Szemészet, 1899 (36. évfolyam, 1-6. szám)
1899-05-28 / 3. szám
1 1899. 3. sz. ORVOST HETILAP —SZEMÉSZET 59 hogy azon 21—24 év közötti egyének, kikről itt szó van, oly jó alkalmazkodási képességgel rendelkeznek, hogy szemüket úgy a távolra mint a közeire élesen beállíthatják; a katonai statistikai évkönyvek ellenben azt mutatják, hogy évente történnek elbocsátások a hadseregből hypermetropia miatt. Miután katonáink életkorában a hypermetropia már nagyobbodni nem szokott, azt hiszem, hogy az ok, mely miatt a hypermetropiások szolgálati idejük alatt a szolgálatra alkalmatlanoknak találtatnak, abban keresendő, hogy az illetők a besorozáskor látási hibájuk felöl tudomással nem bírtak, vagy meglévén a kellő látásélesség, besoroztattak s a fegyverszolgálatra való hasznavehetetlenségük csak később a lövészeti gyakorló helyen ttint ki. Miután katonai szolgálatképességre a távolba látás a fontos, s ez a kellék úgy a rendes alkotásit szemeknél, valamint a fentebb említettek kivételével a hypermetropiásoknál is megvan, nincs okunk a rendesen látókat a hypermetropiásoktól különválasztani. Seggel1 adatai is meggyőznek arról, hogy az emmetropiásokként besorozottak nagy százaléka tényleg liypermetropiás. Seggel 1526 alacsony képzettségű katona között 651 — 42'6°/o hypermetropiást és 188 = 10‘4°/o myopiást talált. 284 önkéntesnek 568 szeme közül azonban csak 71 = 12'5°/o volt hypermetropiás, ellenben 341 = 60°/o volt myopiás. E számarányok körülbelül a mi katonáinkra is illenek, kivéve a myopiát, mint a melyre a német faj sokkal nagyobb dispositiót mutat, mint monarchiánk népei, másrészről Németországban csak oly fokú myopia von maga után katonai szolgálatra való végleges alkalmatlanságot, melynél a jobbanlátó szem távolpontja 15 cm. vagy annál kevesebb (67’ D. és ennél nagyobb myopia.). A myopiát illetőleg máskép állnak a viszonyok. A műveltség alacsonyabb fokán álló népnél jobbára csak nagyobb fokú és veleszületett myopiával talákozunk, s csak ritkán kisebb fokúval. Ez utóbbi inkább a műveltebb osztály sajátja, tehát azé az elemé, mely a hadsereg számára különösen fontos. Azon szempontból tehát, hogy a hadsereg kötelékébe lehetőleg sok képzett egyén vétessék fel, minden myopiás, kinek myopiája nem nagyobb 2 D.-nál, besorozandó. Ily körülmények között azonban a szolgálattétel czélszerűségének érdeke kívánja, hogy a különböző fokú myopiások, a látásélesség különböző fokait megkívánó egyes csapatnemek szerint megfelelően osztassanak be. A gyalogságnál szolgáló katonaorvosok előtt sokszor jelentkezik olyan egyén, ki rossz látásról panaszkodik. Miután pedig a csapatnál szolgáló orvos rendszerint nem rendelkezik szemüveges szekrénynyel, az illetőt látásélességének megállapítása végett a katonai kórházba fogja küldeni. Tegyük fel, hogy ott 4 dioptriás myopiát állapítanak meg, mindkét szemen 6/12 látásélességgel. Az egyént tehát mint katonai szolgálatra alkalmast ismét századjához küldik vissza. Az illető azonban a gyakorlatoknál nem tartja be az arczélt, távbecslésnél semmire sem megy s a lövési gyakorlatoknál hibát-hibára halmoz; „Myopiája örökös kellemetlenségek, büntetések forrásává lesz, de egyszersmind úgy a saját, valamint környezetének életét is folyton veszélyben tartja“.1 2 3 * Minthogy csatlakozom azon felfogáshoz, hogy a katona üvegviselése által nem lesz katonai szolgálatra alkalmasabb, röviden óhajtom e helyen kifejteni, hogy mily módon értékesítheti a rövidlátó látását a katonai szolgálatban. A myopiás a szóródásos körök miatt lát homályosan. A szóródásos körök pedig annál számosabbak, minél előbb egyesülnek a sugarak a retina előtt, röviden, minél nagyobbfokú a myopia. Azt hihetnök, hogy a myopiás a távolpontján túllévő tárgyakat egyáltalán nem is veszi ki. Ez azonban csak bizonyos fokig áll; mert ugyanis, míg két szomszédos tárgy szóródásos körei nincsenek nagyon közel egymáshoz, addig a myopiás a távolpontján túleső tárgyakat is felismerheti. A rövidlátónak tehát javítás nélkül is van bizonyos látásélessége, a mely természetesen a myopia foka szerint különböző lesz. Ezen javítás nélkül meglevő látás1 Seggel: Über normale Sehschärfe und die Beziehungen der Sehschärfe zur Refraction. München S. 111. 3 Picha: Gemeinfassliche Darstellung der Refractionsanomalien mit Rücksicht auf Assentierung und Superarbitrirung. Wien 1874. élességről a tankönyvekben valamint az irodalomban is csak kevés feljegyzés található. Mauthner „A szem optikai hibáiról“ szóló előadásaiban említ néhány adatot. Burchardt oly módon tett vizsgálatokat, hogy rendes látású szemeket convex üvegeknek fokozatos elébehelyezésével myopiássá tett és ily módon vizsgálta a látásélességet különböző távolból, mindig egyforma tágasságé pupillák mellett. Kérdés azonban, vájjon az ily módon nyert adatok megfelelnek-e a valóságnak? A convex üveg elébe helyezésével ugyanis a szem második csomópontja előbbre kerül, s így a retinalis képek is nagyobbak lesznek, minek következtében Burchardt a valóságnál nagyobb látásélességet talált; másrészt figyelembe kell venni, hogy a valóban myopiás a rövidlátóságának megfelelő szóródásos körökhöz hozzászokott, s így többet fog megismerni, mint az emmetropiás, a ki még nem szokott hozzá, hogy ezen convex üvegek okozta szóródásos körökben lásson. Mint látható, a viszonyok bonyolódottsága miatt ez úton megbizható adatok nem nyerhetők. Az egyedüli és biztos mód az, hogy lehetőleg nagy számú rövidlátó szem vizsgáltassák, olyanok, melyek a fénytörési hiba javítása után teljes vagy majdnem teljes látásélességgel rendelkeznek. Mint katonaorvosnak hálás feladatként ígérkezett tehát az, hogy statistikai összeállítást szerezzek a nem corrigált rövidlátó szemek látásélességét illetőleg, annál is inkább, miután a budapesti egyetemi szemklinika e tekintetben bőséges anyaggal rendelkezik. A feljegyzésekből azon 1—4 dioptriáig terjedő myopiás eseteket válogattam ki, melyeknél egyéb szövődmény, mint pl. törö-közegi, homály, gyuladásos jelenségek, vagy astigmatismus kisebb foka nem forgott fenn, és a melyeknél legalább a rendes látásélességnek a fele meg volt. Összeállításaim tehát csak a tisztán myopiás esetekre vonatkoznak, a hol mind a két szem ugyanoly fénytörésit, isometrop volt. Az eseteket a myopia foka szerint (1—4 D.) csoportosítottam és javítás nélkül jelen volt látásélesség középértékeit véve, a következő táblázatban állítottam össze: 0-50 D. myopia látásélesség javítás nélkül = °A T0° » n a a a = 715 1 50 „ „ B n n = 5/3o 2 00 „ „ B n n ~ 0 3- 00 „ „ „ „ b = 5/70 4- 00 „ „ „ B B = 7TM—4 m.-röl ujjolvasás. E táblázatból kiderül, hogy a myopia növekedésével a látásélesség csökken. Hogy a myopiásoknak látásélességét a távolba correctio nélkül vizsgálhassam, az 1—4 1). rövidlátókkal 200 lépésről 1 m. nagyságú fehér, fekete mezőn álló betűket olvastattam. TO ü. rövidlátók is már nehezen olvastak, 2 D. már csak egyes hetüket ismertek fel; 3 D. rövidlátók kivételesen különböztették meg az egyes betűket, a nélkül, hogy azokat felismernék; a 4 L). myopiások pedig már csak valami fehéret láttak feketén. A myopia fokával a távolba való látás fokozatosan csökken, úgy hogy az, kinek myopiája 4 D. értékű, éppen csak felét látja annak, a mit egy 2 D. lát. 4 D. rövidlátósággal rendelkező hadköteles a lovasság és tüzérség kivételével, mely csapatnemből a rövidlátók egyáltalán kizárvák, minden csapatnemhez besoroztatnak. Láttuk azonban, hogy mennyi látásélességgel rendelkezik 4 D. rövidlátó. Közeibe tisztán lát, távolba azonban csak 4 m.-röl képes ujjakat olvasni, ezentúl látása már nagyobb tárgyak felismerésére sem elegendő. Hiszen már a 2 1). rövidlátó is 200 lépésről kisebb tárgyakat, mint pl. karókat megszámolni képtelen ; 400 lépésről pedig már személyeket is homályosan lát, s a férfit a nőtől megkülönböztetni, vagy az egyes testrészeket, mellet, hasat, egymástól elkülöníteni nem tud. A lövésre vonatkozó utasítások1 értelmében katonáknak 600 lépésig terjedő távolságokat, melyen belül sokszor önállóan kell a 1 Schiess-Instruction für die Infanterie und die Jägertruppe. ! Wien 1895.
