Szemészet, 1898 (35. évfolyam, 1-6. szám)
1898-05-01 / 2. szám
1898. 2. SK. ORVOST H ETILAP — S Z EMÉSZ ET. 17 s Arit útmutatása e veszélyt egy s mindenkorra elhárította. A szembajoknak diathesisek szerint való osztályozását elejtették ugyan, de e helyett az összefüggés klinikai és kórboncztani alapon való tárgyalása nyert tért. Az első ilyen irányú alapvető munka a Förster é volt, mely mint a Graefe és Saemisrh által szerkesztett nagy szemészeti kézikönyv alkotó része jelent meg, s a melyet a magyar könyvkiadó-társulat könyvtára számára Imre József még 1877-ben lefordított Maga Förster czéljául annak előadását tűzi ki, hogy a szemészet a legbensöbb összeköttetésben érzi magát az orvosi tudomány többi ágaival s hogy téves azt hinni, miszerint annak művelése egyértelmű az orvosi tudománynak összefüggéstelen specialitásra való forgácsolásával. A felosztás alapjául a szervezet betegségeit választotta, míg Jacobson 1885-ben megjelent munkájában az összefüggést a szembajokból kiindulóan tárgyalta. Csaknem egyidejűleg jelent meg Berger és Kniess-nek a Förster-éhez hasonló beosztású két könyve, melyek az összefüggést már nagyobb kiterjedésben s a jelentékenyen megnövekedett casuistika alapján tárgyalhatják. Kizárólagosan a szemtükörrel felismerhető elváltozások jelentőségét tartja szem előtt Gowers klassikusnak nevezhető munkájában, melynek minden fejezete elárulja, hogy azt egy a belgyógyászatban s a szemészetben egyaránt járatos kiváló tudós irta. Ilyen előmunkálatok után csak természetes, hogy Schmidt-Rimpler a felgyűlt adathalmazt felhasználva egy terjedelmében és értékében az előbbieket felülmúló könyvet nyújtott Helyes kritikával elválasztja azon jelenségeket, melyek jelentősége már tisztázott azoktól, a melyekről még nem bizonyult be az összefüggés. Az anyag feldolgozásában irányadóul azon körülmény szolgált, hogy a könyv tulajdonkép egy nagy belgyógyászati munka kiegészítő része, ezért a gyógykezelésre is kiterjeszkedett. Első helyen természetesen az idegrendszer betegségei állanak, melyek tárgyalása a könyvnek több mint felét elfoglalja, külön fejezeteket szán a vese, az alkati, a vérkeringési és légzési bántalmaknak, valamint a mérgezéseknek, a heveny fertőző betegségek, a nemi bajoknak, az emésztési és bőrbetegségeknek. Az irodalom összeállítását minden fejezet végén közli, mi által a könyv alapos forrásmunkául szolgálhat. Mint az oly számos kiadást ért szemészeti tankönyvét, úgy ezen munkáját is a világos tárgyalási mód s minden tudákosságtól ment valódi tudományos felfogás jellemzi. A részletekben természetesen akadnak ugyan olyan kijelentések, melyekhez szó fér, de egészben véve a munka a gazdag szemészeti irodalomban is jelentékeny nyereség ; mint a belgyógyászati kézikönyv alkotó része pedig a szemen felismerhető fontos tünetek értékesítésére megbecsülhetetlen szolgálatot fog tenni. G. E. IRODALOM-SZEMLE. A műszerek fertőtlenítése irányában Randolph1 nagyszámú kísérletet végzett és következő eredményre j ütött: 1. A műszerek az esetek legnagyobb számában az által fertöztetnek, hogy a levegő behatásának vannak kitéve. 2. A minket környező közönséges körülmények közt az alkohol fertőtlenítő hatása kielégítő és értékes desinficiens ; de staphylococcus albus tiszta tenyészetével fertőzött műszer még akkor sem veszti el fertőző hatását, ha 20 perczig fekszik alkoholban. Be Haas2 49 éves myopiás férfi esetét említi, kin 26 évvel ezelőtt cataracta miatt lencse-extractiót végzett. Műtét után látása 8/ío volt és a lencse hiányának daczára az ideghártya elörehaladólag myopikus elváltozást mutatott, látása pedig állandóan romlott. A könytömlő kiirtását Ahlström3 akként eszközli, hogy 4—5 mm.-nyi hosszú metszéssel megnyitja a könytömlő elülső falát, a nyíláson keresztül kis kalapácsnak 8 mm. hosszú, 5 mm. vastag gombját vezeti be. Ezen kalapács segélyével a könytömlő minden irányban könnyen mozgathatóvá lesz, a mi a kiirtás technikáját nagy mértékben könnyíti. A conjunctivitis blenorrhoica utáni artritis esetét említi Bernstein.4 Blenorrhoeás asszony újdonszült gyermeke conjunctivitis 1 Trans. Amer. Ophthalm. Soc. 1896. 2 Med. Weekblad 1897. p. 489. 3 Centralbl. f. pract. Augenheilkunde. 1897. p. 7. 9. 4 Centralbl. f. pract. Augenheilk. 1896. p. 84. blenorrhoicában betegedett meg, öt nappal később először a jobb kéztö, később a térdizület lobosodott meg. A gyermek 4 hét múlva meggyógyult. Hasonló esetet említenek Weiss és Klinghöffer;1 25 éves egyén conjunctivitis blenorrhoicában betegedett meg, 4 héttel később jobb térdizülete lobosodott meg, további 2 hét múltán a jobb lábtöiziilet, későbbi 8 nap alatt ez is meggyógyult. A keratitis interstitialis Greef3 szerint fökép 40 éven aluli egyének betegsége. Legtöbb esetben veleszületett és csak ritkán szerzett lues az oka. Aetiologikus tényező gyanánt luesen kívül tuberculosis és rhenmatikus bántalmak is szerepelnek. Kétségtelen az összefüggése maláriával. Senn3 anilinfestöknél a szarúhártyának szemrésbeli területén sepiabarna, egyenetlen felszínü, apró, víztiszta hólyagocskákból álló csíkot észlelt. Ennek közvetlen oka az anilinfekete felszálló gőzében fekszik. A munkásokat ettől fökép a feltétlen tisztaság és jó szellőzés által lehet megóvni. (Archiv für Augenheilkunde 1897. III.) Selye Hugó dr. Joelson az acromegaliás betegén észlelt exophthalmust és látóidegsorvadást a csontok megvastagodásából magyarázza. Az orbita fala megvastagodván, létrehozza az exophthalmust, míg a foramen opticum megszükülése a benne haladó látóideg összenyomását és sorvadását okozza. Mac Soren 40 éves nőről tesz említést, kinél a baloldali sinus cavernosus aneurysmája hirtelen állott elő és a szokott tüneteket; (exophthalmus pulsans) okozta. A külső egyenes izom is hüdötte a látásélesség teljes. A bal carotisra gyakorolt nyomás a zörejeks megszüntette. A carotis communis alákötését az edény atheromát elfajulása miatt Kerugorov-ínnal végezték. Műtét után 2 nap alatt a tünetek visszafejlődtek s csak a rect. extern, működési képességének helyreállása vett 3 hetet igénybe. A 2 év előtt végzett operatio óta a jó eredmény tartós. (Archiv für Augenheilkunde 1897. III.) Fiatalkori hályogban szenvedő család. Schanz dr. három testvér esetét közli, kik körülbelül 20 éves korukban mindkét szemükön hályogot kapván, rövid hónapok lefolyása alatt teljesen megvakullak. A testvérek atyja 40 éves korában tiidögyuladásban halt meg; életének utolsó éveiben rossz látásban szenvedett, mely rossz látás betegsége alatt még fokozódott. Orvosai későbbi időre műtétet helyeztek kilátásba. A testvérek anyja egészséges, ép szemű. A legidősebb fiú 31 éves, czipész, egészséges, főleg görcsökben soha sem szenvedett. Katonának is bevált, kitűnő szeme volt. 26 éves korában egy lövés alkalmával azt vette észre, hogy fátyolszerü zavarosság libeg jobb szeme előtt. Szakértőhöz fordult, ki fél év múlva — mialatt az illető látását teljesen elvesztette — eredménynyel megoperálta. Műtét után a beteg bal szemén, a jobb szeméhez analog elváltozások jöttek létre, melyek a bal szem teljes vakságához vezettek. Hasonló módon járt említett egyénnek 23 éves szabó öcscse ki ez ideig teljes egészségnek, éles látásnak örvendett. Hónapok lefolyása alatt mindkét szeme hályogban megvakult. Műtétnek vetette alá magát, mely nehézségekbe nem ütközött, a mennyiben a lencse híg kásás anyaggá volt elváltozva. Egy harmadik testvér 4 éves korában szembajos volt, több napi kezelés alatt állott, mire látása egész tiírhetövé vált. Ezen fiú folyton gyengélkedett és mirigydaganatokban szenvedett. Miután tanulmányait elvégezte, átvette szüleinek gazdaságát, hol mindkét szemén fájdalom és lob tünetei nélkül tárgylátása rövid idő alatt megszűnt. Ha már ritka dolog az, hogy valaki 20 éves korában minden kimutatható ok nélkül hályogban megvakuljon, úgy még nagyobb ritkaságok közé tartozik, hogy a baj egy ugyanazon család három tagját érje. E testvérek vizeletében sem czukor, sem fehérje nem volt kimutatható, sem pedig oly szervezeti elváltozások nem voltak jelen, melyek a hályog keletkezésével összefüggésbe volnának hozhatók. Azon körülmény pedig, hogy a betegek más-más helyen 1 Zehender's Kiin. Monatsbl. f. Augenheilk. XXXIV. p. 7. 3 Samml. zwangl. Abhand. a. d. Géb. d. Augenheilk. Herausg. v. Vossius. I. St. 8. 1897. 3 Cor.-Bl. f. Schweizer Aerzte. 1897. Nr. 6.
