Szemészet, 1900 (37. évfolyam, 1-6. szám)

1900-01-28 / 1. szám

1900. 1. sz.

ORVOSI HETILAP — SZEMESZET

15

Peltesohn1 Hirschberg klinikájának feljegyzéseiben 209 egyszerű látóidegsorvadás között ЗГ4°/о tabeses eredetűt s 19'7% idiopathikust talált. Az okok között ugyancsak szerepelnek olyanok, a melyek joggal nem sorolhatók e csoportba. Uthoff1 2 3 4 * 6 első összeállításában ugyanannyi genuin atrophiát talált, mint spinalisat, a második sorozatban az arány l : 7-re változott át. A bécsi közkórház Statistik újában a tabeses eset 40° o-kal szerepel. Goivers3 ezen bántalom aetiologikus jelentőségét 50°/o-ra becsüli, Charcot szerint pedig majdnem valamennyi egyszerű látóidegsorvadás tabes következménye.

A felfogások ezen átalakulása három körülményen alapul, az egyik az, hogy a vizsgáló módszerek tökéletesedése s gondosabb alkalmazása folytán a diagnosist korábban sikerül megcsinálni, a másik azon tapasztalat, hogy a látóidegsorvadás a tabes dorsualis egyik legkorábbi tünetét képezi s így az alapbántalom diagnosisa csak hosszabb észlelési idő után válik nyilvánvalóvá. így érthető, hogy Januszhiewicz4 a látóideg syphilitikus betegségei között 30°/o genuin atrophiát talált s 43°/o spinalis eredetűt, minden jel odamutat, hogy előbbi csoport legnagyobb része az utóbbihoz tartozik. A harmadik tényezőt azon körülmény képezi, hogy az egyszerű látóidegsorvadásokhoz olyan kórképeket sorolnak, melyek tulajdonképen nem tartoznak hozzá. Így e csoportban találjuk Peltesohn összeállításában az embolia arteriae centralis retinae, a retinitis pigmentosa, az atrophia lueticát stb. Ezek semmikép sem felelnek meg az atrophia nervi optici simplex jól körülirt fogalmának. Sőt a sclerosis polyinsularis kíséretében keletkező látóidegbántalom sem tekinthető tiszta egyszerű atropinénak, mivel Uthoff5 gondos vizsgálataiból tudjuk, hogy a látóidegelemek sorvadása csak másodlagos s a baj a legfinomabb kötőszövet proliferálásnál kezdődik. De a klinikai kép is jogosulttá teszi az elválasztást, mivel hiányzik a betegség progressivitása. Ugyancsak kirekesztendök azon atrophiák, melyek syphilis következtében az egyszerű látóidegsorvadás képében jelennek meg, mert Uthoff0 kiderítette, hogy gyuladásos eredetűek, csakhogy ennek tünetei nem terjedtek le a látóidegföig.

Több joggal sorolhatók az egyszerű sorvadásokhoz azok, a melyek agydaganatok, hydrocephalus internus direct nyomása vagy a látóideg közvetlen sérülése által keletkeznek, bár a sorvadás haladásának ellenkező iránya, utóbbiakban annak részlegessége indokolttá teszi ezek alosztályba való sorolását. Még inkább jogosult a mérgezések útján keletkező sorvadások idetartozása, a mennyiben alapos okunk van feltételezni, hogy az anyag directe idegmérget képez. Ezen kategóriába tartozik a filicin, mint a filix mas ható anyaga. A tabes dorsualissal teljes hasonló módon, ha nem is olyan gyakorisággal a paralysis progressiva okoz egyszerű látóidegsorvadást.

Mindezt számbavéve, azon eredményre kell jutnunk, hogy az egyszerű látóidegsorvadás leggyakoribb elsődleges oka a tabes dorsualis, a fenmaradó csekély százalékot a paralysis progressiva, a mérgezések foglalják le, míg az agydaganatok a sérülések másodlagos úton idézhetik azt elő.

Ha most az aetiologia ilyen viszonyai mellett azt kérdezzük, milyen kilátásaink vannak prophylaxis szempontjából, erre azt kell felelnünk, hogy az egyszerű látóidegsorvadás kérdése teljesen összeesik a tabes dorsualis kérdésével. Azon szoros összefüggésnél fogva, a mely a tabes s a vele rokon paralysis progressiva a syphilissei áll, kétségtelen, hogy a látóidegsorvadás megelőzésére irányuló törekvés kiinduló pontja a syphilis prophylaxisa és tlierapiája. Grósz Emil.

1 Peltesohn: Ursachen und Verlauf der Sehnervenatrophie. Centralblatt fiir Augenheilkunde. 1876.

2 Schöeler und Uthoff: Beiträge zur Pathologie des Sehnerven und der Netzhaut bei Allgemeinerkrankungen. Berlin, 1884.

3 Gowers : Medical Ophthalmoscopy. 1891.

4 Januszkiewicz: Der zeitliche Verlauf bei syphilitischen Erkrankungen des Sehnerven nach 150 Fällen. Centralblatt für Augenheilkunde. 1895.

6 Uthoff: Untersuchungen über die bei multipler Herdsclerose vorkommenden Augenstörungen. Archiv für Psychiatrie und Nervenkrankheiten. XXI. 95, 303., 1889.

0 Uthoff: Untersuchungen über die bei der Syphilis des Centralnervensystems vorkommenden Augenstörungen. Archiv für Ophthalmologie. XXXIX. 1. und 3. 1873.

A nagyfokú rövidlátás operálása.

(Összefoglaló szemle.)

A nagyfokú rövidlátás operálásának kérdése állandóan napirenden van. Az angol szemorvosok társaságában Cross tartott előadást. A műtét methodusául a discissiót s az utólagos aspirálást ajánlja. 48 esetet operált, a myopia fokának alsó határául a 15 D.-t tekinti. Hartridge 17 esete közül egyben 6 hó múlva ablatio retináét tapasztalt. Lang 30 operált esete közül egyszer fordult elő idegliártya-leválás, de utóbb a beteg másik nem operált szemén is keletkezett. Treacher Collins, Cargill, Adams Frost, Rayncr Bedien, valamennyien elfogadták e methodust, úgy hogy a conservativ angol szemorvosok között is polgárjogot nyert. (Die ophthalmologische Klinik 1899. 286.)

Fuchs indicatióit a következőkép formulázza: 1. 15*0 D.nál magasabb fokú myopások; 2. ha nincsenek nagyfokú szerafenéki elváltozások; 3. 40 éven alul; 4. csak ha a másik szem látó képes. Egyszersmind a következőkre figyelmezteti betegeit:

1. a látás megtartására nem okvetetlenül szükséges az operálás;

2. nem veszélytelen; 3. operálás után is kíméletet kíván a szem;

4. a rövidlátás veszélyes complicatiói ellenében nem képez mentséget. Klinikáján 10 ilyen műtétet végzett egy év alatt. Privatpraxisában sok — mások által operált — rossz kimenetelű esetet látott. (Wiener kiin. Wochenschrift 1879. Nr. 6.)

Velhagen 14 esetet operált s az indicatiók felállításakor bölcs mérsékletet ajánl, ezek megállapításakor az egyén helyzetét is számba kell venni. Technikája: előzetes discissio után extractio. A pseudoaccomodatio minden esetében jelen volt. A látásélesség legtöbbször jelentékenyen emelkedett. (Die ophthalmologische Klinik 1899.’290.)

Klinkowstein Romana a literaturából 750 eset 582 ismeretes eredménye alapján azt találta, hogy a látásélesség átlagban megháromszorozódik, ablatio retinae 3‘4°,о-ban, infectio 2'1° о-ban állott elő, a veszteség tehát 5'5°/o.

Haah (Zürich) eseteit részletesen ismerteti. 5 év alatt 50 szem került operálás alá; 7 esetben 2 műtét, 3 ízben 3, 14 esetben 4, 3 esetben 5, 3-szor 6, 6-szor 5, 1-szer 8 műtét stb. volt szükséges a végeredmény elérésére. (Haab a Fukala-féle technikát: előzetes discissio után punctiót) gyakorolja. A látásélesség a 2—3-szorosra növekedett. Idegliártya-leválás vagy infectio ez 50 esetben nem következett be. (Bericht über 50 von Prof. 0. Haab ausgeführte Myopie-Operationen. Inaugural-Dissertation von Komáim Klinkowstein 1899.)

Pflüger a franczia szemorvosok XVII-dik congressusán kimerítő s az egész kérdést átölelő előadást tartott, melynek különös értéket kölcsönöz azon körülmény, hogy 100 személyesen operált s kitűnően észlelt esetről referál. Pflüger a myopia operálásának őszinte híve. Metliodusa a Fukala-féle discissio s az azt követő extractio linearis volt. 54°/o-ban utóhályog-mütétet végzett. Egy infectiót s egy ablatio retinae-1 észlelt oly eredménynyel, a melylyel kevés Operateur dicsekedhetik. Ugyanezen congressuson Vacher újból a közvetlen extractio előnyeit vitatta s igyekezett bebizonyítani, hogy a műtét az ablatio retinae s a chorioidea bántalmai ellen prophylacticumul szolgál. A vitában a legtöbb párisi szemorvos részt vett, legtöbben a műtétről kedvezően nyilatkoztak, de Trousseau és Wecker mértékletességre intettek. (Bulletins et mémoires de la société francaise d’ophthalmologie 1899.)

Legutóbb Hübner ismertette a kérdés jelenlegi állását s a következő eredményekre jutott: 1. Az operálásra alkalmas esetek kiválasztásakor nemcsak a myopia foka irányt adó, hanem az individuális viszonyokat is számba kell venni. Általában 14 0 J). az alsó határ s csak kivételesen kisebb (a gyermekkor erősen haladó myopiája, makacs s csakis a myopiára visszavezethető nehézségek, nevezetesen a hivatáshoz elégtelen munkatávolság.) 2. A műtét végrehajtásakor mindazt kerülni kell, a mi üvegtest elöesését vagy veszteségét elősegíthetné, ezért a lencse hátsó tokjának sértését gondosan kerülni kell, módszerül az előzetes discissio s az azt követő linearis extractio vagy alkalmas esetben a közvetlen extractio kínálkozik. 3. A műtét a nagyfokú myopiás látásélességét a távolra megjavítja, s lehetővé teszi a foglalkozásnak megfelelő távolságban való munkálkodást. Az esetek túlnyomó számában a myopia haladása a lencse eltávolítása után megállapodik,