Szemészet, 1898 (35. évfolyam, 1-6. szám)

1898-09-04 / 4. szám

1898. 4. sz.

ORVOSI HETILAP — SZEMESZE T

39

A feltűnőbb s talán ijesztőbb az utóbbi, azért kezdjük ennek leírásával, melyet a hirtelen gyorsasággal beálló alaknak lehetne nevezni.

Ide sorozandók azon esetek, melyeknél a beteg vagy először életében, vagy már megelőző atropinkezelés után hosszabb szünet múlva kapja az első atropin-instillatiót. Sokszor már a becsöppentés pillanatában fájdalom mutatkozik.

A beteg égető, szúró fájdalomról panaszkodik s szemhéjait reflectorice erősen összeszorítja. Ezen kellemetlen subjectiv tünetek nehány perez alatt csillapodnak, hogy egy fél- egy negyed óra múlva újra és rendesen fokozottabb mértékben fellépjenek. Ekkor már rendesen objectiv változások is láthatók. A conjunctivalis erezettség kifejezett lesz, mint az erek tágult voltának jele, majd tág reezéjű hyperaemia, mely mindinkább diffus lesz, lép fel, a conjunctiva halványvörös színe sötétebb, haragosvörös színnek enged helyet, mely skarlatpirostól egész szennyessötét málnavörösig különféle árnyalatokat mutathat. A conjunctiva szövete fellazul, duzzad, a caruncula kiemelkedik, az áthajlási redők a pilla kifordításánál hurkaalakúlag kiugranak. A Meibom-mirigyek rajzolata. | eltűnik s az egész conjunctiva szalonnaszerű felszint mutat. Ehhez erős fényiszony csatlakozik, a beteg görcsösen összeszoritja pilláit, melyek vizsgálatnál nem csekély ellentállást fejtenek ki. E mellett nagyfokú könuyezés és folytonos égető fájdalom gyötri a beteget.

Ezen tünetek, a melyek, mint említők, már a becsöppentés után V4—V2 óra múlva vehetik kezdetüket, félnap alatt tetemes kifejlődést érhetnek el. Ekkor az esetek egy részében a tünetek visszafejlődésnek indulnak. Máskor azonban daczára annak, hogy az atropin-becsöppeutés nem újíttatik meg, nem csillapulnak, hanem mindinkább fokozódnak s a fájdalmak oly fokot érhetnek el, hogy a beteg éjjeli nyugalmát is elrabolják.

Ha a tünetek néhány órai —■ egy napi fennállás után visszafejlődnek, az egész kórkép egy heveny conjunctivitis catarrhalisnak felel meg. Rendesen azonban már igen korán folliculus-képződését lehet a conjunctiván kimutatni. így általam észlelt két esetben egy csepp steril, l°/0 oldat becsöppentése után 24 óra múlva a folliculus-képződés már kifejezett volt.

Hogy oly betegeknél, kik legelőször acquirálnak életükben ily acutissima conjuncti vitást, a folliculus-képződés szintén képes-e 24 óra alatt bekövetkezni, személyes tapasztalat alapján nem felelhetek. A szerzők azonban mind, ha az időt pontosan meg nem is jelölik, de oly jellemző és félreérthetlen kifejezéssel emlékeznek meg erről, miszerint joggal feltehetjük, hogy ilyen esetekben sem fog a folliculus-képződés sokkal hosszabb időt igénybe venni.

Kifejezett esetekben ezen folliculusok nemcsak az átmeneti redőben, hanem a tarsalis conjunctiván, főleg a belső zúg közelében találhatók. Ezzel elérte a bántalom tetőfokát. Ilyenkor rendesen már a dermatitis vagy eczema is kifejlődött. Az egész conjunctiva szenyes, húsvörös, úgy a tarsalis, mint a bulbaris, helyenkint excoriált, egész felületén nyákos czafatokkal fedett. A nyák zavaros, sőt súlyosabb esetekben, különösen akkor, ha az atropin-instillatio a kifejlődött hurut daczára folytattatik, genyes váladék csatlakozik hozzá, mely a bő könnyezéssel társulva, súlyos blennorrhoea képét utánozhatja.

Az atropin conjunctivitisnek másik főalakja nem ily vehementiával lép fel. A beteg rendesen heteken, sőt hónapokon át kap atropin-becsöppentéselcet, melyek a maguk üdvös hatását több-kevesebb eredménynyel fejtik ki. Egyszerre csak arról panaszkodik a beteg, hogy szeme fáj, különösen becsöppentés után; vagy arról panaszkodik, hogy bő könuyezés lépett fel, vagy idegen test érzése molestálja, vagy pedig bajának súlyosbodását érzi, határozottan körülírt panasz nélkül. Ekkor szorosabb vizsgálatnál sokszor már igen kifejezett tünetek észlelhetők. Máskor a beteg subjective nem észlel változást, hanem az orvos veszi az egyik vizsgálatnál észre, hogy a conjunctiván halikraszerűen, fényes szemcsék vannak elszórva, különösen sűrűén az átmeneti redőben; sőt ez is

hlányozhatik, s csak a conjunctiva esősebb hyperaemiája, duzzadtsága tűnik fel, mivel ezen változások az alapbántalomból nem magyarázhatók. Végül vannak esetek, midőn a conjunctiván sem a subjectiv, sem az objectiv változások nem nagyok, hanem az egyik becsöppentéstől a másikig felduzzadnak a szempillák, vörös lesz az arezbőrnek is a szomszédos része stb.

Ha ezen initialis tünetek után az atropin-becsöppentéseket folytatjuk, rapid gyorsasággal igen vehemensekké lesznek a tünetek s a fent vázolt kórkép áll elő.

Látjuk tehát, hogy míg egyrészt a tünetek egymásutánja is igen változatos, e változatosságot még fokozza azon körülmény, hogy a tünetek egyike-másika egészen kimarad. Ezt a szerzők így is Írták le, habár mindegyik leírásban praedomináló szerepet játszanak a folliculusok. Egy esetet volt alkalmam észlelni, hol folliculusok nyomait a legpontosabb vizsgálatnál sem lehetett találni, habár ezen eset egy chronikus lefolyású atropinos gyuladás volt. A folliculusok tehát a jellemző és a legtöbb esetben jelenlevő tünetei közé tartoznak az atrop. conjunct.-nek, de nem képezik conditio sine qua non-ját a diagnosisnak; különben erre Schweigger is utal fent idézett müvében.

2. A szemhéjak s a szemhéjakat környező arezbör dermatitise, illetve eczemája képezi a második sarkalatos tünetet. Mint már fentebb említők, legtöbb esetben fennáll. Az általam észlelt esetek közül teljesen egyben sem hiányzott, de mint a szerzők említik, s mint a kórtörténetekből is kiolvasni lehet, elég gyakran csak igen kis fokot ér el. Máskor az ellenkező végletet tapasztaljuk s a bőrbántalom képezi a kórképet domináló elemet.

A legtöbb esetben csupán a két pillára, de különösen a felsőre szorítkozik a megbetegedés. Ezek a bántalom elején duzzadtak, pergament-tapintatúak és ujjnyomásra eltűnő vörös elszínesedést mutatnak. Majd a hám gyorsabb elhalása és kiszáradása folytán fehéres hámpikkelyeket láthatunk a vörösen elszínesedett bőrön, melyek könnyen levakarhatok s ha nem csak a mortificált hám felületes rétegéből valók, a nedvedző irhát hagyják vissza. Excessiv esetekben azonban a bőrbántalom a szemhéjaknál jóval tovább terjed; egyik esetben majdnem az egész arczfelet lepte el. Kedvencz helye a terjedésnek lefelé van. Ezen eczema igen feltűnő, nem is szabad secundaer úton fellépettnek tekinteni, hanem mint egy önálló tünet fogandó fel.

Végül meg akarom jegyezni, hogy ismertetve vannak olyan esetek is, midőn ezen bőrbántalom igen súlyos alakot vett fel. Ilyenek pl. azon esetek, midőn az eczema az egész arezot lepte el, sőt a nyakra s a nyakon át a mellkas és a hát bőrére is kiterjedt. Friedenberg M. pedig (New-York Monatschrift. 1895. — Recueil d’Ophtalm. 1896. után idézve) egy olyan alakját ismerteti, mely csalódásig hűen utánozta az erysipelas faciei kórképét s mely próbaképen többször megismételt becsöppentéseknél mindig pontosan megismétlődött, még pedig úgy látszik, minden nagyobb conjunctivalis társtünet nélkül.

Mint fentebb említők, a bőrbántalom virágzása rendesen összeesik a conjunctivalis elváltozások culminatiójával. Ha az atropint kihagyjuk, akkor innen kezdve a tünetek rendesen visszafejlődésnek indulnak.

Nem volna teljes az atropin conjunctivitisről adott kórképünk, ha meg nem emlékeznénk az atropin azon hatásáról, melyet a pupillára fejt ki, s a mely mint a pupillának tágulása vagy alakjának megváltozása atrop. conjunctivitisnél tér mészetszerűen mindig fellelhető. Ezen pupillaváltozásnak talán némely esetben differential diagnostikai értéke lehetne, mert a behatolt alkaloidának csak igen ritka esetekben hiányzó biztos árulója.

3. Az említett sorrendben letűnő jelenségek után a conjunctiva ismét azon állapotba jut, a melyben a bántalom kifejlődése előtt volt, s a milyenbe azon alapbántalom állapota szerint, mely az atropin-becsöppeutéseket indicálta, juthat. De a mikor így „meggyógyult“ egy igen különös s a pathologiában analógiával nem igen biró új tünet fejlődött ki, a reci-