Szemészet, 1898 (35. évfolyam, 1-6. szám)
1898-05-01 / 2. szám
18 ORVOSI HETILAP — SZ E M É SZÉT 1898. 2. sz. tartózkodtak, kizár valamely közös kóros hatányt (pl. naphtalin), mely a betegséget előidézhette; így nem marad más hátra, mint veleszületett hajlam felvétele, mely mind három testvérnél érvényre jutott. (Centralblatt für Augenheilkunde. 1897. szeptember.) A látó- és hallószerv közötti viszonyról. Az esetek többségében a hallószerv gyakorol befolyást a látószervre. Súlyos otitis médiánál a szem fájdalmas, fénykerülő, könyezik. Moos heves arczfájdalmak egy makacs esetében azt találta, hogy a lobos folyamat a sziklacsont pyramisán keresztül egész a gangl. Gasseri-ig terjedt. Ostmann tnr. egy alkalommal azt tapasztalta, hogy a hallójáratba jutott idegen test folytán fellépő blepharospasmus a hallójáratba történt cocainbecseppentés után azonnal megszűnt Ismeretes dolog különben, hogy a hártyás labyrint, akár mechanikus, akár pathologikus elváltozások folytán izgatása, kétoldali nystagmusszerü szemmozgást vált ki. Normalis viszonyok mellett a középfül részéről nystagmus nem váltható ki, valamint pupillaris elváltozások, szemizomhüdések sem idézhetök elő; ha pedig utóbbiak jelen vannak, ez a középfül megbetegedéséhez járult labyrint, illetőleg agyelváltozásról tesz tanúságot. A n. fac. területén fellépő reflectorikus tünetek könnyen találják magyarázatukat abban, hogy eme ideg úgy a musc. stap.-t, valamint a muse. orb. p.-t is beidegzi. Ostmann tnr. egyesek azon nézetével szemben, mely szerint a középfül vagy proc. mast, gyuladásos folyamatai képesek volnának directe szemfenéki elváltozást létesíteni, azon álláspontra helyezkedik, hogy ilyenkor mindig valamely intracranialis complicatio van jelen. (Centralblatt für Augenheilkunde. 1897. szeptember.) John Miksa dr. Dr. Dagialiski1 három esetét Írja le a kötöhártya elsődleges bujakóros keményedésének. Förster 1877-ben azt mondja, hogy ö nehány lágy fekélyt látott ugyan a szemen, de keményet soha; hasonlókép nyilatkoznak mások is, mint Zeissl, Fournier stb. — Ezek után Neumann 1890 ben összegyűjtött 613 extragenitalis esetből 162 elsődleges keményedést a szemhéjakon. Ugyanazon évben Fortuniades szintén a szemhéjakon előforduló 118 keményedésröl tesz említést. Alexander a 931 extragenitalis eset közül 347-et hoz fel, a melyek a szemhéjakon léptek fel. Tepljaschin 1887-ben 7 esetet ir le. Poljokow N. egy esetről szól, a melyhez az orosz irodalomból 34-et emlit még fel. Pospelow a Moszkva környéki gyári munkások között 150, és Posoi-Koschitz által összeállított 830 extragenitalis esetből 132 esetben a szemhéjakon volt a keményedés. A szentpétervári kórházban az 1879—1883-ig levő 5025 állandó betege között csak egyetlen egy esetben fordult elő a kötőhártyán*az elsődleges keményedés; 1888—1891-ig pedig a 9532 állandó és 70,222 járó beteg között egyetlen egy eset sem említtetik fel. A szerző felemlíti, hogy az előtte ismeretes irodalomból csak 21 esetet ismer, a melyben az elsődleges keményedés a köthártyán fordult elő. I. A. Awdotja, napszámosnö, 28 éves, jobb szemének baja miatt 1897. aug. 9-dikén vétetett fel a koródába. Betegségének kezdetén azt hitte a beteg, hogy szemében idegen test van, a miért is egy ismerőse által kinyalatta a szemét. Megtekintésnél a jobb felső szemhéj felső felében elöredomborodik, felette a bőr vörös és az egész szemhéj ■' kissé vizenyős. A poroz felett inkább a szemhéj belső felén egy mogyorónagyságú, gömbölyű, lelapult és kemény daganat tapintható ki, a mely felfelé az átmeneti redöbe nyúlik. A daganat porczkeménységü és a szemhéj kifordításánál még jobban előtűnik, a kötöhártya belövelt, bársonyos kinézésű és egy kis helyen vékony, szürke fibrinosus váladékkal bevont. A fül előtti és az állkapocs alatti mirigyek a jobb oldalon be vannak szűrődve. Az anamnesisben egyedül a szem kinyalása volt a legvalószínűbb aetiologikus momentum a daganat fejlődésére. A beteg különben egészséges. A daganat keménysége, — környezetének beszürödése — és a mirigyek duzzanatából ulcus induratum conjunctivaera lett a diagnosis állapítva, a melynek helyességét bizonyította is a szürkekenőcs bedörzsölés után fellépett javulás. A beteg 23 bedörzsölés 1 Kiin. Monatsblätt. f. Aughk. 1898. Jan. után majdnem teljesen gyógyulva szept. 12-dikén távozott a kórházból. II. J. Nadeshda, 13 éves, 1890. november 22-dikén vétetett fel. Bal szeme ezelőtt három héttel betegedett meg. Betegsége okául semmit sem tud adni. Jelen állapot. A bal átmeneti redöben, közelebb a belső, mint a külső zúghoz, van egy lencsenagyságú fekély, melynek rendetlen határai vannak és az alapja szalonnás. Úgy a fekély szélei, mint a subconjunctivalis szövet keményen beszűrődött, a keménység a szemhéjon keresztül is kitapintható. A szemhéj bőre rendes. Az alsó szemhéj kötöhártyája duzzadt, a többi kötöhártya-részlet pedig ép. A baloldali fültőmirigyek, valamint az állalatti mirigyek erősen be vannak szűrődve és a mellett érzéketlenek, Therapia: A fekélyre jodoformhintés és az izmok közé 0 06 grm. hydrargyr. salicyl. pro dosi fecskendeztetett be. Decz. 4-dikén elbocsátáskor a fekély eltűnt, a mirigyek duzzadása igen csekély. III. N. Mária, 25 éves, 1897. május 19-dikén jelentkezett az ambulantián. Jelen állapot. A jobb szemrés fél akkora, mint a bal; a szemhéjak vörösek, a felső szemhéj belül kissé vizenyős. Az alsó szemhéj közepén kis kiemelkedés van, a mely nyomásra igen ellenálló. A felső szemhéj köthártyája erősen belövelt, különben pedig ép, valamint a tarsalis kötliártya az alsó szemhéjon. A fő elváltozás az alsó szemhéj átmeneti redöjében van. Ez vizenyős és nehány, különböző vastagságú és hosszúságú redőböl áll. Az alsó szemhéj lehúzásánál e redök közül a legvastagabb igen kemény, vörös és bársonyos sáncz alakjában emelkedik ki, melynek közepén rendetlen határú fekély látható. A fekély környéke beszűrődött és vörös, alapja sárgás és piszkos. A fentebb említett kemény, magas sáncz folytonos lelapulás és elvékonyodás mellett átmegy a bulbaris köthártyára egy hasonló de kisebb sáncz alakjában. A két sáncz között, tehát már a bulbaris köthártyán egy az előbbihez hasonló, de csak fél akkora fekély van, mely az erősen beszűrődött köthártyán ül. A bulbaris kötöhártya többi része vizenyős és belövelt. Fénykerülés, könyezés kis fokban vannak csak jelen. A szaruhártyán régi foltok. A szemfenék ép. A fül előtti, az állalatti és a nyakmirigyek be vannak szűrődve. A beteg egyébként egészséges. Bajának okáról kérdeztelvén, a következőket adja elő: Nővérével és annak törvénytelen gyermekével egy szobában lakik, a gyermek születése óta beteg. Először penisén volt kiütés, később vörös, széles foltok a végbél körül, homlokáról a bőr lehámlott, körmei lehulltak, orra folyott és hólyagok voltak a fején. Az anya állítólag egészséges. A beteg csókolta a gyermeket és az arczát is odatartotta a gyermekhez. Therapia : 3°/0 bórvíz kimosás és inunctio. Junius 23-dikán a nagyobb fekély eltűnt, a kisebb mint egy pontszerű infiltratio van meg. — Papulosus tünetek a karokon és lábakon úgy a hajlító, mint a feszítő oldalon. A betegnek a torka fáj. A beteg ezentúl nem jelentkezett és nem lett megfigyelve. Tlieodorovits Döme dr. Dr. W. Dagialiski egy pangásos papillóról tesz említést, a hol három heti vakság után a látás visszaállott. G. Pál, 26 éves, 1897. máj. 12-dikén vétetett fel a pétervári szemkórházba, a ki ezelőtt három nappal mindkét szemére megvakult. Felvételénél a qualitativ és quantitativ fényérzés teljesen hiányzik. V o. utr. = 0, a pupillák ad maximum tágak és a fényre nem reagálnak. A töröközegek tiszták és átlátszók, a szemmozgások rendesek. Tükörrel mindkét szemen pangásos papilla látható. A pangásos tünet a bal szemén nagyobb, mint a jobbon. A beteg előadja, hogy 13 éves korában kis szobában egy beteg asszonynyal együtt lakott, vele egy tálból evett és együtt aludtak. Hogy a nőnek miféle baja volt, nem tudja. Nemsokára a betegnek garat és légcső fájdalmai voltak és hangját elvesztette. Ugyanazon évben nagy náthát kapott, az orra megdagadt és kivörö-
