Szemészet, 1898 (35. évfolyam, 1-6. szám)
1898-09-04 / 4. szám
40 ORVOSI HETILAP — SZEMÉSZET 1898. 4. sz. dívára való hajlam. Új megbetegedésre való nagyfokú dispositio, egy vulnerabilitasa fejlődött ki a conjuctivának atropinnal szemben, mely igen hosszú időn keresztül fenmarad s úgy az orvosnak, mint a betegnek igen kellemetlen meglepetéseket szerezhet. Hogy ezen acquirált dispositio meddig marad meg, pontosan nem tudom meghatározni, de bátor leszek nehány erre vonatkozó kísérletet, továbbá concret eseteket a budapesti szemklinika kortörténeteiből s az irodalomból elmondani, j melyek ezen viszonyokat legjobban fogják illustrálni. St. Jozefin 1897. október 16-án kapott atrop. conjunct.-t, melynek heveny tünetei egy hét alatt visszafejlődtek. Két hét múlva nyom nélkül eltűnt. November 18 án, tehát 33 nap múlva egy csepp atrop.-oldat (l°/0 atrop. borac.) heves con- ! junctivitist volt képes kiváltani, kifejezett folliculus-képződéssel. 1898. roárczius 11-én a kísérlet megismételtetett, s ekkor is, tehát 146 nappal a megbetegedés után egy csepp képes volt ismét a typikus kórképet kiváltani. Cs. Ferencz klinikai betegnél 39 napi szünet után ugyanezen kísérlet volt sikeresen eszközölhető. Hosszabb terminust találunk Saemisch által közölt egy érdekes esetben. Mint ő nagy kézikönyvében részletesen ismerteti, egy 38 éves asszony 1871-ben hosszú időn keresztül, tehát hónapokon át kapott atropint cataracta centralis miatt nyktalopiája ellen. 1872-ben a szer, mely ugyan semmi kellemetlenséget sem okozott, de már nem használt, kihagyatik. 1873. februárban műtétre kerül a dolog. Ekkor a bal szemen, mely annak idején nem kapott több atropint, mint a jobb, heves atrop. conj. lép föl, míg a jobb nem reagált kórosan. Ez megoperáltatik. Nehány hónap múlva megkísérlik a műtétet a bal szemén is, de úgy 1873. novemberben, mint 1874. januárjában 1—1 csepp atrop.-oldat ismét heves lobot idézett elő, noha a szer olyan volt, melyet másoknál legcsekélyebb mellékhatás nélkül használtak s a conjunctivalis zsák is látszólag egészen normálissá lett. Itt tehát 2, illetőleg 3 évre terjedt ki a sérülékenység, a recidivára való hajlam. Még ennél is hosszabb időre terjedt ki a következő esetnél. 1898. márczius 16-án (217. sz. kórtört.) iritis recid. ocul. sin. miatt vétetett fel 40 éves férfibeteg, kinél egyúttal atrop. conjunct, is áll fenn. Az anamnesisben előadja, hogy 9 év előtt betegedett meg először szeme s hogy akkor 2 hónapi atropinozás után lépett fel atrop. conjunct. Majd 8 és azután 3 év előtt is ugyanilyen káros hatással volt szemére az atropin. 9 év alatt tehát 4 Ízben lépett fel ezen complicatio s 9 év óta tart már e szerint a recidivára való fokozott dispositio. Látjuk tehát, hogy ez szintén egy characteristikus és J állandó tünete és utóhatása az atrop. conjunct.-nek, nem pedig i véletlen, accidentalis tünet. Magyarázatára az utolsó fejezetben fogunk visszatérni. IRODALOM-SZEMLE. „Amblyopie transitoire“ elnevezés alatt foglalja össze Antonejli a migraent gyakran kísérő, tisztán functionalis természetű subjectiv látás-zavarokat, milyenek : a scotoma scintillans, hemiopia, symmetriás peripheriás scotoma stb. Lényege gyanánt a corticalis látómezőben fellépő vasomotorik'us zavarokat tekinti. Az általában igen elterjedt baj többnyire felnőtteknél jön elő, még pedig gyakrabban a nőknél. Kendesen hirtelen lép fel és tűnik el, gyakran kiséri szédülés. A rohamokat nem ritkán váltják ki : éhség, székrekedés, kedélyizgalmak stb. A migraen mindig az afficiált látótér-féllel ellenkező oldalon volt. A bántalom székhelye leggyakrabban a bal agyféltekének a környéki látással viszonyban álló kéregmezeje, következménye jobboldali hemiopia. Gyógyszerek közül a brom, chinin és a digitalis kisérthetök meg ellene. Nyugodt hanyatfekvés és a szemek behunyása által sikerült a készülődő rohamot elnyomni. A pangásos papilla keletkezését Hoclie a gerinczagyi hátsó gyökerekben tapasztalható analogia nyomán mechanikus alapon magyarázza, nevezetesen azon nyomásból, melyet a vizenyősen beszűrődött és így a lamina cribrosa táján mintegy incarcerált opticus elszenved. Toxinok szerepét nem fogadhatja el, föltéve, hogy egyszerű tumorról van szó és meningitis vagy láz nincs jelen. (Arch. f. Augenheilk. Bd. XXXV. 3/4., p. 192.) Anchylostomiasis eseteinek 7— 8°/0-ában jellemző szemfenéki elváltozásokat figyelt meg Nieden, melyek főképp a retina peripheriáján elhelyezett részben góczszerü, részben pedig ez ezek mentén fellépő csikalakú vérzésekből állanak. E mellett úgy az artériákban, mint a kanyargós vénákban a vér feltűnő halvány ; a papilla porczellánfehér színű. A sectiónál a vérzések élesen elütnek a szemfenék halványsárga alapjától. Microskoppal az erek endothclsejtjeiben sclerosist lehetett kimutatni. A jelentkező látás-zavarok (alkalmazkodási zavarok, asthenopia muscularis, kettős látás) inkább az általános megbetegedésből magyarázhatók ; a retina elváltozásaira viszont az elég gyakran észlelhető fénykerülés, a retina túlérzékenysége és a hemeralopiás panaszok tesznek figyelmessé. A vérzések oka szerző szerint valószínűleg a parasita által termelt toxinokban keresendő. (Wiener med. Presse 1897, Nr. 35.) A test és szerveinek számos megbetegedésénél leirt szembajok legtöbbjéről azt hiszi Berger, hogy ez utóbbiak ama megbetegedésekkel nem hozhatók bizonyos oki összefüggésbe, hanem, hogy inkább az alapbántalommal egyidejűleg fennálló vagy következményes hysteria, illetve neurasthenia részjelensége gyanánt fogandók fel. így pl. hysteriára jellegzö tünetek mutatkoztak a szemen egy nőnél, a ki metritis chron.-ban szenvedett s ki azokat egy hibás szemüvegnek tulajdonította; hasonló tünetek .léptek fel egy Addison-kórban szenvedő betegnél, míg egy harmadiknál, ki sárgalázból üdült fel, neurasthenias látászavarokat észlelt. (Arch, d’ophth., XVII, 7—8., p. 479.) Halálos kimenetelű meningitist enucleatio után 5 esetben észlelt Marscliall. Az enucleatiót valamennyinél panophthalmitis előzte meg, még pedig kettőnél három héttel, a többinél rövidebb idővel, sőt egy esetben csak három nappal. A meningitis egyszer főleg az agyalapra szorítkozott, másszor itt hiányzott és az opticus is normálisnak találtatott, ellenben kiterjedt meningitis ad convexitatem volt jelen. Nettleship adatai szerint a tünetek az élön már 24 órán bellii jelentkeznek, a halál rendesen 2—4 nap, legkésőbb 8 nap alatt következik be. Egyébiránt ismeretesek panophthalmitis után föllépett és halállal végződő meningitiseknek oly esetei is, melyeket enucleatio nem előzött meg. Marschall azt hiszi, hogy gyakran már a műtét előtti időben lappang a meningitis. Jónak látja, hogy az első nyomókötést már enucleatio után két órával levegyük. (Royal Loud. Ophth. Hosp. Rep., XIV., p. 312.) (Systematischer Bericht über die Leistungen u. Fortschritte der Augenheilk. 1897.) A nagyfokú rövidlátás operativ kezeléséhez érdekes adatokat szolgáltat Haedicke jeles inaugural-dissertatiójában. A történeti vázlat előrebocsátása után szerző a műtét indicatiójának kérdésére tér át. Számos búvár idevonatkozó számításai nyomán az operálhatóság alsó határául a 15 D. myopiát tekinti A szokott myopiás szemfenéki elváltozások nem képeznek contraindicatiót, csakis a friss chorioidealis és haemorrhagicus góczok a macula közelében. A kor sem jön tekintetbe ; a műtét 40—50 éves egyéneknél is sikerrel hajtatott végre, a mit a rayopiások lencséjének lágyabb voltából vél magyarázhatni. A műtét előnyei közül megemlítve a refractio csökkenését és a retinabeli kép nagyobbodását, a továbbiakban két ellentétes nézet megvitatásába bocsátkozik. Fukala ugyanis, Vachervel egyetértöleg kedvező befolyást tulajdonít a műtétnek a szemfenék myopiás elváltozásaira, állítván, hogy az operált szemen a myopia elöhaladásában megállapodik, míg a másik szemen tovább halad. Ezzel szemben más vizsgálók azt hiszik, hogy a műtét elősegíti a retina leválását. A kérdés megvilágítására szerző Schweigger klinikáján operált és több éven át megfigyelt 50 myopiás egyénen nyert tanulságos adatokat használja fel. Ezek mindenekelőtt a mellett szólnak, hogy a műtét után bekövetkezett látás-javulásból s ennek tartós voltából éppen nem lehet a szemfenéki elváltozások megállapodására következtetni, ellenkezőleg utóbbiak a műtéttől függetlenül tovahaladhatnak, a nélkül, hogy föltétlenül látás-rosszabbodást vonnának maguk után.
