Szemészet, 1899 (36. évfolyam, 1-6. szám)
1899-01-29 / 1. szám
1899. 1. sz. ORVOSI HETILAP-SZEMÉSZE T 11 Guilbaud66 egy különben egészséges 33 éves nőbetegnél talált proliferatiókat 5 hónapos terhességével igyekszik összefüggésbe hozni. Mindezen észleléseknél a baj előidéző oka gyanánt az edényfalaknak valamely, eddigelé lényegileg pontosan meg nem határozható olyan elváltozása szerepel, a mely főképen fiatal egyéneknél jön létre. A következő esetben az öregkori arteriosclerosis-1 tekinthetjük a baj előidéző okául. V. eset. Sz. Gyula 61 éves tanító. Bal szeme látása 1891. márcziusban hirtelen elveszett s csak 2 évvel később kezdett kissé javulni. Jobb szeme látása 1896. májusban romlott meg. 1896. november 25-dikén. Külsőleg látható eltérés a szemeken nincs, a töröközegek tiszták. A jobb szem papillája elmosódott határú; a vénák tágak, kanyargósak. Az erek mentén és a sárga folt körül számos csíkalakú végzés. Látás: 2 m.-röl olvas ujjakat. A bal szem papillája a rendesnél fehérebb, éles határú, a lamina cribrosa likacsai nem láthatók; az artériák igen szőkék, helyenként széles sárga sávval szegélyezettek; a vénák változatlanok. Az art. tempor. super, mentén a papillától körülbelül l papilla távolságra szabálytalan dudoros csomóalakú, az üvegtestbe beemelkedö fehéres képlet van, mely több irányban számos fonalszeríí nyújtványt bocsát. Az orri oldalon a retina széli részén egy körülbelül 2 papilla átmérőjű meggypiros folt van. Látás: Vis? H. m. - l'OD., v. = 5/iá? Mindkét szem látóterében centrális relativ scotoma mutatható ki. Az I. belgyógyászati klinikán végzett általános vizsgálat szerint: a vizeletben sem fehérnye, sem czukor nincs; az egyén endoarteritis chronicában szenved, lues felvételére semmi gyanúok. Rendelés: jodkali. 1896. deczember 10-dikén. A jobb szem látásélessége 3V2 m. ujjolvasásra javult, a balé nem változott; a relativ scotomák megvannak. A szemfenekek képe olyan, mint felvételkor. Újból jelentkezett 1898. márcziusban. Jobb szeme látása ismét megromlott. Az üvegtestben diffus borússág, a papilla határai elmosódottak, a vénák igen tágak és kanyargósak, az artériák szükek. Az egész retinán elszórtan számos apró friss vérzés van. Látás: 1 m.-röl olvas ujjakat. A bal szemen a papilla és az erek állapota változatlan; a papilla közelében látott csomós képlet igen erősen összetöpörödött, bőven pigmentált. A peripherián elszórtan, különösen a nagyobb, erek mentén kisebb-nagyobb fehéres kötegeli vannak. Látás: 5/i5? látótérvizsgálat nem történt. A kórelőzményből világosan kitűnik, hogy a bal szem elváltozásainak oka egy 1891-ben elszenvedett, valószinűleg igen nagy üvegtesti vérzés, a melynek részben való felszívódása után 1896-ban láthatóvá vált egy belőle visszamaradt kötőszövetes tömeg, a mely viszont 1J/2 év eltelte alatt jelentékenyen megkisebbedett. A jobb szemen egy közönséges recidiváló papilloretinitis haemorrhagica folyt le. Mindkét szem megbetegedésének közös oka az arterio-sclerosis, a melynek nyomai különben a bal szemfenéken is constatálhatók voltak. Oeller04 a retina ütőereinek aneurysmaképződése utáni vérzésektől látott „retinitis proliferans internált kifejlődni. Az edényfalak megbetegedésén kívül egyesek szívbajokat említenek a tárgyalt elváltozások okául (Rotmund Eversbusch,20 Stephenson,3G Fuchs °8). A feltevés jogosult is, mert köztudomás szerint a szív különböző megbetegedéseinél támadhatnak retinavérzések — főképen az incompensatio szakában. A heveny fertőző betegségek közül egyedül a váltóláznak tulajdoníthatunk némi szerepet a tárgyalt betegség létrehozásában. Guilbaud egy 32 és 33 éves férfibetegről beszél, a kik fiatal korukban maláriát állottak ki s vérzésekkel tarkított kötőszövetképződésekkel jelentkeztek nála; tekintve a két betegség közt elmúlt hosszú időt, kérdéses, hogy okozati viszonyba hozhatjuk-e őket egymással. Több joggal tarthatjuk a bajt malariás eredetűnek Schnitze8S betegénél, a kinek szemein 3 hétig tartó heves intermittens láz után tömeges üvegtesti homályok támadtak, melyeknek helyén később erezett kötőszövet volt látható. Azon számos szövődményes szembetegségek közül, melyek a váltólázat kisérhetik, minden bizonynyal a sokszoros retinavérzésekre kell gondolnunk; diffus üvegtesti homályok, a melyek súlyos malaria következtében szintén létrejöhetnek, aligha lesznek képesek kötőszövetes tömegek alkotására. Az idült fertőző betegségek közül a retinalis kötőszövetes képződések létrehozásában egyes szerzők igen fontos és gyakori tényezőnek tartják a syphihst. Azon folyamat, a melylyel a syphilis a retinán keletkező fehéres felrakodásokat producálliatja, kétféleképen képzelhető. Lehetséges, hogy a lues következtében egy retinitis specifica keletkezik, a mely a retina felszínére lerakodó nagymennyiségű izzadmányt termel s ez az izzadmány adja a retinalis kötőszövetképződésekhez hasonló képet, esetleg tényleg kötőszövetté szervül. Lehetséges, hogy a syphilis az edényfalak elváltozásaival járó közönséges retinitis haemorrhagic át okoz, a melynek lefolyása alatt a retina mellső felszínére vagy az üvegtestbe ömlött vérből kifejlődnek — csak úgy, mint bármely más okból létrejövő vérzésekből - a kötőszövetes proliferatiók. Az észlelők közül, mint fentebb láttuk, első sorban Goldzieher tulajdonit nagy befolyást a syphilisnek ebben az értelemben. Az ő közléseiből arra kell következtetnünk, hogy az első lehetőséget tartja az igazinak: felteszi, hogy létezik egy luetikus chorioretinitis plastica, a mely gyógyítható s a melynek képe az ú. n. retinitis proliferans képéhez hasonló. G. szerint ezen luestől származó r. proliferans a leggyakoribb lenne. Bármily valószínűnek és érthetőnek lássék is ezen állítás, az észlelések inkább a második lehetőség mellett szólanak. Az irodalom átkutatásában 107 eset között mindössze 7 olyan észlelést találtam, a melyekben a praeretinalis kötőszövetképződés syphilisre vezettetik vissza. Ezen 7 eset közül 5-nél retinalis vagy üvegtesti vérzések előzték meg a kötőszövetnek kifejlődését, kettőnél pedig tömeges üvegtesti homályok jelenlétéből következtethetünk egy előrement vérzésre. Az észlelések rövid kivonata a következő: Van der Loan 13. 36 éves, 1 éve luetikus férfi retinavérzést állott ki; a látásélesség quantitativ fényérzésről a rendesnek r7-re emelkedik, majd egy tömeges üvegtesti vérzés következtében ismét erősen megromlik. Ezen második vérzés után 4 évvel az üvegtesten és a retinán vérnek nyoma nincs, a szemfenéken pedig a retinitis proliferans képe látszik. Később egy újabb vérzés kíséretében ablatio retinae támad s a lencse elszürkül. — 47 éves, 1 éve lueses nő egyik szemén iritis folyt le s üvegtesti homályok látszottak. 2 évvel utóbb a retinán kötőszövetképződések vannak, melyek 6 havi kezelésre nem változnak. Goldzieher49 a budapesti kir. orvosegyesület 1894. évi Y. ülésén 25 éves, 4 év óta antiluetikus kezelés alatt levő férfit mutat be ; a beteg egyik szemén retinitis haemorrhagicával jelentkezett: később Förster-féle chorioretinitis és lappangó iridocyclitis támadt a szemen, melynek következtében a szem megvakult. A másik szemen retinitis haemorrhagica folyt le s később a szemfenéken az üvegtestbe benyúló „sarjszöveti képződmények“ voltak láthatók. Feuer1’1 a közkórházi orvostársulat 1896. évi II. ülésén 24 éves férfit mutat be; 1 */3 év előtt infectio, később papulosus kiütés. Jobb szemén sűrű czafatos homályok miatt az üvegtest át nem világítható. Bal szemének üvegteste átlátszó, a retina előtt kékes köteg húzódik a retináról reáhúzódó edénykacsokkal. Vérzések nincsenek; a látás romlik s a képződmény egy része láthatlanná válik. Ugyanazon alkalommal említette fel Moh r 02 egy esetét: a luetikus egyén egyik szeme iridochorioiditis folytán vak, a másikon rét. kötőszövetképződés látszik vérzésekkel. Wecker és Masselon 17 Atlasában a 66. és 67. ábrán chorioretenitis specifica elváltozásain kívül a retinán fekvő hártyaszerű képletek láthatók, a melyek a magyarázó szöveg szerint az ezen helyen előrement tömeges vérömlenyek után maradtak vissza. Az egyetemi szemklinikán észlelt esetek közül csak egyet említhetek ezen helyen mint olyant, a melyben a luetikus eredet némi valószínűséggel bir.
