Szemészet, 1900 (37. évfolyam, 1-6. szám)
1900-03-25 / 2. szám
24 ORVOSI HETILAP-SZEMÉSZET 1900. 2. sz. A 16 éves Rácz Istvánnak jobb szemén 20 D myopia és V = % о volt. A lencse discissiói után 2 D myopia és V = 6/go lett. A színkép határa most 385—889, átlagban 388 A. Bal szemén 18 D myopia, v = i;/20 és 8/4 papilla átmérőnyi conus volt, különben a szemfenék ép ; színképhatára 1897. julius 28-án 408—416, átlagban 410 A; a műtétel és a teljes meggyógyulás után 1898. február 24-én ezen szemén van E, v = s/in; a színképhatár 384—390, átlagban 385 A, tehát a régibb állapothoz mérten a színkép átlagosan 25 A-el (250 Angstrom egységgel) tágult. Ezen kevés adatból mégis egy és más kiderül, a mi Widmark adataival összevethető és nagyobbára azok mellé sorozható. És pedig a következő: 1. Hogy az értékek valamivel kisebbek, az Widmark adataihoz jól illik, mert az égfénynyel való gyengébb világításnak felel meg. 2. Minthogy az orvos urak a legjobban iskolázott vizsgálási anyagból valók, bemondásaik a két szem határának különbségéről megbízhatók. 3. Saját észleléseim magamon 3 különböző időben, ingadozásokat adtak, melyeket az előzményekből, a fáradt szemből és idegrendszerből kell kimagyarázni. Egyébként az égfény és a pupillanagyság is változott lehetett. Ezek a sokszor ismételt kísérletekből meglehetősen azok voltak, melyek a szélső eredményeket szolgáltatták. Egy részlet mindig egyformán megmaradt, hogy t. i. a bal szemen a határ elmosódása alantabb helyen kezdődött de felsőbb helyen végződött mint a jobb szemen, tehát elhúzódottabbnak nyilvánul. 4. A rövidlátó R. I. ifjúnál a lencse által előidézett különbségre A 25 (tehát 250 Angstrom egység) jut. Ez Widmark leleteihez mérten kevés. Egyelőre azonban csak mint eltérő további adat tudomásul veendő. Még feltűnőbb azonban az, hogy ezen egyénnek színképhatára egészben alacsony volt; annyira alacsony, hogy ama sorba vág bele, melyet W. a 62 évesnél öregebb személyekről hoz fel. így az a kérdés is feltolakodik, hogy vájjon nem minden a fiatal korban aphakiássá lett emberen idővel a színkép (a többi közegek maradékos fluorescentiájának későbbi enyészésével) meghosszabbodik-e, tehát a fiatal években rövidebb. 5. W. 11 öreg embere közül 5-nek kezdő szürke hályogja volt. Ezen egyének színképhatáraival, mely A 400 körül volt, nem egyezik az, hogy az én 75 éves emberemtől a lencseszínképnek (mely a III. tábl. 50. sz. alatt áll) és az egész szemteke színképének (mely a III. tábl. az 54. sz. a. nézhető) határa, addig míg élt, csak az L vonalon (381'5) lehetett Az ő lencséje egyébként R. 6. u. sárga is volt és magja 57-2 mm. átmérővel bírt. Itt a W. adatai és az enyémek nem egyeznek. Minden nagy tiszteletem mellett Widmark nagy jelentőségű kutatásai irányában, legyen szabad leplezetlenül szót mondani. Az ő leletei öreg embereknek színképhatáráról talán még sem tesznek szabályt, habár elégszer előfordulnának is. Úgy látszik ugyanis és logice következik is abból, a mi itt a hályogos lencsemagokról való tárgyalás alkalmával elmondatott, hogy a magzsugorodás és ennek következményében a hályogképződés fokozott fényelnyeléssel karöltve jár. A színképnek megszűkülése tehát a készülő szürke hályognak első jele látszik lenni. W. esetei közül azoknak fele számában a hályog kezdete már látható is volt. Az esetek másik felében is már végbemenő lehetett az, a miről itt szó van, t. i. az előkészülés a szürke hályogra. Igaz, hogy ajogosultság teljes látszatával ez ellen hangsúlyozni lehet, hogy 11 véletlenül összeverődött eset nem valószínűen vehető mind egyformán egy és ugyanazon megbetegedés leendő áldozatának; hogy kezdő szürke hályog 5 személynél 11-ből már magában véve nevezetes véletlenség; hogy 11 eset csak inkább bizonyít szabályt mint egyetlen 1 eset. Helyes. En azonban kezdő lencsezavarodást számos esetben láttam öregeken, mely éveken át közel állandó maradt, úgy hogy az emberek operálás nélkül el voltak halálukig. Legfeltűnőbb volt ez nekem saját rokonaimnál. Az elébb feltételezett nevezetességnek ellenébe tehát egy legalább épen oly számú, de valóban előfordult nevezetességet állíthatok, hogy t. i. több mint egy tuczat személyes és házasság útján szerzett rokonom, tehát egymás közt nem is mind vérrokon (mostoha anya, nagybátya, nénék stb.), majdnem mind és évek során át tudtokon kívül valamicske lencsezavarosságot mutattak fel és meghaltak, 1—2 kivéve, panasztalanul. Számos hályogjelölt mozog közöttünk, kiknél döntő vizsgálásra nem kerül a sor, annyival kevésbé fejlődik a dolog műtevésig. Az előbb említettekből alig valamelyik került volna észlelés alá, ha a személyes közelség nem állott volna fenn. Ezért nem is szoktam az ilyen kórismét feltolni, ha a körülmények szerint hallgatnom is lehet. Hiszen mulasztás vagy valamilyen vád ilyen esetben nem fenyeget. Ezt a pontot annyival szükségesebb volt taglalni, mert fönebb elmondott nézeteim folyományául azt képzelem, hogy talán öregeknél a szürke hályognak ezen készülődéses szakaszát a színképnek a H vonalig és alája megrövidültségéről lehetne már felismerni. A kórisme megtevésére van az a könnyen kezelhető vizsgálási mód a spectrographon kigondolva, melyről előbb említés volt. Az idejekorán történhető felismerés jelentőséggel bir. Mert ha az öregkori hályog nagyrészt az ibolyántúli fénytől származik, melyet a lencse most, mióta sárga és kemény lett, mohón felszív: akkor nagy ideje, hogy a valódi hályogképződést jó hosszan kitoljuk ultra-ibolya ellenes pápaszemek állandó viseltetése által. Hogy az aggastyánok színkép-végével miképeu áll az ügy, az elég hamar tisztára derülhet. Widmark talán hályogoperáltak másik szemét vizsgálta. Ez esetben az ügyállás eleve tisztán meglátszanék: ezek a szemek már nem is ép szemek voltak. A 12 öreg ember szemei közül az, a melynek színképe a legrövidiiltebb volt, annak idején, ha műtevésre kerül, a legsötétebb, mindenesetre pedig vöröses (talán R. 4, 5, 6 és r, s, £, и vagy hasonló) maggal bírónak fog kiderülni. Hogy minden aggastyán olyan színképhatárral bírjon mint az ő eseteinek a legtöbbje (9 a 11-ből) és hogy minden embernek végezetül hályogossá kell válnia, azt mégsem lehet egyszerűen feltételezni. Az előadott tényekből még némelyekben egyéb gyanítás is meríthető. A 10—55 éves élőkön nyert, — AVidmark bőséges vizsgálatainak eredményeképen most már mondhatjuk, hogy — átlagos és rendes leletek visszakövetkeztetni engednek a látóhártyának ezen ügyben negativ physikalis befolyására. Lehet ugyanis a közegek együttes színképét felvenni, azután a lencsét magában színére és elnyelési színképére vonatkozólag megvizsgálni. Ennek a két színképnek összehasonlítása mutatni fogja, hogy a lencsén kívül még valamelyike a közegeknek lényegesen elnyel-e. Ha ennyire vagyunk, akkor a két színképet továbbat az átlagos közönséges színképpel lehet összehasonlítani. Ha így sem mutatkozik különbség, akkor a látóhártyának physikalis befolyása ezen a vizsgálatnál használt fénynek összetételére ki van zárva, ellenkező esetben kimutatva. A Widmark által használt különösen erős megvilágításnak köszönhetjük csakugyan a munkájának vége előtt közölt általános jellemű levezetéseket. Közönséges égfénynek használatával nem lettek volna nyerhetők. Nélkülözni őket semmiképen sem szeretnék. Továbbá gyanítani lehet, azaz az öregkori hályogképződésről előadott nézeteknek következményeképen várni lehet, hogy városiak hályogmagjai világos sárgák, falusiaké sötétebbek és narancsszínűek lesznek. Szobatudósoknál pl. rendesen világos, hajózóknál, földmíveseknél stb. sötét hályogmagokkal kellene találkozni. A barnasötót cataracta fusca s. brunea öreg rövidlátókon jól egybevág azzal, hogy myopiás tág pupillájuk annyi éven át sok fényt beáramolni engedett. Továbbat talán a mag rétegzésének finomabb viszonyaiban vonatkozások a fény neméhez, melynek a beteg életének különböző szakaszaiban kitéve volt, lesznek kimutathatók, így azután a fénybehatásnak múltja a következményekkel
