Szemészet, 1899 (36. évfolyam, 1-6. szám)

1899-01-29 / 1. szám

1899. 1. sz.

19

OK VO SÍ HETI LAI

embolus azonban nem az arteria centralis törzsében akadt meji, hanem tovasodortatva, a felső főágat tömeszelte el. A szív- és edényrendszer megbetegedése a szememboliáknak csak körülbelül fele részében mutatható ki; esetünkben az embolus eredete kétségtelen.

Ezen partialis embolia végeredménye fiinctionalisan jelenleg csak a kiterjedt látótérhiányban nyilvánul; maga a centrális látásélesség csaknem teljesen visszatért. A látás ily nagyfokú megjavulása részleges embóliáknál nem tartozik a kivételek közé; sőt vannak észleletek, hogy a látásélesség a teljesre is emelkedett. Állandó kárt minden esetben csak a látótér szenved, mely az emboli Katiétól fogva véglegesen hiányosan marad még akkor is, midőn a látásélesség csak több hó után lassankint éri el maximumát; ezen észlelet különben teljesen megfelel a boncztani tényeknek. Az a körülmény, hogy esetünkben a látótér ily nagy hiánya mellett az edények részéről említett elváltozásokon kívül a szemfenekén- egyéb kóros jelenség, nevezetesen a retina borússága, avagy vérzések nem találtattak, magyarázatát leli a bántalom keletkezése óta lefolyt időben. A retina borússága ugyanis 3 4 hétnél tovább nem szokott tartani, a vérzések pedig, ha egyáltalán voltak, ez idő alatt szintén felszívódhattak.

Gyógyító beavatkozás a szem részéről ez idő szerint természetesen indokolatlan.

IRODALOM-SZEMLE.

Az üvegtestbe történt spontan vérzésekről ir Manzutto egy idevágó észlelete kapcsán. Esetében 37 éves férfinál heves izgalmi tünetek kíséretében 3 nap alatt a látás az egyik szemen teljesen elveszett. Vizsgálatnál az erősen belövelt szem haemophthalmus és seeundaer glaucoma képét nyújtotta. A vérzést követöleg gyuladás keletkezett izzadmánvtermeléssel, mely nemsokára a szemteke sorvadására is vezetett. Tekintve, hogy perforáló sérülés nem ment előre s így bevándorolt bacteriumok a gyulahúsért felelőssé nem tehetők, arra kell gondolni, hogy a gyilkolást gerjesztő izgalom a kiömlött vér s a roncsolt szövetekből indult ki. A vérzés, melynek okára vonatkozólag sem az anamnesisböl, sem az egyénen történt vizsgálatból biztosat kideríteni nem lehetett, nemcsak az üvegtestre korlátozódott, hanem átömlött az elülső csarnokba is.

Szerző a fiatalabb egyéneknél előálló üvegtesti vérzéseket az irodalom adatainak számbavételével okaik szerint úgy osztályozza, hogy megkülönbözteti 1. a vér elváltozásai, illetve az edényfalzat másodlagos megbetegedése folytán történt vérzéseket (anaemia, leukaemia, skorbut, sepsis, mérgezések); 2. az anyagcsere zavarai (diabetes, ltöszvény stb.) s 3. a vérkeringés rendellenességei miatt, beállott vérzéseket, ez utóbbihoz sorolván a menstrualis zavarokhoz társult vérzéseket is, és végül 4. az edényfalzat localis megbetegedéséből származott vérzéseket. Ezen említett okokból a vérzés, mely legtöbbször a chorioideából s csak ritkán a retinából származik, vagy teljesen spontán, vagy valamely esetleges alkalmi ok (köhögés, tüsszentés, emelés stb.) után köszönt be. (Beiträge zur Augenheilkunde. XXXVI.)

A vér és a véredényrendszer megbetegedései okozta retinavérzésekről értekezik Ammann 90 esete alapján. A vérzések, melyek a retinában legtöbbször per diapedesim történnek, az edényfal megbetegedését tételezik fel, a mi mindig seeundaer elváltozás. A véredények ezen seeundaer hibáját okozhatják a vér elváltozásai (öregség, lues, alkohol-, nicotin- és ólomintoxicatio, nephritis, diabetes, icterus, sepsis, skorbut, purpura és morbus Werlhofii, acut és chronikus anaemia, anaemia perniciosa, leukaemia), valamint vérkeringési zavarok (szívbajok, activ hyperaemia, localis keringési zavarok).

Az öregkorban bekövetkező vérelváltozás az edények atheromatosisára vezet, mely vérzésekre és thrombusképzödésre bő alkalmat nyújt; az ily okból származott vérzések klinikáikig mint üvegtesti — retinalis illetve macula vérzések s mint a vena centralis és ágainak thrombosisa jelennek meg. Szerző hangsúlyozza, hogy valamennyi (iO éven felüli beteg, kinél a vérzéseket észlelte, egész életén át nehéz testi munkát végzett.

— 8 Z E 01 É 8 Z E T

A lues okozta véredényei változások részben olyanok, hogy az öregkoriaktól sem makro-, sem mikroskopikusan meg nem különböztethetők, részben a media és adventitia jellemző gummaképzésében áll. Az edények tükörrel látható elváltozása sokszor háttérbe szorul a retina elzavarodása és vérzései mellett.

Dohány- és szeszmérgezés hét esetében az amblvopián kívül a papilla körül apró vérzéseket talált a retinában, melyeket fölég az alkohol okozta arteriosclerosisnak tulajdonít.

10 esetben észlelt fiatal, 20—30 éves egyéneknél spontan ismétlődő vérzéseket, melyek mint nagy, tömeges extravasatumok voltak láthatók a retinában, vagy a retina alatt többnyire az opticus környékén vagy a macula tájékán. E mellett az edények részéről két esetben látott a vénákban pangást, míg az esetek felében az artériák falának megvastagodása, homályossága s az edényeket kísérő fehér szegély volt jelen. A vérzés majd csak az ; egyik, majd mindkét szemet illeti. Az üvegtesti vérzések tökéletlen felszívódása után homályok maradnak vissza, a retinán pedig a vérzések helyén kékes-fehér kötegek keletkeznek, melyek mikroskopilag a retinitis proliferans egy nemének felelnek meg. A bántalom oka homályos; szerző a vér összetételének megváltozását okolja, mely a többször tényleg látható edénymegbetegedéseket hozza létre.

A mi az anaemiát illeti, az is kétségtelenül okoz zavarokat az edényfalak táplálkozásában, s így vérzésekre is adhat okot. S e tekintetben az anaemia egyes fajai csak fokozati különbséget jelentenek; bizonyos, hogy nemcsak az anaemia perniciosánál j észlelhetők haemorrhagiák, hanem a közönséges anaemia súlyosabb alakjainál is.

A szívbajok kíséretében észlelhető vérzéseket is az edények atheromatosisára vezeti vissza; esetei közül egyben sem okozott pusztán venosus pangás vérzést, hanem mindig egyidejűleg jelen volt az edényfalak említett elváltozása is. (Beiträge zur Augenheilkunde XXXI If.)

A spontan és műtét után létrejövő myopias retina leválásokról irt czikkében Fröhlich azon nézetének ad kifejezést, hogy a myopia ellenes műtétek után fejlődő ablatio retinae s a műtét okozta üvegtestelőesések és tokbenövések közt oki összefüggés létezik. 56 operált esete közül 4-ben fordult elő retinaleválás; 2-szer nőtt be tokrészlet a cornea sebébe, 5-ször esett elő üvegtest. Az ideghártya leválása az utolsó műtéti beavatkozást (punctio corneae) követöleg mindig hosszabb idő múlva keletkezett (5- 7 hét), s erre nézve analógiaként hozza fel azon scleralis sérüléseket, melyek tivegtestelöeséssel járva, szintén csak bizonyos idő múlva vonják maguk után a retina leválását. Hogy myopias operatiók után nem minden oly esetben válik le az ideghártya, melyben az említett complicatiók bekövetkeztek, annak oka valószínűleg az, hogy az előesett üregtest mennyisége, minősége, a seb iránya s egyéb hasonló tényezők is befolyással vannak. A retinaleválást azonban nem hajlandó az operatiótól függetlenül a magasfokú myopia következményének tulajdonítani, mert akkor egyenlő arányban kellene állania az ablatio retinaenek a fiatal nem operált és operált myopiásoknál; a mi tényleg nem úgv van, mert az általa operált fiatal myopiások nagyobb arányszámot tüntetnek fel a nem operáitoknál. Ez idő szerint azonban megbízható [statistika összeállítása még alig lehetséges az irányban, hogy a megoperált myopiás szemek miként viselkednek a későbbi korban, akkor, midőn a retinaleválás a nem operáitoknál is beköszönhet; e tekintetben csak évtizedek múltán nyerhetünk biztos tájékozódást. Ha azonban ma már eldöntött kérdés volna is, hogy az operált szemek sorsa a műtétet követő első évtizedekben a retinaleválás és infectio miatt kedvezőtlenebb a nem ope[ ráltakénál, ebből nem a műtéti beavatkozás elvetését, hanem annak tökéletesítését vonná le szükséges következmény gyanánt. Eddig a diseissiót és a későbbi punetiót gyakorolta. (Archiv für Augenheilkunde XXXVI11.)

Scabies corneae esetéről tesz említést Saemisch. A 2 hó óta fénykerülő és időn kint fájdalmas szem eorneája közepén háromszögalakú, élénk szürke, kiemelkedő infiltration találtatott, melyhez a conjunctiva felől erek húzódnak. Az 5 napon át alkalmazott meleg borogatás és atropinozás nem okozott javulást;