Szemészet, 1899 (36. évfolyam, 1-6. szám)
1899-03-26 / 2. szám
1899. 2. sz. ORVOSI H ETILAP — S ZEMESZ ET 35 később kifejlődött képződmények helyén nagy kiterjedésű vér- j zések constatáltattak, sőt egyes esetekben még hosszú idővel (Sclmdemann45 esetében 11/2 évvel) a sérülés után is láthatók voltak. Szemfenéki vérzésekről csak azon eseteknél nem történik említés, a melyeknél a vizsgálat sok hónappal vagy évekkel a sérülés után történt. Az irodalomban felkeresett 21 traumás eredetű kötőszövetképződés közül 13 orbitalis lövésből származott s csak 9 eredt valamely a szemet élűiről érő tompa sértésből (ütés, elesés). - A complicatiók között megemlítendő a ruptura chorioideae, a j melyet alakjánál fogva s az őt áthidaló retina erekből könnyen meg fogunk különböztetni a szintén fehér színben látszó kötő- i szöveti képződésektől. Általában közelálló azon gondolat, hogy a ruptura chorioideae ezen sérüléseknél gyakoribb, mint a hányszor látjuk, csakhogy a vaskos retinalis képződmények alatt rejtőzik. Ha nem is fogadhatjuk el egészen Wecker nézetét, a ki a fehér kiemelkedő képződéseket a retina és j üvegtesten támadt szakadás behegedéséből származtatja s úgyszólván egy hypercicatrisatio eredményének tekinti, mégis nem valószínntlen, hogy azon a retinát és chorioideát egybefoglaló vaskos góczok, a melyek a szövettanilag megvizsgált esetekben leírattak, a chorioidea és retina elszakadási helyén részint 3. ábra. a kiömlött vér szervüléséből, részint valóságos hegszövetből j állanak. A látásromlás foka természetesen első sorban a látóideg roncsolásának fokától, másodsorban a visszamaradt képződmények helyétől fog függni. Az esetek azt mutatják, hogy azon látásélesség, a mely a vérnek felszívódása s a kötőszövet ala- | kulása után visszamaradt, csak igen ritkán javul meg, de rendszerint nem is romlik tovább. Kivételek itt is lehetnek, mint azt az alább leírandó esetben látni fogjuk. XI. eset. K. M. 52 éves gazdatiszt. 1892. augusztusban állítólag orozva jobb halántékába lőttek. A löveget nem találták meg; jobb szeme látása azonnal a lövés után teljesen elveszett, bal szeme látása is erősen megfogyott, de azért bal szemével irni, olvasni tudott egészen 1897. augusztus 20—21-ikéig, a mikor bal szeme látása is igen nagy mértékben megfogyott. 1897. szeptember 14. A szemek eonjunctivája, corneája, irise ép. A jobb szemteke az orbitában valamivel mélyebben áll, mint a bal; mozgásai minden irányban szabadok, de fixáláskor kifelé tér. A törőközegek tiszták. A szemfenék (3. ábra) közepén egy 15—20 papillanagyságú, csillogó élénk fehér színű, a retina niveaujából V2—1 mm.-nyíre kiemelkedő szabálytalan ötszögalakú képlet van, a mely a papillát, a sárga foltot s a retina ereinek kezdeti részeit teljesen elfedi. A képlet szélei mindenütt tömött, vaskos pigmentszegélylyel övezettek; kisebb pigmenthalmazok a szemfenék más részein is látszanak. A retinalis erek látható részei kissé kanyargósak. A szemen fényérzés nincs. 1 A bal szem üvegtestének hátsó részében diffus borússág van. A papilla a rendesnél vörösebb, elmosódott határú; a vénák teltek, helyenként kanyargósak. A papilla alatt egy félholdalakú, a jobb szemen látottal megegyező minőségű 8 10 papillanagyr ságú, ugyancsak erősen festenyzett szegélyű képződés van, mely az aláfelé haladó retinaedényeket takarja. A képződés legnagyobb része élénk fehér színű, a papilla felé néző széle kékes-szürke; két helyen a fehér tömeg mélyéből finom, egymással anastomizáló véredények jutnak a felszínre. A papillához közelebb álló edénypamat felett két hosszúkás cseresznyepiros vérzés látszik a fehér képződésen, a mely vérzések egyike a szomszédos ép retinarészre is reáhúzódik s finoman elvékonyodva az üvegtestbe nyúlik be; a vérzések szorosan az újonnan képzett edények mellett vannak, néhány kis edény mintegy a vértócsába szájadzik. A fehér felrakodás és a papilla közti területen a retina sorvadtnak látszik, a mennyiben a chorioidea edényei rajta áttünnek. A papilla fölött levő. retinarészeken helyenként az ereket takaró, vékony, fátyolszerű, elmosódott határú fehéres lepedék van. A látás; 2V* m. olv. ujj. Rendelés: tekintettel az egyén erős testalkatára, 2 gr.-os higanykenöcsbedörzsölések. Október 15. 24 inunctio után elbocsátás. A jobb szem állapota nem változott. A bal szemen látásromlásról panaszkodik. A szem mellső csarnoka alján kevés friss vér van, az iris zöldes színű; lobos tünetnek nyoma sincs. Az űvegtest diffus és czafatos homályokkal telt, úgy hogy, bár tükörrel vörös visszfényt nyerünk, a szem fenekét meglátni nem lehet. Itt nyilván egy olyan esettel van dolgunk, a melyben a löveg mindkét szemtekét megsértette, a mennyiben a beteg elmondása szerint a sérülés után bal szemének látása is erősen meggyengült. Rendkívül feltűnő körülmény az, hogy míg a beteg bal szemével a sérülést követő 5 esztendőn át irni, olvasni tudott, tehát legalább is 5/20—5/30 látásélessége lehetett — látása minden újabb trauma nélkül, magától romlani kezdett s a klinikán való jelentkezésekor már csak ujjak olvasására szorítkozott. A szemfenéken ezen újabb keletű látásromlásnak okát megláttuk friss retinalis és üvegtesti vérzések s az üvegtestnek nyilván a vérbeivódástól származó diffus elzavarodásában. Ezen a szemen a baj tehát olyan lefolyást vett, mint a recidiváló spontan vérzéses eredetűeknél; oly jelenség, a melyhez hasonlóról az irodalomban sehol említést nem találtam. Még feltűnőbb dolog a beteg távozásakor észlelt második recidiva, a mely alatt nemcsak az üvegtest borult el a beleömlött vértől, hanem a mellső csarnok alján is vér jelent meg. A szemfenék vérzései nyilván az újdouképzett kötőszövet saját ereiből származtak; ezen feltevésre a vérzések helye s az említett érhálózat mellett való fekvése feljogosít, annyival is inkább, mert a retina ép részein más, ezektől különálló, tehát retinaerekből származó vérzés nem volt látható. A második recidivánál az üvegtesti vérzések ugyanilyen eredetűek lehettek, de nem magyarázhatjuk meg ebből a hyphaemát. Kénytelenek vagyunk feltenni az egész uvea edényfalainak megbetegedését, a mely az irisből jövő vérzések okául is szerepelt. Hogy ezen edénymegbetegedés minő viszonyban van a sérülés folytán létrejött kötőszöveti képződésekkel, kórboncztani vizsgálat nélkül megmondani nem lehet. A retina vénáinak kanyargóssága s azon vékony fátyolszerű képletek, melyek az ereket helyenként takarják, arra engednek következtetni, hogy ezen a szemen az első nagy vérömlés óta egy bizonyos fokú retinitis mindvégig fennállott s az idők folyamán kisebb vérzésekre vezetett. Nincs kizárva, hogy a lövegnek elhelyeződése, talán későbbi helyzetváltozásai okozhattak alteractiót a szemfenék képleteiben, azonban erre bizonyítékot semmi tünetben nem találtunk. XII. eset. G. P. 42 éves tanítónő. 1895. szeptember 24-dikén öngyilkossági szándékkal jobb halántékába lőtt. A lövés után állítólag 4 hétig eszméleten kívül volt. A jobb szem látása elveszett, a szemteke kidülledt. 1898. junius havában jelentkezett a szemklinika rendelésén. A jobb szemteke az orbitában hátrább siilyedt; a cornea egyenesen előretekint, de a forgási körívek minden irányban igen
