Szemészet, 1898 (35. évfolyam, 1-6. szám)

1898-11-13 / 5-6. szám

1898. 5—6. sz. ORVOSI HETI L A P — S Z E M ESZE T. 47 sokan, így Stieda, Waldeyer normális képződéseknek tartják. Reich gyermekeknél nem találta, míg öregeknél mindig, külö­nösen olyanoknál, kik conjunctivalis hurutokban már szen­vedtek; elhelyezésük is rendetlen, egészen atypikus, miből azt következteti, hogy pathologikus képződmények. Sattler szintén pathologikus eredetűnek tartja. A két nézet közti különbség abban culininál, hogy ezek nyákot elválasztó sejtek-e, melyek­nek tehát physiologikus czéljuk s működésük van, vagy, mint Reich mondja, nyákos metamorphosisai-e a hámnak ? Való­­szinübbnek kell tartani, hogy pathologikus képződmények. Ha conjunctivitis atrop.-ból készített górcsövi készítményre csak egy pillantást vetünk, elegendő e kehelysejtek felismeré- j sére. Nagy, ovális, lilásan szürkés, áttetsző, nagy magvú sejtek ezek a hám felületes rétegei közt. Némelyik készítményen kü­lönösen sok van. Minthogy mindegyik praeparatumban talál­tam, hajlandó volnék ezeket az atrop. conjunctiv. egyik histo­­logiai pathognostikus tünetének tartani, annál inkább, minthogy némelyik készítményen látni, hogy nemcsak elvétve egy-két sejt, hanem az egymás felett álló hámrétegek egész sorai mu­tatják eme változást, alig hagyva néhány ép hámsejtet hátra. Helyenkint ezeknek széteső formáit látjuk, melyek a váladékba kerülve, a nyákos czafatoknak lényeges alkatrészeit teszik. Festést nem vesznek fel. A photographián ezek kicsinységük miatt nem vehetők ki tisztán. A hám azonban még egy más, feltűnő jelenséget is mu­tat. Sok helyütt a legfelsőbb rétegei leesnek, mit oedemás duzzanata okozott. Hogy ily oedema fennáll, láthatjuk abból is, hogy helyenkint a hám bullaszerűen kiemelkedik, melynek lelökődése után a folliculusok a szabad felületre kerülnek. A hámrétegek közt továbbá vacuolaszerű űrcséket látunk. Mindez a lobnak exsudativ jellege mellett bizonyít. Egy exsudativ lobbal állunk tehát szemben, melynek terméke a hám rétegeit egymássali összefüggésükben meglazítja. A hám alatt fibrillaris kötőszövet és adenoid kötőszövet következik. Az előbbi inkább a mélyebb réteget alkotja. Az adenoid kötőszövet physiologikus létét úgy látszik, ma már senki sem tagadja. Sattler kimutatta, hogy újszülöt­teknél még nincsen jelen, csak az első életévben tűnik fel. Raehlmanu sem fiatal embereknél, sem fiatal állatoknál (kutya, házinyúl) nem talált adenoid szövetet, míg felnőtteknél (em­bereknél és állatoknál) igen. Kiterjedt sorozatos vizsgálatai alapján embereknél úgy találta, hogy az adenoid szövet elő­ször az átmeneti redőben, még pedig legkorábban a második hónapban jelentkezik. Ekkor kezd szerinte a köthártya rán­­czokat, barázdákat vetni. Az adenoid szövet kifejlődéséhez van Raehlmann szerint a trachoma lehetősége kötve. S ha Raehl­­mann állítása helyes, úgy ennek természetes logikai következ­ménye, hogy csak ebben a korban lehetséges conjunetivit. fol­­licul. is. Ezen igen fontos kérdés másik kiegészítő része a folli­culusok kérdése, vájjon előfordulnak-e ép viszonyok közt vagy sem ? Fontos kérdés ez nemcsak általános biológiai szempont­ból, de a trachoma s a follicularis conjunetivit. helyes értel­mezésének szempontjából is. Tudjuk, hogy Bruch 1838-ban irta le először a folliculu­­sokat marha conjunctiván. Ez által a figyelem a themára fel lett hiva, s a vizsgálók egész serege látott hozzá a vitás pon­tokat megvilágítani. Meg sem kísérlem ezen óriási munka­sorozatnak vázolását még durva vonásokban sem, mert egy­részt csak közvetve tartozik tárgyamhoz, másrészt túlságos nagy helyet venne igénybe. A vizsgálatok legnagyobb része, úgy látszik, azon nézet mellett tör pálczát, hogy folliculusok physiologice a conjunctivá­­ban nincsenek, de megvan minden lehetőség, minden feltétel arra, hogy a legcsekélyebb alkalom kifejlődésüket támogassa, lehetővé tegye, s ezek ki is fejlődnek. Mert az kétségtelen, hogy az ezekben dús adenoid szövetekben vajmi könnyen áll he a nyiroksejtek aggregatiója, s ha ez maga még nem is alkot folliculust, ez az első lépés, mint Raehlmann mondja. Ha újra pillantást vetünk a készítményekre, vagy az itt közölt photographiára, látni fogjuk, hogy a hám alatt közvet­lenül, részben egymással egybefolyó, részben meglehetősen különálló nyiroksejt-tömegek halmazai vannak, melyek a hámot kidomborítják. A lymphocyták ezen egyforma alakjai egészen olyan képet nyújtanak, mint azt akár a bél tüszőiben, akár a ton­­sillákban látni szoktuk. Különös kötőszöveti búr kot rajtuk azonban nem látni, hanem nagy ré­szük az alattuk elszór­tan fekvő nyiroksejtek­kel összefüggést mutat­nak. Bennük ereket, edényeket látni szintén nem sikerül. A mi a kórszövet­tani képet egyébként illeti, a lobnak typikus tüneteit látjuk. Az erek erősen teltek, tágak, kö­rülöttük, különösen az artériák körül hatalmas infiltratióval; s mindez oly állandósággal ismétlődik meg az összes készít­ményeken, hogy mindezt kórjellemzőnek szabad, sőt kell elfogadni. A typus tehát röviden összefoglalva: fellazult, sok helyütt lelökődött hám, a hámban vacuolák, nagy számmal nyákos sejtek, továbbá folliculusok vagy körülirt nyiroksejt agyreyatiók, általános lob. Hogy azon esetekben, melyeknél klinikailag nem álla­píthatók meg folliculusok, kórszövettani vizsgálatnál sem fognak találtatni, igen valószínűnek mondható. Ilyen eset lesz az is, melyre fent egyszer már utaltam, melynél azonban a conjunc­­tivából kimetszés nem történhetett. IV. Kórok tan. Az eddigiekben megismerkedtünk egy olyan lobfolyamat­tal, mely egy orvosszerrel kezelt betegek 2'280/0-ban lép fel, ezeknél bizonyos typikus tüneteket hoz létre s bizonyos typikus histologiai változásokat is idéz elő. Mi ennek a lobfolyamatnak oka? látni fogjuk, hogy az igazi kórok helyes értelmezése sokkal több nehézségbe ütközik, mint a mennyit a priori várni lehetne. Hogy tárgyalásunknál áttekinthető sorrendet tarthassunk, állapítsunk meg egy schemát, mely szerint haladni fogunk. A priori 3 főcsoportját képzelhetjük el a kórokoknak a szerint, a mint a lob oka 1. a betegben, 2. a szerben, 3. olyan volna, mely sein a betegben, sem a szerben közvetlenül nem keresendő. A betegben volna az oka, ha a gyuladás, ha idisynkrasia, bizonyos foglalkozás, valamely általános testi betegség, vagy valamely localis szembántalom, bizonyos kor volna vagy ha az egyik nem mutatna különös hajlamot a megbetegedésre. A szer lehetne az ok chemiai, physikai v. bacterikus fertőzöttség által; ha kimutatható lenne, hogy a gyuladást előidézett esetekben helytelenül, talán túlerősen applicáltatott, vagy hogy az atropin pharmakodynamikus hatása képezi az okot. A két csoporton kivül esik, ha az oka egyéb fertőzés, mely­nek útja nem a szerelés, vagy ha pl, a mechanikai inger, mely a becsöppentésekkel jár, lenne az. Nézzük mindezeket behatóbban. A) A betegben supponálható okok. 1. A nem. Statistikánkban azt látjuk, hogy a két nem­nél nem egyformán gyakori a megbetegedés, a mennyiben a 45 beteg közt csak 9 nő volt, tehát csak V5 része az összes betegeknek. De ha itt a férfiak nagyobb számban szerepelnek, azt tisztán s egyedül azon körülményre kell visszavezetni, hogy a budapesti szemklinikán férfibeteg egyáltalán több van. Kü­lönben nem is igen képzelhető el semmiféle módja annak, hogy a nem, mint ilyen miképen befolyásolhatná a conjunctivalis viszonyokat. 2. A kor. A kor szerepe szintén indifferensnek látszik. Tény, hogy felnőtt korú egyének voltak az összes megbetege-

Next

/
Oldalképek
Tartalom