Szemészet, 1900 (37. évfolyam, 1-6. szám)
1900-01-28 / 1. szám
I 16 ORVOSI HETI L Á az ideghártya leválása veszélyének csökkentése felöl ez idöszerint még nem lehetséges végleges Ítéletet alkotni. Mindent számba véve az indicatiók észszerű megállapítása, alkalmas operálás! methodus megválasztása s a technika kellő uralma mellett a nagyfokú myopia operálása áldásos eljárás. (Beitrüge zur Augenheilkunde als Festgabe ihrem hochverehrten Lehrer dem geheimen Medizinal-Rath Herrn 'Prof. Dr. A. von Hippel. Halle a. 8. 1899.) Grósz Emil. A könylevezető készülék megbetegedéseinek kezelése a XIX. század második felében. (Összeállította Tödten.) (Összefoglaló szemle.) I. Az első és alapvető munka e tárgyban Bowmantól (1850) származik, ki konikus sondával tágítja az alsó könycsövecskét, ollóval felhasítja egész a carunculáig s naponként vastagabb sondát vezet be a könyorrvezetékbe. A kezelés tartama 2--3 hónap. Ezen eljárás kezdetben nem sok követőre talált, mert régi megszokott és radicalisaknak tartott eljárások voltak használatosak, milyenek 1. a könytömlö kiirtása izzó vassal ; mely eljárás czélszerütlenségét már Tavignot (1852), később Desmarres, Küchler és Girauld-Teulon hangoztatták. 2. A könytömlö kiirtása causticumokkal, melynek fövédöje Jüngken volt, főleg chlorzinket alkalmazván. 3. Ammon eljárása, ki a tágult könytömlö elülső falából egy darabot kimetsz, hogy a tömlőt kisebbítse s contractilitását növelje. Nem sok követője volt. 4. Azon eljárások, melyek a könyeknek a könyvezetékbe való belépését megakadályozzák. Velpeau (1840) ajánlotta először, ki a könypontot egyszerűen kimetszette, majd később Tavignot módosította az eljárást akkép, hogy galvanocauterrel zárta el a könypontot. 5. Azon esetekben, midőn a könytömlö már egy abscessus alakját vette fel, incisio és a geny kiürítése végeztetett. Petit (1834—40) végezte először e műtétet s Arit módosította azt a ma is használatos alakjára. Eleinte minden könytömlöbaj ellen alkalmazták s csak Bichel (1858) állította fel indicatiót, ki szerint csakis akkor végzendő, ha perforatio fenyeget vagy már meg is történt. 0. Azon eljárások, melyek szerint a praeformált künyutak elzáratnak s a könyek levezetésére új út készíttetik. Fökép Plattner, Demarquai, Foltz, Girauld-Teulon ajánlják. A műtét Demarquai szerint abból áll, hogy a lágy részeket átvágva, egy Reybard-féle trepannal átfúrjuk a csontot, úgy hogy a középső orrjáratba jussunk. Térjünk most azon eljárásokra, melyek a könylevezető csatorna épségben tartására irányulnak. A blennorrhoea befolyásolására az Anel-Шс fecskendő segélyével, langyos vizet, bőr-, tanninvagy zinksulfat-oldatot fecskendeztek be és pedig vagy az alsó könycsövecskén át vagy alulról a könycsatornán keresztül. Ez utóbbi injectio czéljára használták a Gcnsoul által szerkesztett ezüst canulet, később a Ruete által módosított Gcnsoul canulet s végül a Ran (1855) által szerkesztett guttapercha canulet. További eljárások a Dupuytren (1833) által ajánlott ezüst canule-ök, melyek a könytömlö incisiója után erőszakosan tolattak be a könycsatornába, hogy ott benöjjenek. Rendszerint hosszabbrövidebb idő múlva, mint idegen testek szerepelvén, el kellett hogy távolíttassanak. Nagyobb elterjedtségnek örvendett a Scarpa által ajánlott és Reisinger által módosított kulcs (egyik végén lapos ólomszög), mely a könytömlö incisiója után bevezettetett és egy vagy két naponként kicseréltetvén, elhagyatott, mielőtt a seb végkép begyógyult volna. Végül megemlítendő először Stahl, később Richter által ajánlott sondázás húrokkal. Ezen eljárás leghívebb követői Rau (1845), Dubois (1853), Stellwag (1864), Hirschler (1862) orbicularis paresisnél villamozással, Gracfc (1868) több esetben carunculakimetszéssel ért el jó eredményeket. Bowman eljárását módosították Graefe, Ran, majd Weber, Jaesche, Arit, Stilling. Weber (1861) elastikns vékony húgycső és viasz-bougiekat használt. Ha a strictura nagyon ellenálló volt, akkor egy fokozatosan vastagodó s millimeterosztályzattal ellátott konikus sondát használt, melylyel egyszerre lehetett a kívánatos tágítást eszközölni. A könycsövecske felhasítása a könytömlö P - S Z E M ÉSZ E T 1900. 1. SZ elülső falával együtt a Weber-Шо késsel történt. Utókezelés naponkénti kifecskendés volt. Jaesche (1864) a könycsövecske felhasítása után egy vájulattal ellátott ezüst sondát vezet be; ha ez átmegy, a viaszbougiekhoz tér át, ha nem, akkor a vájulat mentén bevezetett késsel elmetszi a stricturát s a sebnek újból való összenövése ellen, több napig ólomdrótot vagy húrt hord a beteg. Arit a Bowman-madsk közül csak a 3. és 4. számút használja, 1. és 2. sért, mert vékony, 5. és 6., mert vastag. Stilling (1868) mindenütt, hol a strictura miatt a sonda megakadt, azt visszahúzta s a szűkületet az általa szerkesztett késsel tágítja. II. A Bowman által ajánlott és Weber, Stilling által módosított eljárás még ma is megtartotta domináló helyét az összes eljárások között. Lássuk most ennek módosításait. A könycsövecske felhasítására Bowman ollót használt, melyet a Weber-féle kés teljesen kiszorított. Külön eszközöket szerkesztettek e czélra Streatfiéld, Agnew, Mengin, Bourgeois, Galezowski, Kuhnt, melyek azonban nem terjedtek el. Bowman szerint az alsó, Weber szerint a felső, Agnew, Pagenstecher, Mandelstamm, Gotti, Landolt szerint mindkét könycsövecske felhasíttatik. A felhasítás hossza változó ; Agnew, Deutschmann a künytömlöig hasít, Tartu féri az egész könycsövecskén kivid a lig. canthi internumot is átmetszi, Morano az elülső könytömlöfalat bemetszi, Woodward a hátsót a carunculával együtt kimetszi. Bowman csak a carunculáig hasított s Arit határozottan károsnak tartja tovább metszeni, éj) így Wecker és Kuhnt is. Burchard, Landolt egyes esetekben nem metszenek könycsövecskét, Wood, Norman, Hansen, Cuignct, Caldwell határozottan ellene vannak, míg velők szemben Gzermák, s ma már mindenki a felhasítás ártalmatlan volta mellett foglal állást. A könycsövecske tompa tágítására Bowman konikus sondát használt, a felhasítás ellenzői, mint Cuignet, Becker, Gillet de Grandmont, Dann, Galezowski ezt a felhasítás helyett elegendőnek tartják. Térjünk most a könycsövecskéről a könyorrvezetékre. Legtöbben akkép járnak el, hogy a könycsövecske felhasítása után bevezetik a 3—4-es számú Bowman-sondát és ha sem ezek egyike sem vékonyabb, át nem halad, Stilling szerint stricturotomizálnak s utána hosszabb kezelés következik Bowman vastagabb sondáival. Kevesen szólnak ezen eljárás ellen, így Lawson- Tait, Oettingen, Quaglino, Chibret, Levincon stb. Sokan a könyorrvezeték átjárhatóságát igyekeznek visszaállítani, és pedig egy részük, így Coccius, Galezowski, Agnew, Carré, Girauld-Teulon, Tartuferi, Schwartzschild, Scott, Torson, Chibret stb. a stricturotomia útján (nagy részük külön e czélra szerkesztett eszközökkel), más részük az erőszakos dilatatio útján, így Cuignet, Burchard, Caldwell, Fiore, Galezowski, Andrew, Mazzi, Becker, részben vastag Bowmann-somfákkal, részben e czélra szerkesztett eszközökkel. Ha a strictura egyik vagy másik módon megsziintettetett, a recidiva ellen hosszabb ideig való sondázás következik Bowman vastagabb (3—6) sondáival. Weber és mások, mint Cooper, Castorani del Monte, Collica, Aecordino, Neupauer, Theobald, Critschett, Tartuferi, Kuhnt a legvastagabb Bowmansondát is vékonynak tartják s ezért vastagabb sondákat hoznak javaslatba. Végül egyesek, mint Watton, Williams, Schweigger, Agnew, Oettingen, Vulpius stb. hosszú ideig — óráktól egész hónapokig — hagyják bent a sondát. A sondázás befolyását a nyákhártyára Hertel tanulmányozta, ki szerint, ha ritka a sondázás, az elváltozás semmi, míg gyakori s főleg hosszú ideig bennthagyott sondáknál kiterjedt szövetroncsolás van jelen. Végül megemlítendök még a következő eljárások : 1. Medicinalis kezelés, mely gyógyszereknek (bőr, cárból, sublimat, zink, tannin, cuprum, argentum, alumen, jód) oldat, kenőcs vagy poralakban való bevitelében áll. 2. Elektrolytikus eljárás, mely az állandó áram negativ sarkának a bevezetett Bowmann-sondával való összekapcsolásában áll (Desmarres, Polansky, Stephenson, Jessop, Górecki, Despagnet, Gradle, Lagrange). 3. Galvanocaustikus eljárás, melyet Peschél ajánlott a mucosa túltengése ellen, akkép, hogy a sonda hegye izzóvá tétetik és lassanként elöretolatik. 4. Ourettezés, melyet Tartuferi ajánlott, ki egy éles Davielkanálhoz hasonló eszközt is szerkesztett e czélra. Később Sini,
