Szemészet, 1899 (36. évfolyam, 1-6. szám)
1899-01-29 / 1. szám
8 ORVOSI HETILAP - SZEMÉSZET 1899. 1. sz. nyúlványnyal függnek össze. Ezen képződések bizarr, szabálytalan alakjai igen nagy változatosságot mutatnak s a legérdekesebb, legszebb szemfenéki képet adják, a melyet kiegészítenek meg igen gyakran a retinán látható vérzések, pigmentlerakódások. Üvegtesti homályok szintén elég gyakran fordulnak elő ezen baj kíséretében. Az újabb szemorvosi irodalom számos idevágó casuistikus közléssel gyarapodott, másrészt nehány nagy jelentőségű kórszövettani vizsgálati fényt derített a bajnak eddig még kevéssé ismert lényegére és aetiologiájára. Az eddigi casuisticának legteljesebb összeállítását Guilbandnak 1897-ben megjelent „la rétinite proliférante“ czímű munkájában találtam, a melyben a szerző saját észleléseivel együtt összesen 39 esetről referál; ezeken kívül az irodalomban még 68 közölt esetet találtam, úgy hogy hozzászámítva az egyetemi szemklinika utóbbi éveinek beteganyagából való 14 saját észlelésemet, összesen 121 eset áll rendelkezésünkre, a mely szám tekintetbe véve a bajnak aránylag ritka előfordulását, elég nagy ahhoz, hogy belőle az előidéző okokra nézve következtetéseket lehessen vonni. A tárgyalás alá kerülő megbetegedés legismertebb elnevezése a „retinitis proliferans“, a melylyel tudvalevőleg Manz* illette a bajt; Manz ezen elnevezéssel egy külön kórformát állított fel, a mely lényegileg a retinának egy hyperplastikus gyuladása. E szerint tehát, a szemfenéken látható kötőszövetes tömeg egy retinitis által létrehozott] lobtermény lenne. Az összes többi elváltozások, vérzések, üvegtesti homályok stb. mind csak kitérő tünetek. Ezen theoriával szemben Leber9 azt tapasztalta, hogy ezen r. proliferansnak elnevezett kórkép rendszerint oly szemeken látható, a melyeken előzetesen retina- és üvegtesti vérzések támadtak bármilyen okból. Ebből Leber arra következtet, hogy a retinitis proliferans elnevezés nem jogosult s hogy a retinán fekvő fehéres tömeg nem egyéb, mint a retina felszínére vagy az üvegtestbe ömlött vérnek szervüléséből származó kötőszövet. L. különösen a több ízben megújuló, ismétlődő vérzéseket tartja képeseknek arra, hogy ilyen kötőszövetet producáljanak. Ezen két felfogás fölött folyt a vita éveken át és folyik még ma is. Az észlelők többsége inkább Leber nézetét fogadja el, azonban mindnyájan megegyeznek abban, hogy a kérdéses betegség igen különböző okokból származhatik. Manz elméletének híve Banholzer,32 a ki azt supponálja, hogy egyes esetekben functionalis vérkeringési zavarok okozzák a bajt épen úgy, mint a hogy más testrészeken congestiók vagy pangások hyperplastikus gyuladásokat képesek kelteni. Axenfeld 11 szövettani vizsgálataiban kétségtelen lobos tüneteket talált a retinán, ő azonban ezeket másodlagos elváltozásoknak tartja. A legtöbb észlelő több osztályba sorozza az idetartozó kóreseteket. Igv Goldzieher 53 65 3 alakot különböztet meg. 0 szerinte a leggyakoribb a syphilis következtében keletkező kötőszövetképződés s ez gyógyítható. A második osztályba sorozza azon alakot, a mely súlyos sérülések okozta intraocularis vérzések után támad s melynek oka lenne egy chorioretinitis plastica. A harmadik alak a membrana limitans interna hyalin elfajulásából származik és alkati bajoktól függetlenül jön létre. Ezen harmadik alak nevezendő r. proliferansnak. G. nézete szerint, úgy ennél, mint a luetikus alaknál az egyidejűleg látható vérzések csak következményesek. Goldzieher ezen nézetét, a melyet részletesebben az 1894. Római és az 1896. Heidelbergi congressusokon fejtett ki, többen megtámadták. Hirschberg33 szerint a r. proliferans neve alatt ismert kórjelenség retinalis és üvegtesti vérzések eredménye; kivételesen syphilis következtében is támadhat hasonló elváltozás, a mely kellő kezelésre javulásnak indulhat. Ezen különböző classificatiók közül a leginkább elfogadható és kórszövettani adatokon alapszik Purtscheré.,i0 Ez a következő: létezik 1. egy oly kötőszövetképződés, a mely intraocularis vérzésekre vezethető vissza tekintet nélkül arra, hogy azok spontán vagy traumák következtében támadtak-e. A kötőszövet részben a vérnek átalakulási productuma, részben egy reactiv retinitis eredménye. 2. Van a kötőszövetképződésnek egy oly faja, a melynek oka egy sajátságos edény megbetegedésből származó retinitis; vérzések itt is előfordulnak, de nem szükségképen s csak kisérő tünetekként értelmezendők. Ezen alakra illik rá a retinitis proliferans elnevezés. A következőkben az irodalmi közléseket és saját észleléseimet a felemlített aetiologikus adatok alapján csoportosítva és —- tekintve a felhasznált anyag nagy terjedelmét főképen compendiosusan fogom tárgyalni. I. Spontan keletkező kötőszövetképződések. A praeretinalis kötőszövetképződések előidéző okai között jelentékeny szerep jut azon rendszerint ismétlődő jellegű üvegtesti vérzéseknek, a melyek a serdülő vagy a 20-as évek körüli korban levő egyéneknél minden kimutatható ok nélkül támadnak. Ilyen vérzésekre való hajlandóság más szervekben is gyakran okoz vérzéseket; leggyakoribbak az orrvérzések, jóval ritkábbak a gyomor-, hólyag- és vesevérzések, a melyek szintén ismétlődő természetűek szoktak lenni. Ide tartozóknak vélem azon üvegtesti vérzéseket is, a melyek serdülő leányoknál a menstruatio megindulásával vagy fiatal nőknél annak oknélküli kimaradásával támadnak. Ismeretes dolog, hogy ezen különféle vérzésekre való hajlam hosszabb-rövidebb idő alatt megszűnik s csak kivételesen tart a 25. életéven túl. A vérzések közelebbi okai ismeretlenek. Az üvegtesti és retinalis vérzéseket illetőleg a szerzők megegyeznek abban, hogy azok főképen venosus eredetűek; többen (Friedenwald,6* Simon50) láttak a retina vénáinak megbetegedésére való tüneteket, mint a vénák rendkívüli tágultságát, kanyargósságát, perivasculitist. Ily tüneteket egyéb venosus pangásos tünetekkel együtt számos oly esetben is találtak az észlelők, a melyekben a vérzések utóbb kötőszövetképződésre vezettek, így leírattak esetek, a melyeknél az egyik szemen a szemfenéken kifejlődött kötőszöveti képződések voltak láthatók s a másik, teljes látásélességű szemen eleinte csak a vénák említett elváltozásai látszottak; később ezen a szemen bő vérzések mutatkoztak, a melyek az első Ízben megbetegedett szeméhez hasonló kötőszöveti képződésekre vezettek. Az idevágó, aránylag nagyszámú kórleirások legtöbbje annyira megegyező, hogy ezekből a bántalom lefolyásának csaknem typikus képét nyerjük. A beteg látása rendszerint hirtelen, egy pillanat alatt nagy mértékben megromlik s az orvos sűrű, tömeges üvegtesti homályokat constatál, a melyek aránylag elég gyorsan tisztulni kezdenek s feltisztulásuk után szemünk előtt áll a retina felszínén alakult kötőszövetes tömeg; többnyire az üvegtestben visszamaradt vérből álló nehány czafatos homály, a retinán elszórtan fekvő vérfoltok s az újonnan képzett kötőszövet körüli vaskos, szénfekete pigmenthalmazok még hosszabb idővel a keletkezése után is elárulják a baj eredetét. Hosszabb, rövidebb idővel az első vérzés után a betegnek valamennyire megjavult látása ismét hirtelen megromlik, az üvegtestet és retinát új vértömegek lepik el, a melyek a kötőszövet továbbképződésére újabb tápot adnak. Ha ilyen reoidivák be nem következnek, a prognosis más eredetű kötőszövet képződésekhez képest kedvező, mert az egyének fiatal korával járó erőteljes anyagcsere lehetővé teszi a még teljesen nem organizálódott vérfibrirmok felszívódását; számos észleletből láthatjuk, hogy a retinán répződött képleteknek egyes áttetszőbb, fátyolszerű, hártyás készletei idővel nyom nélkül eltűntek; hosszabb idő alatt a vaskosabb részek is megkisebbednek - mint minden pathologikus kötőszövet — zsugorodás útján. Sajnos, hogy a mint a statistikai összeállításból kitűnik, a legtöbb esetben a vérzések sokszorosan ismétlődnek, a kötőszövetes tömegek folytonosan gyarapodnak, a látásélesség, a mely néha az elváltozások fokához mérten bámulatosan jó lehet, — mindinkább romlik, sokszor a fényérzés is elvész, sőt egyes szemek még további, degenerativ természetű vagy következményes bajokban pusztulnak el. Az ide sorolható közlésekből 33 esetet gyüjthettem össze; közülök 25 férfi és 8 nőbeteg. Életkorukra nézve 10
