Szemészet, 1899 (36. évfolyam, 1-6. szám)
1899-07-16 / 4. szám
Melléklet az „Orvosi Hetilap“ 29. számához. 4. szám. Budapest, 1899. évi julius 16. SZEMÉSZET. Szerkeszti SCHULEK VILMOS egyet, tanár. TARTALOM. Schulek Vilmos tnr. : Átlátszó sárga anyagok fényelnyelése — Binder Emil dr.: Astigmatismus és vizsgálati módszerei katonaorvosi szempontból. — Csapodi István prof.: A közellátóság osztályozása. — Csapodi István prof.: Iritis papulosa esete. — Irodalomszemle. — Vegyesek. Átlátszó sárga anyagok fényelnyelése. Schulek Vilmos tanártól. A fény elnyelésre általam vizsgált anyagok sokja sárga volt. Ez a sárga szín arra mutat, hogy az ilyen anyagok az ibolyásat nem eresztik át, hanem elnyelik. Reményleni lehetett, hogy hígítás által a sárga színt elvesztik és az ibolyát áteresztik, így azután az egész színes spectrum átmenne és talán a hyperibolya még sem. Az egész kérdésbe alaposan beleereszkedni kellett. Minthogy a fényelnyelós viszonyai döntenek a testek színe fölött, határozott színű oldatok általában a saját sziniik hullámhosszait áteresztik, és a szín az el nem nyelt sugarak együttes hatásától függ: hajlandók vagyunk a színről az elnyelésre visszakövetkeztetni. Ez azonban csak nagyjában talál. A színes üvegekről pl. ismeretes,1 hogy a legtöbben sok más fényt is áteresztenek, melyet a túlnyomóan jelenlevő fénynem érzetünkben nem enged öntudatra jutni. „Sok módon vegyült fény ugyanazon érzést keltheti, mint homocentres fény.“ A leggyakoroltabb néző sem tudja megmondani, hogy milyen egyes színek vannak az összetett fényben.1 2 Ha a színvegyítés végtelen sok finom lehetőségét és a mi gyenge megkülönböztető képességünket elgondoljuk, akkor nem lephet meg, hogy a sok sárga anyagtól olyan sokféle színkép szármázhatik, mint a hogy előző közléseimben jelentettem. Ha ez máskép volna, sok fáradságot kímélni lehetne. Radde színlépcsőzetében a 882 színfokozat hullámhosszait egyszersmindenkorra meghatározni és azontúl kiolvasni lehetne. De ez nem lehet. A színezés megnevezése helyett hullámhosszakban beszélni nem tudunk, bár megfordítva igen. Az elnyelés ezen részleteiről az irodalomban nincsen felvilágosítás. Pedig határozottan mutatkozott, hogy vékony rétegek nem úgy hatnak, mint megfelelően hígított vastagabbak. A rétegben jelenlevő ugyanannyi molekula még nem biztosítja az elnyelés azonos voltát (bár a Beer törvénye állítja).3 Folyadékok színe a rétegvastagsággal változik (metachromia). Mindezt vizsgálat tárgyává tenni nemcsak érdekesnek ígérkezett, hanem munkálatom czéljai szerint szükségessé is vált. Azon anyagokból, melyeket a H vonalnál történő absorptióra már vizsgáltam volt, egy sorát a színeseknek kiszemeltem : zöldsárgát, tisztán sárgát, aranysárgát, narancsosat, barnavöröset és tisztán barnát. Voltak avultak is, melyek színüket változtatták (heterochrom). Ezt tudni kell, ha a jelen adatokat az előbb nyertekkel összevetni akarjuk. Vierordt színképnézőjének fél hasadéka elé az anyagot állítottam, a másik felet szabadon hagytam. Egfényt mozgó tükörrel (heliostat) vetettem reá. A hasadék két fele által adott két spectrum különbségét kerestem. A folyós anyagot először palaczkja szerint vastag rétegben, azután éksejtbe öntve a 12, 9, 6, 3 és 1 mm. vastag helyeken működtettem. Kétes eredmény esetében a König spectrophotomerét Auer-fény mellett ellenőrző czélból használtam. Hullámhosszak meghatározásáig a pontosságot nem vihettem, de nem is kellett, mert 1 Eder, Abs. spoctr. färb. Gläser, Wien, 1894. K. Akad. és Vogel Spectralanalyse 1889. sokszorosan kimutatták. 2 Helmholtz, Physiol. Optik, 2. kiadás, 311. és köv. 3 V. ö. 0. Knoblauch, Äbsorptionsspectralanalyse sehr verdünnter Lösungen. Wiedemann’s Annalen 1891, 43. k. 738. az eredmény czéljaimra, a pápaszemes kérdésre, elég jól szolgál, mint majd megítélni lehet. Mielőtt részletezek, hadd emlékeztessek a helyzetre. Főjelentésemben 1 az volt a kérdés, hogy a fényelnyelést épen a H vonalon el lehet-e érni, és friss anyagok szerepeltek. Az ottani sorozatos vizsgálásoknál a réteget és a töménységet tehát a H vonalhoz viszonyulás szerint kellett váltogatni. A melléklet ábrái viszont azt akarják mutatni, hogy milyen fényvédelmet adhatnak azok az anyagok, melyeknek színképei ott állanak. Erre lehetőleg ócska, azaz végleges színűre vált oldatok használtattak. Most sem a II vonal után, sem a fényelnyelés állandósága után kérdezősködünk, hanem az után, hogy a színezést a színképből megértsük. 24 anyag színéről 6 féle rétegben és mindegyiknek fényelnyelési színképéről, valamint az utóbbinak nyomán készített elnyelési görbéjéről lesz említés. Az anyagok színezését rétegek szerint táblázaton színgörbékkel (1. ábra) mutatom be. A fentemlített rétegvastagságok szerint a színezést megállapítottam, a táblázatban ponttal megjelöltem és a hat pontot vonallal összekötöttem. Ez a vonal a színgörbe. Mint feltíinhetik, a táblázatban csak két tényező szerepel: a színezet (Farbenton) és a színvilágosság (Farbenhelligkeit). A színezet oldalfele, a színvilágosság a függélyesen változónak van berajzolva. Mind a kettő functiója a réteg vastagságának. De ez a rétegvastagság maga nem kapott helyet a táblázatban. Azt csak egy harmadik irányban, kifele a térbe, lehetne megalakítani. A geometrikus analysisre tehát ez a táblázat tökéletlen. Kettőt azonban jól megtestesít: 1. a görbék haránt összetevője a rétegek színezet-változását jelképezi és 2. a magassági különbözet pedig az átjött fény megfogyottságát mutatja, mert a vastag rétegek adatai balról fönt vannak, míg a vékonyakké jobbfele és lefele. A színezetváltozás a zavart színösszhang következménye, a sötétedés pedig a részleges fényelvonás eredménye. Az összes tényezőket, melyek ezen vizsgálatnál szerepelnek, még kevésbbé lehet egységesen mértani analysisbe fogni. A majd bemutatandó elnyelési görbék létrehozásában ugyanis részesek a bejutó fény, az átjárt réteg, a moleculás szerkezet (ennek szempontjából az összes faktorok, melyek anyagra hatnak, mint a légnyomás, hőfok és egyebek), a kijövő fény hullámhosszúság és erősség (intensitás) szerint, és végre vagy a nézőnek színlátó alanyi érzése (szemközegek, látóhártya chemismusa, idegpálya és agyközpontok), vagy a fényképi felvétel összes körülményei (a gép üvegrészei, a fényérző lemez mivolta és egyebek). A tovább következő rajzolt vázlatokban a színkép (aFraunhofervonalakkal) a hosszúság által, a bejövő fény mennyisége a magasság által van képviselve. A berajzolt görbék a fényelnyelési eredményeknek graphikus ábrázolásai. Ennélfogva az egy-egy görbétől balra-felül eső terület az áteresztett, a jobbra alul eső terület az elnyelt fénynek felel meg. Minden görbén a réteg vastagsága mm.-ben felírva, a szín az oldalon Radde .szerint jelezve, régibb vizsgálatok görbéje szaggatozott vonallal megkülönböztetve, az anyag maga a főjelentés folyószámával ellátva, a felsorolás sárga anyagoktól sötétebbekre haladóan és a leírás a vastag rétegekről a vékonyakra menő sorban 1 L. „Szemészet“ 1899. 2. és 3. sz.
