Szemészet, 1899 (36. évfolyam, 1-6. szám)

1899-05-28 / 3. szám

1899. 3. sz. 57 ORVOSI H E T ILAP — SZEMÉSZ E T A szervetlen vegyül etek sávjai egészben sokkal szilár­dultál)!) magatartást mutatnak mint a szénvegyületekéi. Sávjaik sokkal szőkébb határokban mozgósíthatók. Nem látszik mód, melylyel pl. a elírom, a vas, a nikkel, a mangan, a kobalt, a dydim stb. elnyelési sávjait a színkép látható részéből egészen kiűzni és az ibolyán tálban úgy elszélesíteni lehessen, hogy az általános megvilágításból a 0'40 egész 0'35 u hullám­lengések egészen kiessenek, — a még magasabb helyű ultra úgyis már a kamarás pápaszemek üvegjei által van elszűrve. A hideg-szilárd és a folyékony anyagoktól származó legtöbb ismert sáv a színkép gyengén törő oldalán a B és F vonalak közt van. Csak a gázok és gőzök mutatnak az egész szín­képen eloszlott sávokat. Ezzel szemközt a szerves vegyületek physikai és chemiai magaviseleté a többiekétől sok tekin­tetben elütő. A szénelem 4 értékűsége magával hozza, hogy egy szénvegyület származékainak száma rendkívül nagy. A szén­atomok azon képessége, hogy kölcsönösen és pedig a leg­különfélébb módon lekötődnek, a legváltozóbb combinatiókat mint lehetőket tünteti fel. A szénelem magatartása azt a positiv és negativ közt közép helyet elfoglalónak tekinteni engedi. Innen van a képessége, hogy a legkülönbözőbb ele­mekkel vegyülni tud. De innen van egyszersmind azon az állati és a növényi életre oly fontos képessége is, hogy reduc­­tiós és oxydatiós folyamatokra egyaránt alkalmatos. Azon mód szerint, melyben egy széna'tom 3 értéke telítve van, a negyedik érték vagy kifejezetten positiv, vagy kifejezetten negativ, vagy inkább csak a középén álló. Jellemző a szénelem-meg­­kötések tunyasága is, és az ebből keletkező reactio-lassúság, a hol az állati és növényi életben szénelem-kötéseknek szét­válni vagy bezárulni kell (van t’Hoff). A szénelem-kötés ugyanezen renyhesége teszi lehetővé a molekulák olyan felépülését, hogy azok rendezkedése úgy­szólva túlságosan elmesterkedett és ezzel egyetemben ter­mészetellenes (pl. a glyeosidok). Egy többé-kevésbbé erélyes nieglökésre azután az atomoknak állandóbb elrendezésébe és kapcsolódásába (sokszor robbanó módon) történik átmenetei.1 Ha mindezen elgondolkozunk, rájövünk, hogy az ibolyán túli fény elnyeletésére szolgáló közeget inkább a szerves vegyületek közt keressük. Largin a szemészetben.1 2 Falta Marczel dr. szem- és fülorvostól, Szeged. A szemészet egyik igen becses szere: a légenysavas ezüst került sorra, hogy új vetélytársakkal kelljen megküz­denie. Régi szemrehányás az, hogy a légenysavas ezüst a fehér­jével albuminatot ad és roncsol, a mélybe azonban nem hatol, holott a baktériumok, illetőleg maga a megbetegedés a mélyebb rétegeket sem kímélik; igy tehát az argentum nitricum köz­vetlenül csak felületesen fejti ki hatását. Mert hogy közvetett hatása van a mélyebb rétegekre is, elég csak azt constatálni, hogy a conjunctiva bántalmának legtöbb fajánál eredményes sikerrel alkalmazható. Oly ezüstvegyületek előállításán fáradoznak tehát, melyek közvetlenül behatolhatnak, beivódhatnak a mélybe s hogy ez megtörténhessék, nem szabad, hogy e vegyületekből az ezüstöt a fehérjék és a chloridák kicsapják, sem pedig hogy a szöve­teken pürköt képezzenek. Az argentamin, argonin, itrol, protargol stb. ezen fel­tételeket akarják szolgálni. Mindezen szerek elég sokak által, általam is elég bőven tétettek kutatás tárgyává. Az ideális czél, hogy egy szer a bacteriumokat elpusztítsa és a szöve­teket érintetlen hagyja, azonban ezekkel sincs elérve, sőt alig megközelítve. És úgy látszik ama ideális czél mindig utopia is fog maradni, mert azon szer, mely a szövetelemekben és azok között tenyésző és tartózkodó bacteriumokat megöli, az magukat a szövetelemeket sem fogja kímélhetni. 1 Nernst, Theoret. Chemie 278—279. 1. 2 Előadatott a „Szegedi orvosegyesület“ 1899. évi január hó 11-én tartott ülésén. Nagyon is kielégítő volna az, ha a vegyszerek a szövet­elemek közé beivódva vagy bejuttatva, ott tenyésztalajrontó hatásukat oly mérvben fejtenék ki, hogy a bacteriumok ne tenyészhetnének vagy hogy toxikus anyagokat ne producál­­hassanak. Ez utóbbi követelményekhez az újabb ezüstvegyü­­letek inkább közelednek. Ez újabb vegyületekkel szemben a légenysavas ezüst nagy fölénynyel bir a tekintetben, hogy azoknál aránytalanul több ezüstszázalékot tartalmaz. És ismerve az ezüstöt, mint egyikét a leghathatósabb antisepticumok és desinficienseknek, nem csodálható a vegyészek ama törekvése, hogy oly ezüst­­fehérnye-vegyületek állíttassanak elő, melyekben az ezüst minél nagyobb százalékban foglaltassák. Eddig a protargol multa felül elődeit, most azonban a largin 1 kerekedett felül, a mennyiben a protargol 8'3% ezüst­jével szemben, ll’101°/0 ezüstöt tartalmaz. A protargol meleg pártfogója Darier és az Ophth. Kiin. 1898. évi 5-ik számá­ban elragadtatással ir ama eredményekről, melyeket általa a conjunctiva gyuladásos és a könyutak blennorrhoeikus meg­betegedéseinél elért, míg ugyancsak az Ophth. Kiin. ugyanazon évi 11-ik számában Pflüger mellőzendőnek tartja e szert. Az én intézetemben szerzett tapasztalatok abban összege­­ződnek, hogy a protargolban egy igen becses szert ismertem meg a könyutak blennorrhoeájánál, bár a sondávali kezelést épen nem teszi feleslegessé. Egyébiránt aláírom Béla és Prohászka dr.-ok2 vizsgálódási eredményeinek ama összegezését, hogy a protargol kisegítő szer gyanánt ugyan alkalmazható, de a classicus argentum nitricumot sem nem helyettesítheti, sem azzal a versenyt ki nem állhatja. A largin, mint már említőm, a protargolnál több ezüst­százalékot tartalmaz, de meg Pezzoli3 vizsgálatai szerint nem­csak a protargolt, hanem magát az argentum nitricumot is felülmúlja bactericid hatás tekintetéhen. A larginnak még 1 :4000 oldata is öt perez alatt megöli a gonococcusok leg­nagyobb részét, tiz perez alatt pedig tönkre teszi az egész gouococcus-culturát, mire az arg. nitr. még 1:9000 oldata sem képes, a protargolé meg még kevésbbé. S így érthető érdeklődéssel fogtam a largin hatásának vizsgálatához a con­junctiva és könyutak bántalmainál, annál is inkább, mivel már a protargollal is érdemes volt foglalkozni. A largin a paranucleoproteidek egyik, alkoholban old­ható bomlási termékének vegyülete az ezüsttel. Egy szürkés, laza, könnyű fajsúlyú por, mely ll'101°/o ezüstöt tartalmaz. Pezzoli vizsgálatai szerint könnyen oldódik glycerinben, vér­savóban, alkali- és acidalbuminatokban, oldhatlan alkohol és aetherben. Hogy vízben, legyen ez bár szobahőmérsékletű, sőt meleg is, oly könnyen oldódnék, nem sikerült tapasztalnom, plane 10'5°/0 töménységben, hanem épen úgy, mint a protar­gol előbb gömbökbe összeáll és csak alapos rázás és keverés után oldódik. Hevítve nem olvad, hanem elillan és kellemetlen szagot áraszt, melyet körülbelül az odaégett envvéhez hason­líthatok. A largin vizes oldata alkalikus hatású, sem a fehérnyék, sem a chloridák nem csapják ki A mi a fény iránti visel­kedését és állandóságát illeti, az én vizsgálataim szerint a largin is csak osztja a többi ezüstvegyület sajátságát, hogy t. i. fény iránt érzékeny. A pora — borús idő lévén folyton — csak három nap alatt bámult meg állandóan a világosságnak kitéve, de még ekkor is csak egy felületesebb része és a fino­mabb leple. A vizes oldat már sokkal hamarább változtatja színét. Ez lehet az oka annak, hogy Pezzoli az oldat színét világos-sárgának találta, holott az egészen friss oldat piszkos szürkés színű, mely csakhamar kissé megsárgul, még barna üvegben is, de ebben a színben már elég állandóan meg­marad. A vásznat világos-barnára festi, mely mosás után vör­­henyes-barna lesz. Még egyre kell a figyelmet fordítani, a mi Pezzoli vizsgá­lataiban nincs felemlítve. A largin oldat ugyanis állás alatt 1 Készíti Lilienfeld dr. és Társa vegyészeti gyára, Bécs. 2 Mindkettő a protalgolról. Szemészet 5 —6. sz. 1898. 3 Über Largin. Separatabdruck der Wiener kiin. Wochsohrift.

Next

/
Oldalképek
Tartalom