Szemészet, 1900 (37. évfolyam, 1-6. szám)
1900-01-28 / 1. szám
ИНК). I. sz. 17 ORVOS I НЕТ I LAP majd Tcrson is ajánlják. 5. Scarificatio, melyet Schmidt-Rimpler (1880) ajánl, ki e czélra könycsatorna-scarificatort is szerkesztett. A mi végül a könytömlő kezelését illeti, itt első helyen áll annak kifecskendezése a legkülönbözőbb folyadékokkal, mint bőr, salicyl, kálium hypermang., cárból, zinc-chlorat., argent, nitr., jód, jodol, majd jodoform porban, anilin, kreolin, atropin (Joye). Hock visszatér a már Graefe által ajánlott levegőáthajtásra. Egyedül álló eljárás a Jodko-Narlciewitz-é, ki a könytömlő felett a bőrről az epidermist leválasztotta s a bőrt ránczokba varrta. Magni a tágulás ellen pelotát alkalmaz a könytömlőre. A fecskendősre részben az Anel-féle fecskendő használtatott s részben ezt módosították, részben új fecskendőket szerkesztettek Bel Monte, Bomieé, Guende, Vignes, Ziem és Kuhnt. A további kezelés a tömlő megnyitásában nyilvánul, mely történhetik a könycsövecske felöl (.Mandelstamm, Watson, Spencer stb.), a caruncula mellett a kötőhártya felöl (Nicati, Gotti) vagy a bőr felöl (Chamoin, Manchiaviale, Guaita, Doucet, Gamia Pinto, Rycrson stb.). A felhasítás czélja a tömlő könnyebb tisztithatása, mely czélra az előbb említett szereken kívül használhattak sublimat porban (Arcoleo), sublimat tampon, jodoformpálczika, argent, nitr. pálczika, cauterisatio, éles kanál és curette. Különös kezelés illeti a könytömlösipolyokat, és pedig Magni a Scarpa-féle kulcsra egy gombot alkalmazott, mely a sipolynyilásba illett, Landolt a Schweigger-féle sondát és varratot alkalmazott, Krumbholz a tömlőt bistourival megnyitotta, Armaignac a nyílást körülmetszette és varratokkal egyesítette, Bel Того jodtincturát fecskendezett be, Vennemann eczetsavval edzi, Quaglino, Sammelsohn cauterizálnak, Simi több héten át egy viaszkos fonalat vezet át a sipolynyiláson s végül Maggi egy canulet vezet be, mely a könyeket levezeti s a sipoly spontan gyógyul. Végül meg kell említeni a könytömlő szétdulását és kiirtását, mely utóbbit Berlin (1868-ban) hozott javaslatba. Mindkét eljárás gyógyító hatása valószinüleg nem onnan származik, mert a könylevezetö csatornát elzárja, hanem onnan, mert rendes körülmények között csak annyi köny választatik el, a mennyi a bulbus nedvesen tartásához szükséges s ez elpárolgás útján távozik, a könylevezetö csatornába pedig csak sirásnál és gyuladásoknál jut köny. A gyuladt könytömlő fokozott ingert gyakorol a könymirigyre s így nagyobb a könyleválasztás is. Szétdulás után megszűnik az inger s így a hypersecretio is. A szétdulás vagy orvosszerekkel, mint chlorzink (Galezowski, Frassati, Pagenstecher, Spediazzi), bécsi paszta (Dürr), argent, nitr. (Oettingen, Mooren), chlorantimon (Creus, Manfredi) stb. vagy hővel, és pedig ferrum candens (Vacher, Marga, Boncét) vagy galvanocaustikus úton (Sammelsohn, Carreras у Arrago, Castorani, Bel Monte, Mooren). A könytömlő kiirtását Berlin (1868) végezte először akkép, hogy incisio után a könytömlőt kimetszette. Követői voltak Hotter, Galezowski, Businelli (az első, ki a könytömlőt sértetlenül, cysta módjára távolította el), Schreiber, ki a bőrmetszés után a könytömlőt csípő és Cooper-olló segélyével eltávolította s az esetleges maradványokat Volkmann-kanállal kikaparta. Nagyjából ezen eljárást, de kisebb módosításokkal ajánlják Eversbusch, Silex, L. Müller, Voelkers, Kuhnt, Hoffmann, Ahlströhm. Tscherno- Schwartg a könymirigy atrophiáját találta házi nyulakon a könytömlő kiirtása után. Végül megemlítendő, hogy Falke, Maggi, Eversbusch, Tersen, Gama Pinto stb. azon esetekben, midőn a könytömlő kiirtása nem kielégítő eredménynyel jár, a könymirigy kiirtását végzik. A könytömlömegbetegedések fökép a cornea sérüléseinél és a bulbus megnyitásánál (Extr. cataractae) fontosak. Ilyen esetekben Pagenstecher, Kuhnt exstirpatiót végeznek, Pflüger jodoformport hint a belső zugba, Lange jodoformtampont helyez be, Haab és Aschmann galvanocaustice elzárják a könycsövecskét, Eversbusch aláköti a könycsövecskéket. Az érzéstelenítést legtöbben cocain-injectiókkal érik el. Arra a kérdésre, hogy ezen sokféle eljárás közül melyiket használjuk, a felelet az, hogy először Bowman eljárását kíséreljük meg, esetleg combinálva Weber vagy Stilling szerint s utána gyenge adstringentiák vagy antiseptikumokkal kifecskendezzük a könyorrvezetéket; csak ha ezen conservativ therapia nem vezet eredményhez, fordulunk a könytömlő kiirtásához. A könymirigy kiirtása azonban absolute elvetendő. (Zeitschrift für Augenheilkunde II. 6. 1899:) Török Ervin dr. S Z E M É S Z E T A régibb és újabb mydriaticumok, mioticumok és anaestheticumok a szemészetben. Schnitze, a berlini szemklinika assistense e czímen sorolja fel használhatóságuk és fontosságukra való különös figyelemmel az idetartozó pharraacologiai készítményeket. így szerepelnek a kísérletezés mezejéről immár részben a közhasználat piaczára is átvitt mydriatikus szerek lajstromában az atropin, daturin, duboisin, hyoscyamin, hyosein, scopolamin, homatropin, gelsemin, ephedrin, mydrin, euphthalminum liydrochloricum, mydrol. Az atropinnak úgy hatása, mint más szerekkel való helyettesítését kívánó okok eléggé ismeretesek. A mi a mérgező hatást illeti, a duboisin és hyosein az atropinnál is kellemetlenebb tüneteket okozhatnak, s használatuk csak nagy hígításban lehetséges (előbbi 1 2°/o, utóbbi 1/io—'/W/o), előnyük azonban nagyobb hatékonyságuk és hogy a conjunctiva jobban tűri őket. Nagyobb kedvességnek örvend a scopolamin, melynek 'Mo oldata használatos. Hatása az atropinénál kb. ötszörte erősebb, gyorsabban fejlődik ki s csak fele időre terjed, a conjunctivát nem izgatja, s atropin nem türetése esetén hasznos szer. Diagnostikus czélra ajánlatos a rövid hatású (10—21- óra) homatropinum hydrobromicum (l°,'o) főleg azért is, mert minden más rövid hatású mydriaticumnál tökéletesebben függeszti fel az alkalmazkodást. Gyors és rövid ideig tartó bár gyenge hatású az ephedrin, melynek 10°/o-os oldata 8—10 perez múlva hat és hatása kb. 4 óra alatt véget ér, s a fényreactiót nem változtatja. Ennek elegye a homatropinnal mydrin nevet nyert s ez Groenouw kísérletei szerint diagnostikus czélra legmegfelelőbb. Hasonló czélra ajánlatos az euphthalminum hydrochl., melynek 5% oldatával szerző kb. 15 perez múlva már erős, mintegy óráig tartó mydriasist ért el felfüggesztett fényreactióval, s pár óra múlva a hatás megszűnt. Schneider glancoménál tett kísérletei szerint tensioemelkedést nem okoz és a cocainnál is jobban megfelel diagn. czélra, mert a corneaepithelt nem bántja. A mioticumok közül a berlini klinikán az eserint használják könnyebb glaucoma-rohamok eseteiben, súlyosabb esetekben Schweiggcr nézetét vallja, a ki a medicinalis kezelésben csak kárt és veszedelmet lát. A pilocarpin hatása megegyezvén az eserinével, de sem az oly kellemetlen alkalmazkodási görcsöt, sem rosszullétet és hányást, mint melléktüneteket nem okozván, kiemelendőnek tartja Schnitze ennek előnyeit az eserin felett. Az arecolinum hydrobromicum az areca dió készítménye, 1 °/o-os oldatban 2 perez múlva már hat és pedig erélyesebben, noha rövidebb ideig, mint az eserin. Az anaestheticumok közt legelterjedtebb cocainról tudjuk, hogy az anaemizáló hatás folytán a cornea hámja beszáradást, s gyakran ebből folyólag lehámlást szenved ; hogy a szembeli nyomást emeli-e vagy sem, az vitás, pedig glaucomás szemen e kérdés nem közömbös. Azonkívül mérgező hatása is elég hátrányos. Újabb pótszere a tropacocain, mely nem anaemizál, a pupillát, s az accomodatiót alig alterálja, a corneát nem károsítja, s mérgezés nem fordult még elő vele. Schultz kísérleteinél 3°/o-os oldattal 1 Vs—2 perez múlva a cornea teljesen érzéketlen volt. A berlini klinikán lapos pipetta segélyével az elülső kamrába is cseppentettek tropacocaint, harmadszori cseppentésre az iris teljesen érzéketlen volt. Hátránya, hogy gyakori használata lobtüneteket okoz a conj.-án s hogy kissé drága. .Másik pótszere az eucain, ez kevésbbé mérgező a cocainnál, de ez is szárítja a corneát és a conj.-án okozott maróérzés Schnitze szerint a cocainénál is fokozottabb. Ily szer a holocain is, melynek 1 °/o-os oldata Vs—1 perez múlva V-s óráig tartó anaesthesiát okoz a corneán és conj.-án. Pupilla, alkalmazkodás, tensio változást nem szenved, épúgy a cornea épsége sem. Toxicologiai hatása a strychninével rokon, de l°/n oldatában alkalmazva ez nem érvényesülhet, azonfelül némi antiseptikus tulajdonsága is van. Schnitze-nak két éven folytatott kísérletei J
