Szemészet, 1899 (36. évfolyam, 1-6. szám)
1899-05-28 / 3. szám
60 ORVOSI HETILAP-SZEMÉSZET 1899. 3. sz. őzéit megválasztanak, altiszteknek pedig még nagyobb távolságokat is feli kell becsülni tudniok. Ma napság a távolságok megjelölése, a melyből a tüzelés történni szokott, a következő: kis távolság 600 lépésig; közepes távolság 600—1200 lépésig; nagy távolság 1200 lépésen felül, Kis távolságokban egyes czélokra való lövéseknél kielégítő eredményre számítanak ; közepes távolságoknál, csoportok, rajvonalak és osztályokra való ezélzásoknál, nagy távolságoknál megfelelő nagy hadosztályokra való tüzelésnél számítanak jó eredményre. A fentebb mondottakból kiviláglik, hogy mily magas igényeket támasztanak a gyalogos látásélessége iránt. Képzeljünk el már most egy rövidlátó katonát (szemüveg nélkül) valamely 300 lépésre álló raj vonallal szemben. Az illető parancsszóra ugyan helyesen állítja be fegyverét, de lövegeit biztosan ellövöldözi, a nélkül, hogy csak egy czélt is talált volna. A nagy követelés, melyet lőfegyverekkel dolgozó katonák iránt támasztanak, továbbá azon körülmény, hogy a myopia rendszerint csak a 25-ik életévben veszti el haladó jellegét, s így a besorozás alkalmával még növekvőben lehet, ama felfogásra késztet, hogy még a kisebb fokú rövidlátók is nemcsak a lovassági és tüzérségi, hanem a gyalogos és vadász csapatnem számára is alkalmatlannak tekintessenek. Eltekintve a szemüveg hordás okozta kellemetlenségektől, czélszerütlen volna a rövidlátókat üvegviselésére szorítani, miután ez az ütközetben úgy sem volna megengedhető, mert az illető mindig ki van téve azon eshetőségnek, hogy üvegét elveszti; ez esetben pedig gyámoltalansága miatt mint gyalogos sokkal rosszabb helyzetben volna, mint egy lovát vesztett lovas. Hogy azonban e szempontok ily messze menő méltatásával az említett csapatnemektöl ne vonassák meg a képzett egyének egy nagy csoportja, szükségesnek tartom, hogy az önkéntesekkel, valamint azon egyénekkel szemben, kik már a sorozás előtt is viseltek szemüveget, kivételt tegyünk. Az ilyeneknél minden esetben meg volna állapítandó, hogy a látásélesség concavüveg által javítható, s hogy az illető az üveg viseléséhez valóban hozzászokott, a mely esetben ezek a gyalogság számára alkalmasaknak volnának tekinthetők. Mindezekből, a mit a myopiára, illetve az üveggel nem javított myopiások látásélességére vonatkozólag mondottunk, azt a következtetést vonom le, hogy még a kisebb fokban rövidlátók is, kik üveg viseléséhez hozzászokva nincsenek, a gyalogos és vadászcsapat szolgálatra épp oly kevéssé alkalmasak, mint a lovassági és tüzérségire. Az astigmatismus már közepes fokaiban is annyira rontja a látást, hogy megfelelő üveg nélkül az éleslátást úgy a távolba, mint a közeibe is lehetetlenné teszi. Az astigmatikus egyén tisztán sohasem lát, mert minden tárgyat, mely nem vonalas kiterjedésű, szóródásos köreiben látja; a tárgyak előtte eltorzulva, ferdén, hajlottan, stb. tűnnek fel. Az astigmásság vizsgálata igen fáradságos és hosszadalmas és a katonaorvos szempontjából gyakorlatilag teljesen czélszerütlen volna a relativ és absolut látásélességet egymáshoz viszonyítania. Pfalz1 az astigmásság sok esetében végzett vizsgálatai alapján azt találta, hogy kisebb fokú astigmásságnál correctio nélkül is jó látásélesség (a rendes 2/3-a) érhető el. Nagyobb fokainál, még ha a tengelyek egyenesen is álltak, a látásélesség kb. 76°/o-ban, ferde tengelyek esetében pedig mindig a rendes látás felén alul volt. Összetett astigmásság esetében sohasem volt a katonai szempontból megkívánt látásélesség (a rendesnek legalább fele) megállapítható. Ebből azon gyakorlati szabályt állítja fel, hogy 2 D.-nál nagyobb astigmásság esetében a látásélesség úgy a gyalogos, valamint a lovas és tüzérségi csapatnemek számára elégtelen. Hangsúlyozza továbbá, hogy még helyesen megválasztott szemüvegek daczára sem elégséges a látás a tüzelésnél, mert a szemüveg a keret elgörbülése miatt könnyen rosszul állhat, továbbá azért, mert czélzásnál rendszerint az üvegnek szélén néznek keresztül és végre az okból, hogy a katona szemüvegét többnyire csak a lövési gyakorlatoknál viseli, s igy az alakot és a távolsági viszonyokat a szemüvegén keresztül helyesen megítélni sohasem tanulja meg. 1 Pfalz. Astigmatismus und Militärtauglichkeit. (Naturforscher- Versammlung, Düsseldorf 1898.) A lövési gyakorlatoknál szükséges azon látásélesség, a melyet Höhne 1 számítások alapján állapított meg, gyakorlatilag nem értékesíthető. Höhne ugyanis úgy találta, hogy a lövési gyakorlatoknál szokásos czéltáblák használata mellett azok nagysága szerint a rendes látásélességnek kb. 1/s—1/2-e szükséges. Miután azonban a gyakorlatban a czélpontnak sem a nagysága, sem a távolsága meg nem válogatható, úgy vélem, hogy a rendes látásnak Vs-a komoly esetben a lövésnél aligha lehet elegendő. A mondottakat a következőkben foglalhatjuk össze. 1. A hypermetropia kisebb fokai igen gyakran, nagyobb fokai pedig, főleg fiatal egyéneknél ritkán található. A katonai gyakorlatban csak az vehető számba, melynél a távolba s ritkán a közeibe való tisztánlátás hiányzik. 2. Rövidlátók, még a kisebb fokúak is, javító üveg nélkül a távolba rosszul látnak. Már a 2 D. felüli myopiásoknak távolba látása oly hiányos, hogy a gyalogság és vadászcsapatok számára alkalmatlanok, miután feladatuknak, a helyesen czélzásnak meg nem felelnek. Ezen okból nézetem az, hogy a 2 D. felüli rövidlátók, kivéve azokat, kik már azelőtt is hordottak szemüveget, csak oly csapatnemekhez osztassanak, a melyek lőfegyverekkel nem dolgoznak, s a melyeknél inkább egyéb tulajdonságokra, mint a jól látásra vagyunk tekintettel. 3. Astigmásság esetében a szolgálatképességet a meglévő látásélesség fogja megszabni. Megfelelő szemüveg nélkül éleslátás sem a távolba, sem a közeibe nem várható; az üveg viselése ellen azonban még az ametropia többi fajainál is több szól, miért is 2 D.-nál nagyobb astigmásság katonai szolgálatképességgel aligha lesz összeegyeztethető. Végül legyen szabad néhány idegen államnak szabályzatát, melyek kutatásaimnak hozzáférhetők voltak, tárgyalásom keretébe vonni. Természetesen ezen előírásokból csak a szem refractiójára vonatkozókat idézem. Németországban2 a látásélesség csökkenése — esetleges fénytörési bibák javításával — a mennyiben az, a rendesnek több mint felét teszi ki, továbbá 6 D. alóli rövidlátóság nem mentesít a fegyveres szolgálattól. A rendes katonai szolgálatra alkalmatlanná tesz a látásélesség csökkenése, ha esetleges fénytörési hibák javítása után mindkét szemen a normalis látásnak kevesebb mint fele, de több mint negyede van meg; továbbá oly fokú rövidlátás, melynél a jobbanlátó szem távolpontja 15 cm.-re, vagy ezen alul van és a látásélesség a rendesnek több, mint negyede; ugyan e feltételek mellett az egyén a póttartalék számára is alkalmatlan, népfelkeléshez azonban besoroztatik. Ha a látásélesség mindkét szemen a rendesnek fele-negyede alá siilyed, az egyén tábori szolgálatra alkalmatlannak vétetik, míg ha a jobbik szemen a látás a rendesnek V-i-re, vagy ez alá siilyed, az illető sem tábori, sem helyőrségi szolgálatra nem soroztaik be. Francziaországban3 az activ szolgálatra való alkalmasságot csak az éri el, kinek esetleg meglevő myopiája javításával mindkét szemén a rendes látásnak legalább fele, illetve az egyiken a rendesnek legalább */ío-e van meg. A katonai szolgálatképesség szempontjából a myopia maximuma gyanánt 6 I). van megállapítva. Az emmetropiák közül csak a myopia javítása engedhető meg; hypermetropia és astigmatismus az esetben, ha a látásélesség correctio nélkül mindkét szemen kevesebb, mint a rendesnek Vs-e, illetve az egyik szemen kevesebb a rendes Vio-énél, szolgálatképtelenséget biztosít. Lovasok és tüzéreknél az egyik szemnek rendes látásélességgel kell bírnia. Bár szorosan nem tartozik e tárgy keretébe, mégis felemlítem, hogy a lovasságnál a binocularis látótérnek a rendesnek felén alúl való szűkülése, az illetőt alkalmatlanná teszi. Tengerészeinél 1 Höhne. Über die für den Militärdienst nothwendigen Grenzen des Sehvermögens, und die den Sehapparat betreffenden Paragraphen des neuen Reglements. Wojenno med. Journ. 1898. okt. Arch. f. Augenh. XXXVIII. B. 4. H. 1899. 2 Dienstanweisung zur Beurtheilung der Militärdienstfähigkeit etc. Berlin 1894. 3 Piton: Manuel pratique de l’examen de la vision; deuxiéme partié; résumé des réglements relatifs ä la vision. Paris 1898.
