Szemészet, 1898 (35. évfolyam, 1-6. szám)

1898-11-13 / 5-6. szám

48

ORVOSI HETILAP - SZEMÉSZET

1898. 5—6. sz.

dettek. A legfiatalabb is 10 éves. Ha 10—10 éves csoportok szerint vizsgáljuk statistikánk 45 esetét, azt látjuk, hogy

1--10

éves

beteg

volt . .

. . 1

11--20

77

77

77

. . 13

21--30

77

77

77

. . 10

31--40

77

77

77

. > 4

41--50

77

77

77

. 1

51--60

77

77

77

. . 4

61--70

77

r

77

. . 6

71--80

77

77

77

. . 4

81--90

77

77

77

. . 2.

Ebből azt következtetni, hogy 10 éven alul atrop. conjunctive nem fejlődik, teljesen hibás volna.

Ezen tapasztalat u. i. szintén tisztán külső körülményektől függ. A fiatal kor betegségeinek zömét nem azok teszik, melyek atropinnal kezeltetnek s így az alkalom a megbetegedésre kisebb. A legtöbb beteg 11—20. korba esik. Ezen 13 beteg közül 7 szenvedett keratitis parench.-ban s 4 állott ki cataracta-műtétet. A 30 éven felüli betegek száma aránylag csekély (összesen 5). Az 50 éven felüli 16 beteg közül pedig 10 állott ki cataracta operatiót. Az egyetlen 1—10 csoportbelit sziutón cataracta miatt operálták.

Ebből látjuk, hogy egyetlen kort sem praeferál az atrop. conjunctiv. nem egy bizonyos kor szerepel felötlő gyakorisággal, hanem a szembetegségek bizonyos fajai praedominálnak.

3. A foglalkozás. A foglalkozásnak ép úgy, mint a kornak, nincs direct összefüggése az atrop. conjunctivitissei, legalább a mi statistikánk alapján nem mutatható ki, habár theoretice ennek lehetőségére gondolni kell. Tudjuk, hogy a foglalkozások egész sora létezik, mely a conjunctivának szakadatlanul, napról napra megújuló insultusaival jár, melyekre ez hol heveny, legtöbbször azonban idült lobokkal reagál. Az ilyen irritált conjunctiva minden esetre érzékenyebb lesz s gyorsabban fog új lobbal reagálni, mint egy olyan köthártya, mely mindig egészségesebb volt s csupán egy Ízben betegszik meg heveny módon.

Nézzük a statistikát. Feltűnő tényleg, hogy a túlnyomó számban levő földmívesektől eltekintve, sok a kézműves, iparos stb. olyan foglalkozású egyének, kiket említettem. Igaz, hogy ez részben megint azzal függ össze, hogy a klinika azon társadalmi osztályból rekrutálja beteganyagának legnagyobb contiugensét, de különösen a fenti meggondolás után ezen tényezőt figyelmen kívül hagyni, legalább is felületesség volna.

4. Általános betegségek. Általános betegségek t. i. nem localis szembajok befolyásáról szólni nehéz. Először azért, mert a klinikai szembetegek nem igen szenvednek súlyosabb általános betegségekben s az ily betegek ambulantiára sem járnak, de azért is, mert ilyen igen valószínűtlen összefüggésre senki sem gondolván, ez irányú megfigyelések nem is állanak rendelkezésre.

Midőn ezért általános betegségekről szólok, nem is gondolok hepatitisekre, nephritisekre, stb. gondolok azon lényegükben nem is ismert különös állapotaira az idegrendszernek vagy talán speciálisán a vasomotorikus idegrendszernek, mely néha egészen csodálatos jelenségeket idéz elő. Glorieux figyelmeztetésre, mondván: „ . . . effectivement nous retrouverons générelement cette faiblesse musculaire aprés un examen serieux du Systeme ártériéi.“ Ezen vasomotorikus ideggyöngeség tulajdonképen már átmenetet képez egy általánosabb fogalomhoz, melynek tárgyalását a következő pontban kezdjük meg.

5. Az idiosynkrasia. Az idiosynkrasiával már eddig is találkoztunk. Alig van szerző, a ki az idiosynkrasiát az atrop. conjunctivitis okai közül fel nem említené, s igen sok van, ki ezt tartja a bántalom egyedüli okának. És miért?

Ezen theoria igen kényelmes, azt mondjuk csak egyszerűen, hogy némely betegnek idiosynkrasiája van atropinnal szemben s ez átsegít sok nehézségen. Megmagyarázná u. i., hogy miért kap csak némely beteg conjunctivitist, a legtöbb nem. Hiszen az aetiologiai kérdésben ez a legnehezebb. De

miért nincs — vethetjük ellene joggal — annyi betegnél már az atropin első izbeni használatánál idiosynkrasia s miért van a másod-, harmadizbeni használatnál; továbbá, miért nincs idiosynkrasia egy-két hónapig jelen s miért mutatkozik ez csak prolongált használat után ?

Az idiosynkrasia törvényei ismeretlenek, nem is lehet őket kikutatni : szabad a játszótér. Azt felelik azért kérdésünkre, hogy az idiosynkrasia lehet acquirált is. Schweigger ugyan máskép segített a bajon s vele együtt mindazok, kik a fertőzésben is hisznek, mondván, hogy a fertőzés és az idiosynkrasia a bántalom okai. E felfogás is csak elodázza a kérdést, de meg nem oldja. Mert mint látni fogjukja fertőzés ellen absolute biztos, megtámadhatatlanul döntő bizonyítékokat tudunk felhozui s így megint csak az idiosynkrasia marad.

Létezik-e egyáltalán idiosynkrasia s mi az ? Glorieux igen szellemesen azt mondja: „Un mot vague, quijsemble vouloir expliquer tout, ce qu’on ne peut pas fixer par des démonstrations scientifiques.“ De Glorieux kissé túlozni látszik. De facto léteznek a pathologiában tünetek, melyek idiosynkrasiával egészen tudományosan magyarázhatók, pl. bizouyos ideges és reflectorikus tünetek. S vice versa bizonjms általánosan israerti diosynkrasiák (málna, hering, stb. urticaria) nem magyarázhatók-e mint a vasomotor reflectorikus zavarai? Ki tudja, hogy milyen finom, ma a mikrochemiának sem hozzáférhető vegyi ingerek folynak itt be az amúgy is felette labilis edényidegzetre. S ha így fogjuk fel a dolgot s így is fogták fel a viszonyokat azok, kik az atrop. conjuncti vitist idiosynkrasiából magyarázták, nem lehetséges-e, hogy némely embernek labilisabb az idegrendszere, nevezetesen a vasomotoros beidegzése, elannyira, hogy az atropin ezeknél heves reflexfolyamatot indít meg ? Ki tudja, hogy az atropintömecsek melyik combinatiója hat ezen neurotikus egyéneknél ?

Azt több szerző említi, hogy olyanok, kik az atropintól, az alkaloidától conjunctivitist kaptak, az extr. Belladonnaetól nem kapnak, sőt ez utóbbival helyettesítik az“előbbit, ha a gyulád ás kitört és a mydriasist folytatni kell. (Schweigger.)

Már pedig melyik chemikus ismeri a tiszta alkaloida s az extractumban foglalt atropin közötti különbségeket ? Felette finom ideges viszonyokra, ideghatásokra gondolni itt teljesen jogosult.

Az idiosynkrasia mellett más argumentumokat is hoztak fel. így Ahlström két esetének kapcsán a fertőzést kizártnak j tartja az oldatnak általa történt sterilizálása miatt, a chemiai I szenyet pedig azért, mert megbízható készítményeket fordított kísérleteire. Betegénél még az orrnyákhártyáján is tudott hyperaemiát és catarrhust előidézni atropinnal, (a saját orrán nem), a mi szerinte csak idiosynkrasiával magyarázható meg, nemkülönben azon tapasztalat is, hogy némely betegnél általános atropin-mérgezés tünetei lépnek fel már minimális mennyiségű atropinnak a conjunctivalis zsákba való bevitele után. Azért szerinte lehetséges, miszerint az atropin a localis hyperaemia támasztás által kedvező talajt nyújt a lobnak, de ezt csak az idiosynkrasia képes kifejlődésre bírni.

Látjuk tehát, hogy azon esetben, ha ezen fogalmat idiosynkrasia, mint létezőt, elfogadjuk, vele tényleg igen sok tünete elég plausibilisen magyarázható meg az atrop. conjunctiv-nek.

Csak az a nagy baj, hogy az atropin conjunctivitis evidenter nem reflectorikus természetű bántalom, a minek lennie kellene, ha ezen alapon magyarázzuk. Egy gyuladás, mely hatalmas productióval jár, melynek hosszú időn keresztül szövetpusztító és szövettermelő hatása van ; egy gyuladás, mely egy csepp után is napokon át eltarthat, lehet-e reflectorikus? Olyan súlyos itt az anatómiai változás, hogy reflexeket kizártnak lehet tekinteni. Ilyen hatalmas reflexeket nem ismerünk, ilyenekre nincsen analogia az egész pathologiában. S még ha ezen e pont elején említett nehézségtől el is tekinthetnénk, mely a klinikai kép, a klinikai előfordulás egyik-másik módját ez alapon sehogy sem engedi; ezen súlyos anatómiai változások döntő bizonyitékul hatnak véleményemre, meggyőződésemre e bántalom reflektorikus, idiosynkrásikus természete ellen.

A mi pedig Ahlström azon érvelését illeti, hogy néha