Szemészet, 1899 (36. évfolyam, 1-6. szám)
1899-01-29 / 1. szám
6 ORVOSI HETILAP —SZEMÉSZET 1899. 1. sz. tak, tehát ezen tulajdonságuk által a további finomított vizsgálásra érdemeseknek találtattak, Yogel-féle spectrographon körülményes kipróbálásnak vetettem alá. Különböző töménységeket rendszeres fokozásban és egy-egy concentratióból T25, 2'5 és 3'75 mm. réteget elnyelési színkép létrehozására felhasználtam. A réteg vastagság tekintetében 2'5 mm. azért választatott középi foknak, mert a pápaszemkamarák ilyen mélyek. A felével több (3'75) és a felével kevesebb (1'2) réteg pedig azért választatott, hogy a rétegvastagság befolyását is rendszeresen kikutassam. Ebből t. i. világossá kellett válnia, hogy valamely anyag mennyiben lenne czéljainkra akkor is alkalmatos, ha a pápaszemkamarákat a külső megjelenés okából sokkal szűkebbekre,1 vagy a fény elleni védelem erősítése okából sokkal tágabbakra készíttetni kivánnók. Az ezen vizsgálásokra használt üvegvályúk,1 2 üvegsejtek, üres ékek voltak a fent leírtak hasonmására, azaz az ék 100 mm. hosszaságban 12 mm.-re tágult. Csakhogy a szabadon hagyott oldal itt az ék szétnyílása helyén volt, úgy hogy az ék élét aláfelé kellett elhelyezni és felül megtölteni. Az éket azután emelve vagy sülyesztve a gépnek harántirányú fénynyilása előtt, rétegeket tetszésszerinti vastagságban lehetett az absorptióra igénybe venni. A különböző vastagságú rétegek színének meghatározására is kitünően beváltak ezek az éksejtek. Az összehasonlító vizsgálatok ezen csoportjánál különösen fontos volt a fényforrás állandósága és az expositio egyenlősége. Az utóbbit jelző órával könnyű volt elérni. Az előbbire oly módon törekedtem, hogy most nem a sokat változó égfényt, hanem a nap minden órájában munkálást megengedő petróíos lámpát használtam. A Ditmar-féle Astral-lámpának 130 gyertyafényereje volt; az égőnek kerek bele 7 cm. átmérővel és 4 mm. vastagsággal birt; a láng fémkupak által szétterült a hasas hengerüvegen belül; 1 liter legfinomabb petróleum 1 Va óra 3 alatt fogyott el. A lámpát 25 cm.-re állítottam a fénybeeresztő hasadék elé. A láng alsó részét használtam ott, a hol legfehérebb. Az egész felállítást jegyekkel jelöltem, hogy mindig ugyanúgy vizsgálhassak. 15 perez alatt jól elbarnult spectrumot kaptam. Benne a Fraunhofer-vonalak hiányoztak, mert a petrol (methan)-fény folytonos színképet ad. így a H. vonal megítélése is ingóvá vált volna, ha érdekében következőleg nem gondoskodtam volna. A lemezt a behelyezésnél gondosan a lemeztartó (cassette) alsó szélére támasztottam, rajta 6 színképfelvételt egymás mellett, a lemeztartó fokozatos eltolásával megejtettem és végül egy égfényspectrumot a lemez szélén felvettem, mely Frannhofer-vonalaival a többi spectrumok megítélésére szolgált, mert utólag a spectrumok ezen egyikén levő Fraunhofer-vonalakat rajztollal a lemezen harántul, tehát a többi színképeken is keresztül, kihúztam. A hat folytonos színkép pedig állott egy oldatnak kétféle concentratiójában 1'25, 2'5 és 3'75 mm. rétegek szerint nyert spektrumából, így szaporán is lehetett dolgozni: nappal 1 égfényszínképet előre elkészíteni, este esetleg 6 színképet hozzákészíteni, de még más hatot is végezni, melyhez a hiányzó égfényszínképet másnap délben pótolni lehetett. Az ilyen módon készített színképfelvételek megítélése és összehasonlítása külön ügyet teszen. Az összehasonlításra általánosságban Edernek egy kitünően sikerült napfényspectrnma 4 * szolgált, mely az ^-vonalig terjed, mert az előbb említett és általam használt Steinheil-féle spectrographhoz ugyan hasonló, de üvegek helyett quarz-prismákkal és lencsékkel bíró géppel készült. Finomabb összehasonlításra egy nagyszerű 1 Pl. a belső űrt B/í, a két határoló üveget együtt szintén l1/4, az egész kamarát tehát 2% mm. vastagnak számítva, a csín minden követelésének eleget tenni lehet. 2 A német régibb „Glastrog“ helyett ma műszónak a „Glaszelle“-t használják. Nekünk is van kitűnő szavunk a nép nyelvéből: a sejt (pl. mézsejt) szó. „Üvegvályú“ helyett „üvegsejt“ álljon ezentúl e dolgozatomban. 3 Azaz, hogy változott 6 és 7 negyedóra között, tehát a fényállandóság csak ennyiben volt elérve, azaz a hibaforrás itt e tényezőnek 1/7-én belül mozgott. Sok ugyan ez a 14%, de az égfény ehhez mérten 2—3 és 70,000 gyertyaegysóg- között ingadozik ! 4 Beitr. z. Spectralanalyse (math.-nat. Klasse der k. k. Akademie, Wien, 1893, bei Gerold). Tafel I, Fig. 2. munka, t. i. Rowland napspectrum atlasa1 szolgált, mely 10 kettős táblán a 0’70 ft hullámhosszasságtól a 0'30 ft-ig terjed, mintegy 12 méter hosszú és az optikai technikának egy valóságos csodaműve. Concav rácscsal készült. Egy angol hüvelyknyi tükörfelületen 10 évi munkával készült géppel 10,000 párirányosan szabályos és csorbanélküli karczolt vonás volt húzva és az erre ejtett napfény bomlott ama diffractiós színképre, melynek photographos ábráját ez az atlas feltünteti. Ez a mű sokban hozzájárult ahhoz, hogy a színképnek hasábokkal a Newton eljárása szerinti előállítása, melyen a törékenyebb sugarak irányában a színkép növekedő fokban széthúzódik, mindinkább használaton kívül jut.2 Hogy róla körzővel és hosszmértékkel a hullámhosszakat egyenesen lemérni lehet és hogy nem kell a vizsgálatnál használt műszer dispersiója szerint a hullámhosszakat körülményes átszámítás útján kikutatni, ez a körülmény a fényelhajlítás útján létrehozott színképeknek előnyt biztosít a prismások felett. A kinek választani lehet, az inkább ezzel dolgozzék.8 A kevesebb fényerősséget, mely egyedüli hátránya, könnyen pótolhatja, kivált olyan vizsgálatoknál, mint az itt fenforgók, hosszabb expositióval. A színképfelvételekről schemas elnyelési görbéket kell rajzolni, melyek az absorptiót feltüntessék (Absorptionscurven). E czélra a spectrum és a Fraunhofer-vonalak vázlatát kell a megfelelően leolvasott adatokkal kitölteni. Hogy ne kelljen annyit rajzolni, de az egyöntetűség kedvéért is, kaucsukból bélyegzőt készíttettem, mely a Fraunhofer-vonalakat a spectrographos arányban R-től O-ig papírra nyomni és vele a kézirat akármelyik helyén az adatokat belejegyezni engedi. Magát az elnyelési görbét azonban fájdalom, ez idő szerint csak a színkép barnulási helyeinek szabad megbecsülése szerint, tehátsubjectiv szemle útján vagyunk képesek construálni. Ez tehát gyakorlatot követel és még így is bizonyos fokig bizonytalan. Hogy ez a része a munkának tökéletesedjék és hogy itt is exact lemérés lépjen az alanyi becsülés helyébe, H. Th. Simon photographos plattoméiért eszelt ki.4 A Simon készülékéről a következő leírás talán némileg megközelítő képzetet adhat. Fénymérők két fényforrásnak összehasonlításán alapulnak. Szerző a világossági (Helligkeit) különbségeket photographálja. így csak másodsorban kell azután a szemmel való megnézés útján határozni: tehát a szemle tárgya objective élőnkbe állíttatik (das Object wird dargestellt). Kiindulásul Jolly elve szolgált, hogy egy lemez által elválasztott két paraffin-kölöncz egy-egy oldalról úgy világíttatik, hogy egyenlő világosak lesznek és azután mindegyik fényforrásnak távolsága, arányban egymáshoz, számíttátik. S. e helyett a fényt photographos lemezre veti és azután a két lemezt, melyet a két fényforrás megvilágított, összehasonlítja oly módon, hogy az egyenlően világos helyeket meghatározza és azok fekvését a csíkról leméri. A két fényforrás közül a világosabb apránként távolabb vitetik és a készülékben levő lemez is ezzel egyenletesen tovamozog. A helyett azonban, hogy a fényforrást valójában elmozdítaná, annak világosságát apránként kevesbíti egy forgó sectorkészülékkel. A sectorok apránként kisebbednek a photographos lemez tovacsúsztatásának arányában. A fényképes eredményt azután egy külön e czélra szerkesztett világossági összehasonlítóval (Helligkeitscomparator) értékesíti. Ez a fényképi fénymérő minden vegyileg hatékony hullámhoszszakra, tehát különösen az ultraibolyára, melynél addig minden mérés lehetősége hiányzott, használható; tárgyilagos, maradó és fogható eredményt ad; a színképvidék fényintensitása is előtte közönyös, még ha az, mint a sávok és csíkok határain, sűrűn is változik. Hátránya ezen photographos fénymérőnek, hogy mint (tulajdonképen két) készülék bonyodalmas szerkezetű és hogy egy alkalommal csak egyes külön (ellenzőkkel 1 Jóhn-Hopkins University, 1887. (120 márka.) 2 Helmholtz physiol. Optik H. Aufl. 1898-ban és Pouillet-Müller Lehrb. d. Physik. 9. Aufl., szintén diffractiós napspectrum van bemutatva. 3 Eder Handb. d. Phot. I. 231, és Landauer Spectr. anal. 189G, 13.1. 4 Über ein neues photogr. Photometrirverfahren u. seine Anwendung auf die Photometrie des ultravioletten Spectralgebietes: Wiedemann’s Annalen 59. k. (1896. 91—115. 1.)
