Szemészet, 1899 (36. évfolyam, 1-6. szám)
1899-03-26 / 2. szám
40 ORVOSI HETILAP — SZEMESZET 1899. 2. sz. VII/1. Időnként hőemelkedések (38'4° C.), pulsus 110, spasmusok fokozódnak, időnként rövid ideig tartó valóságos tetanus észlelhető. VII/8. Pulsus 90. Folyton fokozódó gyengeség, spasmusok fennállanak. Pulsus gyér, igen könnyen elnyomható. VII/10. Este 38'5. Érverés 120. VII/11. Reggel 39'1. Érverés 120. Láz, pulsus elég szapora és tölt. Spastikus görcsök fennállanak. Fokozott opisthotonusa a fejnek. Strabismus convergens. Tüdők felett semmi eltérés. Nyöszörgés. VII/13. Láztalan, pulsus 100. Időnként fejét erősebben csavarja jobb oldal felé, jobb karja könyökben merőlegesen fixálva, keze csuklóban behajtva és supinálva. Szemeit forgatja. VÍI/14. 3fi'8, érverés 80. D. u. 3 órakor görcsök. Karjait összehúzza, kezét csuklóban behajtva tartja, ujjait beszorítja. Va4 órakor exitus lethalis. A szemek azonnal enucleáltattak. Bonczolat 1898. julius 16. Preisz dr. bonczjegyzökönyve : Az agy középnagyságú, tekervényei keskenyültek, a mennyiben a sulcusok szélesebbek és mélyebbek, a lágy agyburkok, különösen a homloki és fali részben középvértartalmúak, igen nedvdúsak, a tágult tekervények közötti árkokban sok savót tartalmaznak. Ügy az agykérgének homloki és fali része, de különösen az egész agyacs, a nagy agydúczok, mindkét thalamus opticus, valamint mindkét centrum semiovale-nak a boltozattal határos részei igen tömöttek, majdnem porczszerííek; egyes körülirt tömörült góczok sehol sem észlelhetők. A koponya-boltozat vékony, a nyíl és koszorúvarrat nincs ugyan elcsontosodva, de csak igen finom vonal által van jelezve. A gerinczagy valamivel tömöttebbnek látszik, alsó háti részében az oldalsó és medialis hátsó kötegeli fehér állománya kissé szürkés áttetsző. Egyéb szervekben — a nagy lesoványodottságon, vérszegénységen s a gyomor kicsinységén kiviil — semmi eltérés. Sclerosis congenitalis praecipue cerebelli, thalami opt. nucleorum cerebri utriusque et corticis praecipue lobi frontalis el parietalis. Az agy szövettani leírása. (Schaffer dr.) Az esetnek összes kéreg-készítményei, melyek a bal hemisphaera valamennyi lebenyére vonatkoznak, rendkívül nagy rostritkulást mutatnak. . A corona radiata rostozata feltűnően gyér. A Weigert-kószitmények a szokásos tömött fekete színezés helyett gyenge szürkés árnyékszerü festődést mutatnak; a tulajdonképeni kéregben a radiaer réteg éppen, hogy jelezve van. A sugár feletti (supraradiaer) réteg csaknem absolute rostmentes, tangentialis réteg csak egy-két elkorcsosult rost által képviselve. A mély loborsejtek és a polygonális kéregsejtek rétege az elülső és hátulsó központi tekervény határán zsiros, szemcsés degeneratiót mutat. A középagy tájéka: mindenben normalis kép, csupán a pedunculus mutat nagy rostszegénységet olykép, hogy a pedunculusnak medialis és lateralis harmada csaknem velőtlen, mig a középső harmad, bár velőtartalmú, de e tekintetben is szegényes. Oblongata : A loborpályák feltűnően világosak, tehát velötlenek és feltűnő, hogy a formatio reticularis lateralis a rendesnél rostszegényebb. Gerinczvelö: Elülső kötelek végig normálisak, nyaki és háti velőben az oldalkötői agy ácsi pályája normalis, míg az oldalkötélnek többi része diffus rostkiesést mutat. Az ágyéki és sacralis velőben az oldalkötélbántalom már inkább szorítkozik a tulajdonképeni pyramispályára. A hátulsó kötelek a sacralis és lumbalis velőben teljesen épek. A Clark-féle oszlopok ugyanilyenek, mely utóbbi köriilmónynyel kiválóan megegyezik az a tény, hogy a nyaki velő agyacsi pályája intact. A középső és felső háti velőben megindul a hátulsó köteleknek kisfokú gyenge rostritkulása, mely a felső háti szelvényben és méginkább a nyaki velőben a hátulsó köteleknek tisztán Goll-féle kötegeit foglalja el. E rostritkulása a Goll-féle kötegeknek felkövethetö a Goll-féle köteg magváig a nyultvelőben. Még kiemelendő, hogy a gerinczvelö nyaki és sacralis, ill. lumbalis részében az elülső szarv reczéje tetemesen ritkult. Elülső gyökerek felötlő elváltozást nem mutatnak. A mozgató kéregnek haematoxylin-eosinos kettős festéssel kezelt készítményei tetemes szaporulatát mutatják a kötőszövetes ill. gliamagvaknak; idegsejtek igen gyérek és elkorcsosult, zsugorodott alakúak; véredények épek. Mielőtt a retina állapotának leírásába fognék, engedje meg mélyen t. o. e., hogy előbb pár szóval az ép retina szövettanával foglalkozzam. Szükségesnek tartom ezt főként azért, mert Tartuferi, Bogiéi, Ramon y Cajal 28 30 vizsgálatai óta betekintést nyertünk a retina szövetébe és a szövetek anyaga, főként pedig az egyes rétegek összefüggésének mikéntje világossá vált. A régi, még általunk tanult, rétegei a retinának Schwalbe szerint a következők, kívülről befelé számítva: 1. hatszögletes festékhámréteg; 2. pálczikák és csapok rétege; 3. külső határhártya; 4. külső magcsás (molecularis) réteg; 5. külső szemcsés (reticularis) réteg a hozzája számított Henle külső rostréteggel; 6. belső magcsás (molecularis) réteg; 7. belső szemcsés (reticularis, granulált) réteg) 8. dúezsejtek rétege; 9. idegrostréteg; 10. belső határhártya. Az egészet függélyes irányban átjárja a Miiller-féle gliarostréteg, melynek oldalhajtásai által képzett ágacskák összefolyása által jönnek létre a határhártyák. — Ezen rétegek összefüggését folytonosnak tartották (lückenlos), vagyis azt gondolták, hogy a rétegek nincsenek megszakítva, bár Schwalbe 29 (447. lapon) azt mondja, hogy direct összeköttetés a csoportok és a belső magcsás réteg „bipolaris“ sejtjei közt nem mutatható ki, és a mellékelt schemában (1. c. 51. ábra) a külső reticularis rétegben dendriteket rajzolt és hibásnak jelenti ki ott a rajzot, a hol egy helyen ilyen összefüggés fel van tüntetve. Ramon y Cajal kimutatta, hogy az összefüggés a retina egyes rétegei között nem változatlan és nem absolut, hanem váltakozó, és felveszi, hogy két helyen is, miként a villamos áramnál be- és kikapcsolások létesülhetnek. Ramon y Cajal szerint a pálczikák és csapok látósejtek.* És megkülönböztetünk pálczika- és csaplátósejteket, melyek a fényfelfogó készülék. A pálczikalátósejt áll pálczikából, pálczikarostból, pálczikamagból és véggömböcskéböl. A pálezikarost áthalad a membrama limitans externán és a külső molecularis rétegben változó magasságban egy maggal bir. A rost azután a külső szemcsés (reticularis), Cajal szerint külső plexiform rétegben csomócskával végződik, melynek már nincsenek nyúlványai, A külső molecularis réteget tehát a látósejtek magvai képezik. A második sejtréteget a belső magvak képezik (belső magcsás réteg); két nyúlványuk van, egy felső, mely kifelé és egy alsó, mely befelé vonul. Ezek tehát bipolaris sejtek. A bipolaris sejt felső nyúlványa a külső szemcsés (reticularis), illetőleg most plexiform rétegbe megy át és ott egy végfácskára (denditre) esik szét, melynek ágai felfelé vonulnak és a véggömböcskét körülnyaldossák (umspülen). Egy bipolaris sejt végfácskája több pálczika véggolyócskájával van eontactusban. A bipolaris sejt alsó nyúlványa directe egy dúczsejtrétegbeli dúczsejtbe folytatódik, de a nélkül, hogy annak anyagával összeolvadna. Ujjalakú nyúlványokkal átfogja a sejttestet és így érintkezés után vezeti reá a kapott fényingert, melyet ez tengelynyúlványa segélyével a látóidegrostban tovább vezet. A csapon átjutó fényinger útja más. A csaplátósejt is csapra, csaprostra, csapmagra és csaplábra esik szét. A csap magva a külső magcsás rétegben fekszik szorosan a membrana limitans ext. alatt. A csaprost a külső reticularis azaz plexiform rétegben végződik széles alappal a csaplábbal, melyből vízszintes irányban rövid végrostok haladnak, melyek itt megszűnnek. Ezekkel lépnek a (belső magcsás rétegbeli) és a csapoknak szánt bipolaris sejteknek felső nyúlványai contactusba. Ezen csapbipolarisoknak alsó nyúlványa különböző magasságban elágazódásokkal végződik a belső (reticularis) plexiform rétegben. Ezen ágacskákkal szembe jönnek a dúczsejteknek felfelé vonuló nyúlványai. Mindkét végfácska kölcsönösen összefonódik, a mennyiben a szomszéd, hasonló magasságban végződő sejtekkel keskeny vízszintes plexust , képeznek. Ily módon e rétegben öt egymás fölött fekvő horizontalis plexus képződik, melyek a schemában lépcsőszerüleg vannak feltüntetve. Tetszés szerint lehet ezeket egymás fölött vagy alatt elképzelni, mi által e plexus tömött szerkezetet képez. Tehát a pálczikán át haladó inger, a csapon át haladó ingertől a retina egész vastagságában el van különítve. Mindkét pálya kétszer szakad meg, a mi, mint említém, villamos kikapcsoló készülékhez teszi hasonlóvá. Az egyik megszakadás a pálczika és csapsejtek végágacskái között egyrészt és a bipolaris sejtek felső nyúlványa között másrészt, jön létre; a másik pedig a bipolaris sejtek alsó nyúlványa és a dúczsejteknek eléjük jövő végágacskái között. Hogy a vezetés helyreálljon, elégséges, hogy az egymáshoz tartozó sejtek végrostocskái egymással érintkezzenek. A sejttevékenység áttétele tehát főként a két szemcsés rétegben történik. A végfácskák érintkezései által itt a rostok igen * Jó rajz található e viszonyokról a Thanhoffer27 idézett könyvében az 510. lapon. A leírást Greeff28 szerint adom.
