Szemészet, 1898 (35. évfolyam, 1-6. szám)
1898-05-01 / 2. szám
16 ORVOSI HETILAP - SZEMÉSZET 1898. 2. sz. Agyalapi bántalomból származó többszörös idegbénulás két esete. Közli: Leitner Vilmos dr. szemklinikái gyakornok. A budapesti egyetemi szemklinikán legutóbb észlelt két egyénről óhajtok néhány adatot ismertetni, kiknél több agyideg bénulása egyéb elváltozásokon kiviil a szemeken is súlyos megbetegedéseket hozott létre. I. R. S. 38 éves nő folyó év márczius elején azzal a kéréssel kereste fel a szemklinikát, hogy látásán javítsunk. Elmondja, hogy nyolcz év előtt több hónapig tartott fejfájás, szédülés, s gyakori hányinger gyötörte, ágyban fekvő beteg volt s állítólag lázai is voltak. E betegsége kezdete után néhány hétre előbb a jobb, majd a bal szeme is lecsukódott, magától nyitni nem tudta. Nyolcz hónapi villamozás után szemei lassaukint nyílni kezdtek, mikor azonban a bal szemhéja már jól emelődött, észrevette, hogy a jobb szemét behunyni nem tudja; ugyauez az állapot fejlődött ki nemsokára a bal szemén is. Rövid idő múlva mindkét szeme romlani kezdett, fájdalmas azonban soha sem volt; látása, mely hat év óta egyformán van, annyira rossz, hogy járáskelésre is alig elégséges. Egyéb bajokra vonatkozólag előadja, hogy az előadott betegsége előtt orrában sebei voltak, melyek jodkalium szedésére gyógyultak. 18 évi házassága alatt egy gyermeke sem volt; abortus nem fordult elő. Jelenleg a következő állapot található. A jobb szemrés 6 mm. tágságú, zárása, avagy nagyobb fokban való nyitása önként ki nem vihető. A corneán e mozdulatlan szemrésnek megfelelő szélességű, s a cornea egész haránt átmérőjére kiterjedő, élesen határolt, kékes-fehér vaskos, átlátszatlan hegszövet van, melyre a conjunctiva felől néhány ágazatos oszlású ér húzódik. Ezen övalakú hegen kívül a corneán több felszínes finom áttetsző homály van, melyen keresztül az iris és csarnok fátyolosán láthatók, annyi azonban jól kivehető, hogy az iris a szarúhártya hegével összefüggésben nincs. A szemteke érintés iránt érzéketlen. Mozgásai közül csak a rect. ext. irányában nem mutatkozik hiány, minden más irányban a mozgékonyság korlátolt; a fel- és lefelé nézésnél csak némi hengeredé mozgás észlelhető. A bal szemrés 8 mm. tág, elég jól záródik, azonban legfeljebb 9 mm.-re nyílik; a corneán a jobb szeméhez egészen hasonló övszerű heg van, egyébként a peripherián tisztább, mint a jobb cornea. Iris szabad. A szemteke érintés iránt rendes érzékenységű, a reflectorikus pislantás pontosan bekövetkezik. A szemteke mozgásai minden irányban korlátoltak, legnagyobb fokban a fel- és lefelé nézés, midőn csak gyenge rotáló mozgások történnek. A különben békés szemek mélyebb képleteinek megítélése a közegi zavarok miatt lehetetlen. A látóidegek bántalmazottságára azonban gyanút kelt az a körülmény, hogy az áttetsző cornearészletek mögött készült coloboma látás tekintetében az előbbi állapothoz képest alig hozott létre javulást. (1—2 méterről ujjolvasás.) A szemeket illető ezen elváltozásokon kívül a beteg jobb arczfele teljesen érzéketlen, ugyanezen oldal összes bőrredői elsimultak, mozgásai hiányoznak s a rágás is tökéletlen. Az idegrendszer vizsgálata a felhozottakon kívül egyebet nem derített ki (Jendrássik). Összefoglalva a betegnél találtakat, azt látjuk, hogy az agyidegek egész sora kisebb-nagyobb fokban bénult, és pedig mindkét n. III., IV., a jobb n. Y. mindhárom ága, a bal n. VI., a jobb VII. teljesen, a bal VII. részben, s valószínűleg mindkét n. II. A bántalom eredete kétségtelenül agyalapi s az anarnnesisből, valamint a bénulások fellépési módja után Ítélve a legnagyobb valószínűség szerint lueses meningitis, mely roncsolás és heges zsugorodás utján hozta létre az említett elváltozásokat. A cornea hegesedése, miután főkép a szemrésbe eső területre szorítkozik a facialis bénulásból származott lagophthalmus következménye, melyhez bizonynyal a trigeminus anaesthaesiája is egyidejűleg hozzájárult, s valóban csodálkoznunk kell, hogy e két veszélyes körülmény összejátszása daczára is a corneákból valamikép működésre képes részek is megmaradtak. Befejezett folyamatról lévén szó, a bénulások 6 évi fennállása után javulásra alig lehet kilátás. II. esetünk V. J. 41 éves férfit illeti, ki f. év márczius elején jött az egyet, szemklinikára, előadván, hogy jobb szeme 7 hó előtt fejfájások kíséretében rohamosan megromlott. Azóta folyton heves fejfájásokban szenved, de egyébként egészségesnek érzi magát; feltűnt azonban neki, hogy több hó óta jobb oldalán nehezen rág. Más kiállott betegségre nem emlékszik. Luest tagad. A megejtett vizsgálat azt mutatta, hogy jobb szemén fényérzés sincs. A szemrés valamivel szűkebb a balnál, nyitása kissé nehézkes. A szemteke kifelé fordult, s ezen állásából csak az abductio lehetséges, minden más irányban való mozgékonysága hiányzik. A szem külső képletei különben épek; pupilla kerek, a közepesnél valamivel tágabb, fényre és convergentiára nem reagál. A papilla n. opt. fehér, elég éles határú ; retinalis vénák tágabbak a rendesnél, az artériák szűkültek. Eamina cribrosa likacsai nem láthatók: tehát az egész kép neuritisből származott atropinénak felel meg. A bal szem látás élessége teljes, színlátása jó, látótere szabad. A szemen külsőleg elváltozás nem látható ; a középtág, kerek pupilla jól reagál. A szemfeuék vénái a rendesnél jóval tágabbak, kanyargósak, artériák változatlanok. A papilla a szokottnál vörösebb, határai, főleg belül kissé elmósodottak : hyperaemia venosa retinae. Az ideggyógyászati vizsgálat a jobb trigeminus III. ágának paresisét derítette ki. (Ritoók Zs.) Ezen esetben tehát a következő agyidegek részéről mutatkozott rendellenesség; a jobb n. II., III., IV. s az V. harmadik ága, valamint jelét találtuk annak is, hogy a bal n. opticus központi vénájából a vér szabad lefolyása akadályt szenvedett el. E tünetcsoport okát az orbitán kívül, intracranialisan és pedig az agyalapi részén székelő valamely folyamatban kell keresnünk, mely valószínűleg meningealis gyuladásban, illetve vastagodásokban és zsugorodásban áll. A jobb látóideg sorvadása descendáló gyuladás végkimenetele, míg a bal opticuson ez idő szerint a gyuladásnak, illetve compressiónak csak első jelei láthatók a visszeres pangás alakjában. A betegnél foganatosított, de csak rövid ideig folytatott bedörzsölések és villamozás az állapotban változást nem hozott létre; 12 napi kezelés után a beteg saját kívánságára elbocsáttatott a klinikáról. KÖNYVISMERTETÉS. Die Erkrankungen des Auges im Zusammenhang mit anderen Krankheiten von Prof. Dr. H. Schmidt-Rimpier in Göttingen. Mit 23 Abbildungen. Wien 1898. Alfred Holder. 566 oldal. Ára: ? Schmidt-Rimpler könyve, mely a szembajoknak más betegségekkel való összefüggését tárgyalja s mely mint a Nothnagel által szerkesztett belgyógyászat alkotó része jelent meg, a legnagyobb mértékben megérdemli az orvosok érdeklődését. A szembajok nem egyszer kiinduló pontját képezhetik súlyos betegségeknek (rosszindulatú daganatok továbbterjedés és metastasis útján, syphilis, lépfene), s még gyakrabban általános betegségek részjelenségeikép vagy mint azok első- vagy utótünetei jelennek meg (a pangásos papilla agydaganat mellett, az iritis syphilitica, a retinitis albuminurica, a diphtheriás alkalmazkodási bénulás stb.). E jelenségek, különösen a szemtükrözés elterjedése által nyertek nagyobb méltánylást, mert jól hangsúlyozza Gowers, hogy az által, hogy a szemfenéken a vér és erei, valamint egy agyideg, helyesebben agyrészlet jelentékeny nagyításban láthatók, oly elváltozások ismerhetők fel, a melyek máskülönben rejtve maradnak elölünk. A mikor e század közepén a szemorvoslás tudománya páratlanul álló fejlődést mutatott, egy ideig az a veszély forgott fenn, hogy a szemészet elszakadva az orvosi tudományok többi ágaitól a túlságos specializálás által érzékenyen fog szenvedni. De épen legjobbjaink : Graefe
