Szemészet, 1899 (36. évfolyam, 1-6. szám)
1899-01-29 / 1. szám
1899. 1. sz. 5 ORVOSI HETILAP — SZEMÉSZET. tartana, akkor az üvegvályúkkal (még jobban quarz-edényekkel) gyorsan dolgozni lehetne. A fényképezés tudósai az ellenkezőt keresik. A meglevő fényérzékenységet az ibolyától és kéktől odábbra, egészen a vörösre is kiterjeszteni, nem pedig a szint elenségig leszállítani akarják. Fény szűrők, melyek a színest megszüntetnék (physikalisan beszélve: elnyelnék), egészen feketék volnának. De a feketeség még nem dönt a kérdésben, mert akkor annyival inkább kétes, hogy rajtuk az ultraibolya igazán és megfogyatlanul át tud-e jutni. Az elsőre sem könyvekben, sem szakemberektől1 nem lehetett kedvezőt kitndni. A másodikra sincs az itt kívánt szabatos alakban segítség, legfeljebb kerülő úton. Widmark ultravörös fényt túlnyomó erőben úgy szerzett, hogy 1200 gyertyaegység erejű elektromos ívfényt bekormozott kősólapokon áteresztett.1 2 Ezen példa által buzdítva jött azon gondolatom, hogy a kormozott vékony üveglapokkal a színes fényt gyengíteni igyekezzem, bár villámos fény nem volt szolgálatomra. Ezen alakban a kísérlet keveset eredményezett czéljaiukra, mert mint utólag a spectrograph útján kitűnt, kormozott lapok az ultraibolyát is meggyengítik és a színes fényt még sem egészen oltják ki, röviden : az absorptiónak nem adnak éles határt. Volna még egy lehetőség tiszta ultraibolyás fényt előállítani. Erős fényforrásból, mely sok ultrát tartalmaz, kellene színképet vetíteni, azután az ultraibolyás helyet egymagában quarzhasábbal és gyűjtőlencsével megint felfogni és ezen fényt elkülönülten együvé gyűjteni.3 4 Ámde ez külön berendezést kívánna, a felhasználásban aprólékoskodással járna és eredményeiben alighanem mögötte járna annak, a mit a véglegesen és tényleg választott spectrographos móddal elérni lehet. Az elnyelési színképek vizsgálására, melyekkel a szemközegek fényáteresztését ép úgy, mint a színtelen és színes pápaszemek fényabsorptióját megállapítani kell, legjobban szolgál a műszaki segédeszközök mai fejlettségi fokán a színképfelvevés: a spectrographia. Minden egyéb mód fárasztóbb, kényelmetlenebb és bizonytalanabb. Ezen útra kellett tehát lépni. A nagy Steinheil-féle üvegprismás spectrograph, melyet Wartha Vincze műegyetemi tanár úr szeretetreméltó szívességgel huzamos használatra kölcsönzött, úgy van szerkesztve, mint azt Eder 1 leírja és lerajzolja. A fényhasadékot 0'004 mm.-ig pontosan lehet szabályozni. A rés kissé ferdén nyílott (a különbség a rés nyitásában a két vég között 0'0012 mm. volt), a mi előnynek bizonyult, mert egy felvételen az erősebb és a gyengébb világítás hatása egymás mellett jelent meg a színképen. Legtöbbször 0’03 mm. nyílásban szerepeltettem, mi mellett a Fraunhofer-vonalak jól kivehetők maradtak. Világító forrásul az anyagok első átvizsgálásánál a nappali égfény szolgált, A kamarában megjelenő színkép a B vonaltól A-ig mintegy 12 cm. hosszú volt. Az 0 vonal már nem jelent meg biztos felismerhetőséggel. A kép felfogására használt lemezek többnyire Schleussner-féle bromezüstgelatine-ok voltak, melyek G-nél legérzékenyebbek, de ultraibolyát egész 0'20 p-ig is jeleznének, ha ugyan ez a könnyű flintüvegből való készülék már 0'35—0 34 p-nél cserben nem hagyna. Jelentőseknek talált anyagok azután még chlorbrom-ezüst és chlorezüst-lemezekkel is vizsgáltattak, hosszú (3—6 órai, sőt egész napi) expositióval, mert az ilyen fajta lemezek az itt követett czélokra legválságosabb helyen, a H. vonalnál bírnak legtöbb hatással, azonkívül, hogy igen szemetszúró, igazi bemutatósdi képeket szolgáltatnak. Színtelen anyagoknál a színképből az F vonalon alul levő résznek megjelentetésére súlyt nem helyeztem, másoknál azonban meg-1 Eder, Vogel (a most már boldogult) Sohleussner, Schumann Viktor első szaktekintélyek a legszívesebb módon adtak felvilágosításokat, részben Jurányi úr (Calderoni czég üzletvezetője) közvetítésével. Fogadják hálás köszönetemet. Szintúgy Jurányi úr azon nem lankadó készségéért, melylyel a tudomány magaslatán álló kiváló tárgyismeretét rendelkezésre adta. 2 Beitr. z. Opht. 1891. 401. 1. 3 A színképnek nem lenne szabad elnyujtottnak lenni, nehogy az összefogás lehetetlenné váljék. 4 „Chemische Wirkungen des Lichtes“ Halle 1891. 214. és k. 1. érzékenyített (sensibilizált) lemezeken (Schleussner, Lumiére) közel az egész színes rész is reproducáltatott. Anyagtartónak Fritsch Ferencz bécsi látszerész czég által készített 12 pápaszem-kamara szolgált. Ezek készítése nem épen egyszerű munka volt. Végül a törekvő czégnek mégis sikerült. Vázukat a mellékelt ábra mutatja: a fémgyűrű a és b toldalékos lemezkébe elkarcsul; _ 7 Cl . c ot a c és a üveglapok behelyezése L— . ■■■ — —■ — után az oldalnyulványok a és b - a ~ laposan visszahajlíttatnak. Miniummal és lenolajjal hermetizálva 2. ábra. vannak. A megtöltésre a gyűrűnek ellentétes oldalain átfúrások vannak, melyek utóbb csavarral elzáratnak. A később rendelt pápaszemes hamarákon már csak egy benyilás alkalmaztatott, más ragasztó anyag választatott, általában minden csinosan és gondos kimérésben készült. A megtöltést olyan érdes köszörülést! fecskendővel végeztem, minőt a serumtherapiához használnak 5 köbcentiméter űrtartalommal, csakhogy tompán lecsapott végű canule-lal. Az utolsó levegőhólyagnak kihajtása bajoskodó munka, bár itt még nem annyira szükséges, mint a végleges kamarás pápaszemnél.1 A kettős nyílás azért kellett, hogy a sokszoros anyag cserélés mellett mindig alaposan tisztítani lehessen, A kamarákat számoztam és a töltésekről jegyzéket vezettem, hogy vegyi összekeveredés és a fényelnyelés hatásáról téves vélemény alkotása elő ne forduljon. Ilyen módon mindig előre elkészített több kamara a fényképfelvételre rendelkezésre allhatott és a világos nappali órák kihasználtathattak. A kamarák méretei voltak: átmérő 3'5 cin., vastagság 5 mm., melyből a belső űrtérre 2'5 és a két üveglapra együttesen 2'5 mm. jutott. A színképfelvevő készülék fényhasadéka 23 mm. hosszú volt. Az egyik felére a megtöltött kamarát toltam és ólomsodronynyal vagy ruggyanta-gyűrűvel odaerősítettem, a másik fele szabadon maradt. A 23 mm.-nyi széles színképen a kamara fémgyűrűjének árnyéka az egész színkép hosszán látható volt, mint egy ezen a negatívon végighúzódó barnulatlan hely, mely a színképet két félre osztotta, melyek közül az egyik a szabadon beáramló égfénytől, a másik a kísérleti anyagon átszűrt fénytől származott, tehát azok minőségét kimutatta és összehasonlítás útján a különbséget bizonyította. Ez a berendezés biztosítja egyedül annak a helyes felismerését, hogy a kamarában levő anyagtól mit lehet a látás megváltoztatásában várni. Csak el kell gondolni, mennyi tényező játszik bele ezen vizsgálásba: a fényforrás, a légkör, a készülék üvegjei, a lényérző lemez faja, a kitevés ideje, a kép előhívásának módjai, hogy csak nagy körvonalakban jelezzem a tényezőket. Az említett elrendezéssel lehet az egyik tényezőnek, a vizsgálandó anyag fényelnyelésének, hatását szemben a többi tényezőkkel elkülönülten felismerni. Igaz ugyan, hogy az itt feltett kérdés aránylag egyszerű: a kamarában levő anyag az ultraibolyás fényt a H. vonalnál (szabatosabban a 0’3968 p. hullámhosszasság helyén) élesen elvágja-e vagy nem? És ezen kérdésre a kísérleti felelet megjön a nélkül, hogy a fényképészi műfogások finomságaira utalva volnánk. Sokszor azonban az eredmény csak megközelítő és ekkor a kísérlet módozatait újra mérlegelni, az anyagot másként oldani stb. kell, hogy talán mégis hasznavehető eredményhez jussunk. A színképes lemezek a színképnek negativjai, a vonalak világosak a sötét alapon. Ezekről positivokat másolni nem szükséges, hacsak nem mellékczélból. Egyébként egyszermásszor lemez helyett Eastman rapid másolópapírt tettem a gépbe és rajta 24 óra alatt (másolásra közönségesen kevés másodpercz elég) bemutatásra vagy levélben küldésre igen alkalmas negatívot kaptam (ezen a papíron persze vasoxalatos előhívással és azután állandósítással). Azon anyagokat, melyek az első megvizsgálás után a Steinheil-féle gépen a színképet élesen elvágóknak bizonyul-1 Hogy tölteni és becsavarni lehessen, az anyagtartókat faczölöpbe vágott mesgyébe helyeztem, függélyes állásban. Uresítésre szivattyúzás a fecskendővel szolgált, de lehet a lik aláfelé tartásával a kimosó folyadékot befecskendezett levegővel is kihajtani.
