megjegyeztetjük vagy kártyalapot adunk a tologatásra és a határ pontos elfedésére. Utána érzékeny lemezt ugyanazon pontos beállítással rakhatunk be, a fényforrás színképét a felrakott jegygyei együtt eltevés kedvéért előállíthatjuk és így az adatot tárgyiasan leképezzük. Vagy lehet a vonatkozásos pontokat a fényforrás színképének kész lemezén, melyet a készülékben látszó színkép fölé gondos egyeztetéssel berakunk, a szélen bekarczolással megjelöltetni. Ha mindez sötét szobában történik, mialatt a fényrés a különben csukott ablaktábláknak egy ezen czélra készült nyílásába szabatosan illesztve van, többen is egy időben színképüknek határát összehasonlíthatják. Magam a két szememet hasonlítottam így össze. Fényforrásul az égfény, 1 mm. résnyitás mellett, vétetett. Az okokat már más helyen elmondottam: minden viszonyulásokat a mennyire lehet a mindennapi élet legközönségesebb körülményeire illően kívántam megállapítani. Ezért az eredmények is ezen szempont alatt itélendők meg. A színkép látható határának viszonyos volta, mint Widmark kiemeli, már a megvilágítás erőssége szerint mutatkozik. Mutatkozik azonban, mint Helmholtz állította, a szerint is, hogy a többi részeket kizárjuk-e vagy nem. Azonkívül mutatkozik a különbségben, mely beáll a szerint, a hogy a határt a látható vagy a láthatatlan színképrészből jőve meghatározni igyekezünk. Mutatkozik még a szerint is, a mint a sárga folttal vagy vele szomszédos excentrikus részeivel a látóhártyának nézünk, — az utóbbiak biztosabb Ítéletet adnak! A rendes szemekről nyert eredmények a következők : Név A liatár a j. sz. A határ ab. sz. Megjegyzés megjeleli eltűnik j”Ten eltttnik Dr. Grósz E. 385 390 386 384 a j. sz. 382 is néha, ab. sz a határ élesebb Dr. Blaskovics 380 384 mint jobbról Ezredorvos Theodoro vies 330 390 380 388 Dr. Leitner ... 365? 385 380 385 a j. sz. sokkal elnyúltabb a b. sz. élesebb Dr. Waldmann 380 - 384 387— 389 mint jobbról Schulek tnr. 1897. julius 28 401 403 399 405 fáradságos munkanapon, közben felvéve3 u. a 1898. febr. 24 395 396 393 398 a b. sz. elmosódottabb mint a j. sz. u. a. 1898. márcz. 15 390 391 390 394 ugyanúgy 1 A „Szemészet“ 1899. 2. sz. 44. 1. kivonatot közölt. 2 1. „Szemészet“ 1899. 3. számában az 1. ábrát. 3 Ez emlékeztet a látótér terjedelmének ingadozásaira hasonló körülmények között. V. ö. Kiray Arisztid „A kóros színlátóterek megítélésére szolgáló épéleti mértékről“ 1889. „Szemészet“ 3. és 4. sz.
