Szemészet, 1898 (35. évfolyam, 1-6. szám)
1898-02-20 / 1. szám
6 ORVOSI HETILAP — SZEMÉSZET 1898. 1. sz Ennélfogva úgy a klinikai, mint a mikroskopiai kép alapján mondhatjuk, hogy a keratosis conjunctivae önálló koraiak, mely eddig leírva nincs. Pathologiás folyamat, mely abban áll, hogy a kötőhártya elszarúsodott, mely folyamat a xerosisnál is előfordul, de a klinikai kép miatt attól határozottan elkülönítendő. A diagnosisra vonatkozó adatokat fennebb említettük. Prognosis kedvezőnek mondható annyiban, hogy a kiirtott része a keratosisos kötőbártyának nem szarúsodott el újból, hanem ott a kötőhártya hegesen regenerálódott. Therapia a kiirtásban áll, ha nem túlságos terjedelmű a folyamat. A górcsői készítmény rajzát dr. Vermes Lajos úr készítette, a miért is neki e helyen köszönetét mondunk. Irodalom: Graefe-Saemisch : Handbuch der gesanimten Augenheilkunde. IN'. kötet. Fuchs: Lehrbuch der Augenheilkunde. 1897. Stilling: Grundzüge der Augenheilkunde. 1897. Schmidt-Rimph r: Augenheilkunde. Zehender: Handbuch der ges. Augenhejlk. Goldzieher: A szemészet kézikönyve. W'dl und Bock : Pathologische Anatomie d-s Auges. 1886. Wedl: Atlas der pathologischen Histologie des Auges. 1861. Kuschbert und. Neisser: Breslauer ärztliche Zeitschrift. 1886. 4. Leber: Archiv f. Ophthalmologie. Bd XXIX. 3. Kuschbert: Deutsche med. Wochenschrift. 1884, 2. Cohn : (her xerosis conj. Inaug. Dissert. 1868. Bitot: Gazette medical. 1893. Thanhoffer: A szövetek szerkezete. 1895. Cataracta diabetica. Irta Leittier Vilmos dr.. szemklinikái gyakornok A szem diabeteses megbetegedéseinek nagy részét teszi ki a hályog. Gyakorisága egyes szerzők szerint különböző, középértékben azonban a diabetes betegek 5—10%-ában találjuk fel. Vannak, kik a cataractát a diabeteses szembajok közt általában a leggyakoribb bántalomnak állítják, míg mások egyéb eltéréseket említenek első helyen, ügy látszik, az alkalmazkodás zavarai és a retinitis diabetesnél nem sokkal maradnak mögötte számbelileg a hályognak ; már a ritkábban előforduló diabeteses betegségek közé tartozik a látóideg sorvadása, amblyopia, a külső szemizmok bénulása, neuritis retrobulbaris, a hemianopia. A corneán és conjunctiván található elváltozásokat nem ismeri el minden észlelő a diabetessel összefüggőnek, az említett többi szembántalmakra nézve azonban az általános bajjal való összefüggés elismert tény. Csak a keletkezés módja lel különböző magyarázatot. A diabeteses hályogra vonatkozó kórszövettani, kórvegytani és kísérleti kutatások sem vezettek még megállapodott felfogásokhoz az aetiologiában. A búvárok egy része a lencsében való czukorfelhalmozódást tartja a cataracta okának, mások az üveg-test és csarnokvíz czukortartalmát teszik felelőssé a hályogképződésben, mely e szerint a környezet részéről való vízelvonás folytán keletkeznék. Ismét mások sem a lencsében, sem az iivegtestben czukrot kimutatni nem tudtak. Kunde és Henkelnek1 sikerült békáknál cataractát létrehozni, ha bőrük alá konyhasó-oldatot fecskendeztek. Tehát elégséges volt egyszerűen a vér összetételét megváltoztatni, hogy a lencse elhomályosodjék. Miután pedig diabetesnél a vér a rendestől tényleg eltérő összetételű, s a szervezet minden része szenved a megváltozott anyagcsere miatt, nem lehetetlen, hogy a cataracta képződésének közvetlen oka a lencsetok epitheljének megbetegedése a szem megváltozott táplálkozási viszonyai folytán. így érthető volna, hogy miért keletkezik hályog a diabetesnek csak egy bizonyos, s rendesen több évi fennállása után, akkor t. i., midőn epithelnek említett elváltozása már bekövetkezett. Hogy czukor-oldatba helyezett lencsék rövid idő alatt elhomályosodnak, ez csak azt bizonyítja, hogy az elhalt lencsetok úgy viselkedik, mint az állati hártyák, azaz a czukor-oldatból 1 1 Schmidt-Rimpler. Lehrbuch ü. Augonhk. 355. 1. a lencsébe czukor, ez utóbbiból pedig víz megy át. Vagyis a lencse elhomályosodása tisztán diffusis eredménye. Elő lencsetok nem játszik azonban ily passiv szerepet, hanem a lencse táplálásában active is részt vesz. Egészséges lencsehám normalis táplálékot nyújthat a lencsének akkor is, ha az iivegtest vagy csarnokvíz czukortartalmú is; a mint azonban e természetes szabályzó készülék megromlik, a lencse elsziirkülése is csakhamar bekövetkezik. Fiatalabb egyéneknél a diabetes általában súlyosabb lefolyású lévén, tényleg azt tapasztaljuk, hogy a cataractaképződés gyakoribb és gyorsabb menetben történik, mint előrehaladottabb korúaknái; a lencse gyorsan duzzad és nagy hajlandósága van regressiv folyamatokra. A hályogban szenvedő diabetikusoknál többnyire nagy a vizelet czukortartalraa, az egyén testileg rendszerint erősen megfogyott, bár nem tagadható, hogy aránylag még jó karban levőknél is található hályog, sőt olykor éppen a cataracta az egyedüli panasz, melylvel a diabetes-beteg az orvost felkeresi. Nem végzünk tehát fölösleges munkát, lm minden fiatal- és középkorú cataractás egyén vizeletét megvizsgáljuk. A felhozott összes diabeteses szem bánfai mák gyógyítása — a hályog kivételével — az alapbántalom kezelésében áll főkép. Nem hiányoznak ugyan észleletek az irányban sem (Seegen, Gerhardt),1 hogy karlsbadi kúra alatt a hályog visszafejlődött volna, ez azonban oly kivétel, mely mellett szabály marad, bogy a cataracta diabetica gyógyítása csak operativ lebet-Az aggodalom, melyet a diabeteses hályog operatiója prognosis tekintetében, különösen régebben keltett, mai sebkezelésünk mellett mondhatjuk, a minimumra csökkent. Bizonyos, hogy a közönséges hályoggal szemben a diabetikus hályog műtéténél igen jelentős súlyosbító tényező szerepel, az, hogy a műtétre kerülő betegek nagy része elgyengült, az alapbántalom folytán elsatnyult egyénekből áll, kiknél az operatio maga ugyan nem jár nagyobb nehézségekkel és veszélylyel, mint az egyszerű hályogoknál, de az utókezelésben mégis inkább fordulhatnak eíő kellemetlen, sőt végzetes szövődmények, mint egyébként egészségeseknél. így említ Jackson - egy esetet, melynél a diabetikus hályog operatiója simán, s a gyógyulás is egy ideig teljesen jól ment; az 5-dik napon azonban nagy izgalom, iritis keletkezett hypopyonnal, 1 héttel utóbb a karokban is fájdalmasság jelentkezett Nemsokára az egyén cerebralis thrombosis következtében elhalt. Az agyi thrombosishoz hasonló folyamatnak tulajdonítja Jackson az uvea és a kar részéről észlelt tüneteket is. Máskor genyes gyuladások endittetnek az operált szem elpusztulásának okaiként. Ezeknél nyilván infectio következett be. Kérdés, tulajdonítható-e valami közvetlen befolyás a diabetesnek ilv genyedéseknél ? Eddigi biztos ismereteink szerint annyit mondhatunk, hogy diabeteseseknél egyebütt a testen történt műtétek tényleg rosszabb gyógyulási hajlamot mutatnak, s inkább állnak be genyedések, mint nem diabetikusoknál. A hályogműtétnél azonban mégis máskép állnak a viszonyok. Itt. csak kicsiny, s igen hamar záródó sebről van szó, melynél a szövetek zúzódást alig szenvedtek el. s a vérzés sem számbavehető. Ha tehát sebészileg tisztán jártunk el, s magunk nem fertőztük a sebet, nem következik be genvedés. A csira, mely a sohasem sterilizálható kötőhártyazsákból kerülhet esetleg a sebhez, vagy a sebbe, azt ép oly ártalomnak kell tekintenünk, mint egyszerű hályog esetében. Mert az egyáltalán nincs bebizonyítva, hogy a diabetes betegek csarnokvize a fertőző csirok számára jobb tenyésző talaj volna, mint az egészségeseké. Hogy miért törekedjünk a cataracta diabetica operatiójánál mégis a lehető legtökéletesebb, ha szabad mondanunk, fokozott asepsisre, ennek okául inkább azt a körülményt kell szem előtt tartanunk, hogy ily betegeknél az operatio után nem ritkán jóval nagyobb reactio szokott mutatkozni, mint egészséges egyéneknél, minek magyarázatát 1 Graefe-Saemisch : Handbuch d. gesammt. Augenhk. V. B. 2 Centralbl. f. Augenhk. 1896.
