Szemészet, 1900 (37. évfolyam, 1-6. szám)
1900-01-28 / 1. szám
О К V О S I Н Е Т IL А Р — S Z Е М ESZE Т. 1900. 1. sz. 14 vitatnunk. Talán nem minden jelentőség nélküli azon körülmény, hogy a lanugo-képzödés első kezdete közvetlenül megelőzi a szemhéjak összeforrását az ébrényen. Az irodalomban sem állna az ily feltevés egészen elszigetelve. Már Krükow1 is, ki csillóhám jelenlétét figyelte meg egy iriscystában, a melyet történetesen talált egy staphylomas szemben, úgy magyarázta ezt, hogy az illető csír az ébrényi életben perforált szarúhártyafekélyen keresztül jutott a szemgolyó belsejébe. Még pedig azt hiszi, hogy a csillósejtek a légutakból kerültek az ammon-folyadékba, s ennek útján jutottak volna a conjunctivazsákba. Csakhogy sajnos, ezen magyarázatot fenntartanunk lehetetlen, mert Ammonnak számos, tudományunkra nézve oly fontos felfedezései közül épen azon állítását, mely a szemhéjak, s a conjunctiva fejlődésére vonatkozik, a későbbi kutatók megczáfolták. Mám,1 2 Kölliker,3 s mások a conjunctiva önálló fejlődése, s annak a szemhéjjal való későbbi összenövése ellen foglaltak állást. Mám szerint conjunctiva mindig jelen van, ha eleinte, s bizonyos ideig csak mint rövid epithelialis híd is, a szemhéj s a cornealis szél közt. Egész határozottan mondja, hogy nem helyes, ha a conjunctiva utólagos összenövéséről beszélünk a szemhéj belső felületével, mint azt Ammon tette. Kölliker szerint eleinte a szemhéjak egynemű mesoderma szövetből állanak ectoderma áthuzattal, melyek később egy középső erősebb, s két felületes lazább rétegre oszlanak, melyek közül az első a M. orbicularis palpebrarumot, a tarsust s a Meibom-féle mirigyeket képzi (utóbbiakat helyesebben magába fogadja), míg a többi kettő bőrre, illetőleg kötöhártyává válik. Hasonló adatokat találunk az érzékszervek morphologiájában Mihalkovicstól.4 Ezen tényekkel szemben kívülről való bejutásról az előbb adott értelemben természetesen szó sem lehet. Hogyan képződhetett volna már most daczára ennek haj ezen szokatlan helyen. Minden lmjképzödés egy epithelialis alapanyagot tételez fel. Ha a mi esetünkben a conjunctiva epithelje szolgáltatta volna ezt, úgy ez a folyamat csak akkor volna érthető, ha egy az embryonalis korban megtörtént betűrendé,s, s utólagos lefüzödés következtében az epithelcsír a mucosa alá jutott, s ott a hámsejtek metamorphosisa, ú. n. epithelmetaplasia útján a hajképzésre alkalmassá vált volna. Hogy ily betüremlések csakugyan megtörténnek, s cystaképzéshez vezethetnek, azt legújabb időben Wintersteiner5 bécsi magántanár bizonyította be, érdekes anatómiai leletekkel. Igaz azonban, hogy az ö eseteiben az elzárt, epithel egész más metamorphosist mutat, mint a milyet a mi esetünkben feltételeznünk kell. Azon felfogáshoz fordulok most, melyet már előbb is a legelfogadhatóbbnak mondtam és pedig úgy a lelet, helyi jellegénél fogva, mint fejlődéstani szempontból is. És ez az a felfogás, hogy a kérdéses lmjképzödés egy, a szemhéj hátsó felületéhez legközelebb álló acinusában a Meibom-féle mirigynek jött volna létre. Tudvalevőleg a Meibom-féle mirigy, épen úgy, mint a ciliák tüszői, ectoderma eredetű, még pedig ennek azon részéből keletkezik, mely még az igazi epidermis jellegével bir. Waldeyer6 7 szerint az igen széles kivezető cső még jó darabig közönséges epidermis által van fedve, annak összes rétegeivel. Manz1 szerint a mirigyek a hatodik hónapban keletkeznek tömör epidermis sarjukból, melyekben azonban nemsokára centrális üregek lépnek fel. Ezek utóm könnyen vezethetett egy a kérdéses helyen hátra1 Staphyloma corneae racemosum, mit Iriscyste, v. Graefe’s Archiv f. Ophth. XXI. 2. p. 216. 2 Entwicklungsgeschichte des menschlichen Auges, in Graefe- Saemisch, Handbuch der gesammten Augenheilkunde, I. Auflage 1874. p. 53. 3 Entwicklungsgeschichte des Menschen und der höheren Thiere. Leipzig, 1879. p. 696. 4 A központi idegrendszer és az érzékszervek morphologiája. Budapest, 1892. 406. o. 5 Ueber Cysten u. Concremente in der Lidbindehaut u. Uebergangsfalte. v. Graefe’s Archiv für Ophth. XLVI. 2. p. 329. 0 Mikr. Anatomie, Lider u. Conjunctiva, in Graefe-Saemisch, I. Aufl. I. В. p. 237. 7 Entwicklungsg. d. menschl. Auges, in Graefe-Saemisch, I. Aufl. Cap. V. p. 56. maradott, s lefiizödött epidermoidalis csir a hajuk fejlődéséhez. És ily értelemben fogván fel a dolgot, a szóban forgó hajgomoly tényleg egy dermatocysta tartalmát képezné, mely ezen rendkívül szokatlan helyen jutott kifejlődésre. Azt hiszem, hogy ezt a nézetet, — feltéve, hogy semmi más lényegest fontolóra venni nem mulasztottam el, az olvasó is leginkább fogja helyeselni. Végleges Ítélet hozása természetesen, a remélhetőleg egyszer még lehetséges anatómiai vizsgálat számára marad fenntartva. IRODALOM-SZEMLE. Az egyszerű látóidegsorvadás aetiologiája. (Összefoglaló szemle.) Ha egy pillantást vetünk a gyógyíthatatlan vakság okait feltüntető táblázatokra,1 azonnal szembeötlik az egyszerű látóidegsorvadás magas arányszáma, mely vetekszik a vakság leggyakoribb okainak a blennorrhoea neonatorum és a glaucoma számaival.3 Már ezen szempont is jogosulttá teszi a látóidegsorvadás okainak kutatását, hiszen ez azon út, a melyen haladva e végzetes bántalom keletkezése ellen a küzdelmet felvehetjük; ha egyszer a folyamat megindult, akkor úgyis tehetetlenül állunk vele szemben. A látóidegsorvadás aetiologiájáról a nézetek az utolsó években nagyot változtak, e rövid szemle czélja, hogy a tisztultabb s a valóságot megközelítöbb jelenlegi álláspontról számot adjon. Ez alkalommal csak azon látóidegsorvadásról lesz szó, a melyet gyitladásos tünetek nem előztek meg, szóval azon csoportról, melyet Graefe Albrecht annak idején progressiv amaurosisnak nevezett, a mely sok ideig jogosulatlanul az atrophia nervi optici genuina nevet viselte s a melyet leghelyesebben atrophia nervi optici simpler megjelöléssel különböztetünk meg annak jeléül, hogy e csoportban a födolog a látóideg-elemek primaer degenerálása.3 A bántalom tünetei jól körülírtak s már Graefe3 figyelmeztetett, hogy megítélése három körülmény számbavételén alapuljon, nevezetesen a functionalis vizsgálat, a látóidegfö állapota s a keletkezés módja. Az ő éleslátása megjelölte számunkra az eszközöket, melyek segélyével diagnosisunkat biztosíthatjuk — csak tudni kell élni vele! Leber4 a progressiv amaurosis képében megjelenő látóidegsorvadásokat aetiologia szempontjából három csoportba sorozta : cerebralis, spinalis és complicatio nélkül való csoportra. Az elsőbe tartoznak azok, a melyek nyomás (agydaganatok, hydrocephalus internus), továbbá agylágyulás, sclerosis polyinsularis, paralysis progressiva és veleszületett idiotismus kapcsán keletkeznek; a második csoportot a tabes dorsualis uralja, Graefe az egyszerű sorvadások 30°/o-ára becsüli e bántalom aetiologiai szerepét; a harmadik csoportot, melyben más idegbaj nem keletkezett, Leber 50°/o-ra becsülte. E classikus dolgozat megjelenése óta a felfogás az alapbántalom szerepe felöl lényegesen változott. Galezowski5 az atrophia nervi optici essentialis 168 esete közül 23%-ban cerebralis okot talált, !9°/o-ban pedig tabes dorsualist, ezeken kívül nem kevesebb, mint 18 okot sorol fel, melyek nagy része vagy egyáltalán nem hozható fel jogosan, másik része pedig inkább gyuladást kelt s csak másodlagosan vezet sorvadásra. 1 Magnus: Die Blindheit, ihre Entstehung und ihre Verhütung. Von Dr. Hugo Magnus. Breslau. 1883. Imre József : A vakság okai a magyar Alföldön. Orvosi Hetilap. Szemészet 1899. 6. sz. 2 Vulpian 500 öreg egyén bonczolásakor 19 olyan látóidegsorvadást talált, melynek forrása nem magában a szemben volt. 3 Über Amblyopie und Amaurose. Vorträge aus der v. Griife’schen Klinik, zusammengestellt und mitgetheilt von Dr. Engelhardt. Klinische Monatsblätter für Augenheilkunde. III. 1865. 4 Die Krankheiten des Sehnerven. Handbuch der gesammten Augenheilkunde. V. 1877. 5 Galezowski: Apenju sur les atrophies de la papille du nerf optique et sur leur etiologie. Journal d’ophthalmologie. 1872.
