Szemészet, 1899 (36. évfolyam, 1-6. szám)
1899-05-28 / 3. szám
56 1899. 3. sz. ORVOSI HETILAP-SZEMÉSZE T. 14. A befagyás eshetőségére az összes vizsgálatoknál ügyelettel voltam. Az oldó szereknél kivált számba jön ez. Positiv ajánlást nem formuláztam oly oldatnál, mely ez irányban pápaszemes kamarák töltésére alkalmatlan volna. Nagyon tömény, nemkülönben telített oldatot sokat vizsgáltam, de használatra nem ajánlottam. Kivéve a triphenylmethant xylolban. Vizes oldatoknál már az ajánlatban alkohol hozzáadása van említve. Egyébként csak az oldó szerről kell így gondoskodni, mert a tartalmazott anyag a hidegben ki is csapódhatik. A szoba melegében majd megint felenged és eredeti alakjára szétoszlik. Triphenylmethan xylolban (—) 5"-nál még oldva marad, ha 25:100 az oldás aránya; 30:100 közel 0°-ig kitartott; 35:100-ból egy rész kicsapódott, még pedig +3 egész 5° R-nál kezdőleg. Azonban a hidegben úgy sem kell anaktinos szemvédelem és véletlenül történő hidegbe jutás a pápaszemet nem rontaná el. A xylol különösen kitünően viselkednék a hévmérő fel- és leszállásai alkalmával. A forróság hatásáról nagy nyári melegben nem tudok hátrányosat mondani. Az különben a térfogatot növelhetné és a fényelnyelést megváltoztathatná. Kis levegőhólyagok, melyek valamely kamarás pápaszem megtöltése után esetleg megmaradtak, néha nagyságukat valamicskében változtatni, sőt a körülmények szerint egy időre észrevehetetlenné válni látszottak. Gondolni lehetett, hogy a térfogatnak a melegben növekedésével a levegőhólyag az elszenvedett nyomástól a folyadékban szétoszlik, hogy utóbb megint megjelenjék. Az absorptio változását a melegben megállapítani inkább csak elméletileg lenne érdekes; a mi eseteinkben az nem lehet oly jelentős, hogy gyakorlatilag számba essék. Az absorptio különben a melegben öregbedik.1 15. Fényelnyelési sávot magam nem sokat láttam, mert erős oldatokkal dolgoztam. Az irodalomból azonban tudom, hogy nagyon sokja az itt vizsgált anyagoknak más körülmények között, híg oldatokban stb. sávokat mutat. Anyagok, melyek a színképet a H vonalnál elvágják, már e miatt gyanúsak arra, hog-y más rétegben, töménységben, oldó szerben sávot okoznak. A triphenylmethan kiválóan sávot képező szer1 2 és voltaképen egy nagyra nőtt sáv az, mely az ultraibolyát a H-nál elvágja (lásd az I. táb. 5—10. sz.). A sáv nagyon híg oldatnál magasan fent az ultrában van, növekedő töménységnél azonban elszélesedik és a színképben mélyre leszáll. Hogy fent valamennyire el is vonult, azt csak quarzos készülékkel lehet kimutatni. E munkálatban a sáv felső határát nem is lehetett megállapítani, szükséges sem volt, mert a üintüveg a színképfelvevőben, úgyszintén az üveglapok a kamarás pápaszemeken, az ő fényelnyelésükkel sokkal lejebb érnek. A xylol is magasan az ultrában sávot ad, úgy mint átalábau sok más színtelen szerves anyag.3 Tudvalevőleg a gázok élesen határolt vonalakat adnak a színképben (spectrum emissionis), oldatok és szilárd anyagok pedig sávalakú fénytelen helyeket mutathatnak a színképben (absorptio electiva). Ezek tulajdonképen legtöbbször csak ellapult maximumok a színképnek különben is meglevő elnyelésében. Ezen sávok részleteiről és azok esetleges eltolódásairól számos vizsgálást végeztek, úgy hogy róluk terjedelmes irodalom halmozódott össze. Hogy a sávok ismerete kiegészítő segédmód lesz az anyag összealakulásának felismerésére, már nem is kétséges. Hiszen egyenesen rámutatnak az anyagok elnyelési viszonyaira. Minthogy az anyagok elnyelési képessége oly rendkívüli mértékben és oly szerfelett sok módon változik physikalis természetükkel, mint alig valamelyik más tulajdonságuk, ezért 1 Vogel, Spectralanalyse, 127. 1. 2 L. a feljelentésben a 89. sz. és abban Hartley adatait. 3 A körlég szintén, mint Hartley (1881. chem. news 43. k., 142.1.) az ózonról kimutatta, a mely az ő kék színével adja a levegőnek és az égboltozatnak a kék szint. Chappuis 4'5 m. réteget vizsgált és 062— Ó46 ,« közt 11 sávot talált (Comptes rendus 94. k., 858. 1. 1882). Lásd még Vogel, Spectr. 311. 1. Hogy a nap.színképe R—S-nél végződik, az is az ozón absorptiós hatásától van. a fényemissio mellett első sorban látszik arra hivatottnak I lenni, hogy az anyagok molekulás szerkezetéről felvilágosítást szolgáltasson.1 Eddig oldásban levő szerves vegyiiletek fényelnyelését vizsgálták legbehatóbban. A vegyi helyettesítéseknek az elnyelési sávok fekvésére való befolyásáról már fennebb irodalmi összegezést adtam. Számos színtelen anyagnál, mely az ultraibolyában elnyelési sávval bir, olyan csoportnak, mely a sávot a vörös vég felé eltolja („bathochrom“-csoport) beigtatásával, az így már megfelelően átalakított anyagnak elnyelési sávja egészben is a színkép kevésbbé törékeny vége felé eltolódhatik. Egy sávnak a színkép látható részébe jutásával pedig elsőben is az ibolya törlődvén el, az anyag zöldessárga színt nyer. Úgynevezett „hypsochrom“csoportnak, azaz olyannak, mely az elnyelési sávot az ibolya felé tolja, bevezetése az ellenkező értelemben gyakorol hatást. Az utóbbi ritka. Meglehetős jogosultsága van tehát M. Schütze elméletének, hogy a legegyszerűbb festőanyagok zöldessárgák, mire a sárgák következnek, és hogy növekedő molekulás súlylyal a szín a narancsba, vörösbe, ibolyába, kékbe, zöldbe megy át.2 Ez a szabály pl. kitünően beválik a triphenylmethan következő származékainál: aurin (sárga), eosin (vörössárga), erythrosin (vörös), fuchsin (ibolyavörös), methylviolett (ibolyás), benzylviolett (kékibolyás). Ámde az elébb említett sorakozásba megzavarások is kerülhetnek, pl. ha a színkép látható részébe több mint egy sáv vonul be. Analog elemeknél az atomsúlynak emelkedése szintén a színnek elmélyítésével jár.8 Hydrogen - szaporodás mindig színemelkedéssel jár. A tapasztalás azt tanítja, hogy sok szerves festőanyagnak színe bizonyos csoportoknak a molekülben jelenléte által (pl. az azoszármazékoknál az azocsoportnak jelenléte által) van feltételezve. Közel esik tehát a gyanítás, hogy ama csoportok a fényelnyelésnek mintegy vivői és hogy a helyettesítések útján beálló változása a színnek olyan befolyás által okoztatik, melyet a helyettesített csoportok a színkeltőre gyakorolnak. A színkeltő csoportokat 0. N. Witt4 „chromophor“-oknak nevezi. És olyan vegyület, melyben egy chromophor jelen van és melynek csak egy sóképző csoportra van szüksége, hogy festőanyaggá váljék, chromogen nevet kap. Minthogy a befolyásolás annyival erősebb lesz, minél közelebb esik tér szerint a bevezetett csoport a chromophorhoz: ezért ez az elmélet érdekes kilátásokat nyit speetroskopos vizsgálás útján a molekülben levő csoportok kölcsönös távolságának elbecsülésére. Schütze tényleg kimutatta azofestékeken, hogy az atomoknak a szerkezeti képletekből levezetett távolságai az említett úton lebecsült közöknek egészben és nagyjában meg is felelnek.5 * * 16. Ha netalán további anyagokat, melyek színtelenek és az ibolyán túli fényt mégis a H vonalnál elszűrik, keresni kell, akkor ezen keresésnél az összes eddig ismert tényeket számon kell tartani. Ha a szemorvosi tapasztalás megerősíteni fogja, hogy az ultrának egymagában kizárása a szemvédelemre már nagy előnyt hoz, akkor biztosra vehető, hogy a vegyészek és a szakmaszerű természettanosok bőségesen fognak minket szemészeket jó tanácscsal ellátni. így tehát elhamarkodás volna most már véleményt mondani arról, hogy ez az egész ügy a jövőben esetleg hogyan dőlhet el. Az illetékesség hiányának érzetében áz említett pont fölött legszívesebben hallgatagon szeretnék elsiklani. De mégis terv nélkül való továbbmunkálás észszerűtlen lenne. így hát teljes tartózkodással csak annyit hozok föl, hogy a tényeknek végignézése Vogel irányadó könyvében a színképelemzésről semmi támasztópontot sem adott arra, hogy ásványos anyagot a sokat emlegetett czélra találni és felhasználni lehessen. .................. ♦ 1 V. ö. Nernst, Theoret. Chemie 1898, 328. 1. és köv. 2 M. Schütze, Theorie cl. Farbstoffe, Z. f. physik. Chemie 1892, 9. k., 109. 1. 8 Pl. fluor (színtelen), chlor (zöldessárga), bromgöz (vöröses), jodgőz (ibolyás). 4 Bér. d. chem. Ges. 1876, 9. k., 522. 1. 5 Nernst, Theoret. Chemie 1898, 330. 1.
