Szemészet, 1898 (35. évfolyam, 1-6. szám)
1898-05-01 / 2. szám
15 1898. 2. sz. ORVOSI HETILAP — SZEMÉSZET. 6. R.-nő (meghalt Schaffer Károly magántanár Erzsébetszegényházi osztályán). A látóidegekben a széli rostokra szorítkozó sorvadás, mely egy helyen háromszögalakúvá kiszélesedik. Élőben a papilla decoloratióját constatáltam. A 7-dik és 8 dik esetben a próbafestések nem mutattak sorvadást. A sorvadás tehát két esetben igen nagy fokú volt, 4 esetben széli nyaláb csoportokra szorítkozott, valamennyi azonban felfelé fogyott. 2 esetben a vizsgált rész épnek mutatkozott, de hangsúlyoznom kell, hogy a látóidegpálya első tagjának csak egy részlete volt az, mely a vizsgálat tárgyát képezhette. E 8 újabb esethez, a 4 régebbit hozzászámítva, most már 12 vizsgálat alapján határozottan állíthatom, hogy a sorvadás a látóterekkel egybehangzóan az ideg széli rostjain kezdődik. Ma már tehát nem jogosult Leydennak a Nothnagelféle nagy gyűjtőmunkában tett azon megjegyzése, hogy „még nincs eléggé felderítve, hogy az atrophia az összes kötegeket egyidejűleg támadja-e meg vagy bizonyos csoportokat előszeretettel keres-e fel“. A sorvadás ascendáló jellege is szembeötlő; Moxter lelete, a fibrae medullaresek korai szétesését igazoló újabb észlelés, Usher és Dean1 kísérletei, melyek szerint a Graefe-késsel sértett retinából centripetalis sorvadás indult meg. Mind csak e felfogás helyességét támogatják. Hogy azonban a kiindulás épen a retina dúczsejtrétege, e tekintetben még korai volna végleges véleményt mondani. III. Az agydaganatok kíséretében állandó tiinetkép jelentkező papillitisek keletkezéséről egy év előtt azon véleményemet nyilvánítottam, hogy a valódi álképletek a Schmidt Manz-féle magyarázat értelmében strangulálás útján idézik elő a papillitist, míg a gumma és tuberculum a g-yuladás leterjedése útján. Akkor az érstrangulálás eddig hiányzó anatómiai bizonyítékát [ adhattam. Azóta több e tárgygyal foglalkozó közlés jelent meg. Deyl a vena centralis össznyomásából, Krückmann a sejtek által képezett somatogen és autogon eredetű anyagnak tulajdonítja a papillitis keletkezését. Felfogásomat újabb esetek anatómiai vizsgálatául támo- 1 gathatom. 1. W. J. férfi 1897. szeptember 17-dikén Korányi Frigyes tanár klinikáján halt meg. A bonczolás kiderítette, hogy a jobb második s harmadik homloktekervény hátsó végén glioma székelt. A papilla 2 mm.-nyíre kiemelkedik, a szomszédságában a retina többszörösen ránczolt, levált. Az idegrostok széttoltak, közöttük űrök, helyenként sclerotikus . idegrostokból álló plaqueok; ideghüvely kitágult. A rostok a lamina cribrosa mögött Weigert szerint kifogástalanul festődnek. 2. P. E. 24 éves nőt 1897. junius 19-dikén vették fel Barbás József főorvos Rókus-kórházi osztályára, hol már 3 nappal később meg is halt. 5 hónapon keresztül heves fejfájásban és szédülésben szenvedett volt, látása 2 hó óta rom- | lőtt; anisocoria. Lassan beszél, hosszabb szavakat nem tud kimondani, ingadozó járás, fokozott térdreflexek. A bonczolás a jobb thalamus opticus pulvinárjának megfelelő helyzetű i Transactions of the Ophthalmological Society of the United Kingdom. Vol. XVI. 1895/96. cholesteatoma jelenlétét mutatta ki, mely a plexust s a vénákat összenyomja; hydrocephalus chronicus internus. A papilla gombszerűen 2 mm.-nyíre kiemelkedik, az az oedema előbb vázolt tüneteit kifejezetten mutatja. 3. V. E.-t 1897. szeptember 20-dikán eszméletlen állapotban vették fel Barbás József főorvos osztályára, hol harmadnap meg is halt. A jobb agyfélteke paracentralis gyrusában glioma volt. A papilla mérsékelten emelkedik ki, az erek szerfölött tágak, a roslok széttoltak, az ideghüvely kitágult. A látóideg rostjai épek. 4. A beteg Hochhalt Károly főorvos osztályán 1897. julius 17-dikén halt meg. A negyedik agygyomrocs fenekén angiosarcoma volt. A papillák oedema jeleit mutatják. 5. Mindezekhez teljesen hasonló képet ad ama eset, a melyben a papillitis oka az orbitában székelő sarcoma localis nyomása volt. A papillák az oedema vázolt tünetei, a kitágult intervaginalis űrben peng nagy vérzés. A látóidegrostjai vezetőképességüket mégtartották. Arról is újból meggyőződhettem, hogy akkor, a midőn a papilla már atrophiássá vált, a kiindulás jellemző vonásai felismerhetetlenekké váltak. Az egyik eset 23 éves férfira vonatkozik, a kinek bal homloklebenyében osteoma volt, a másik 35 éves nőre, a kinek hypophisis tumor okozta halálát. Mindkét esetben a papillák kötőszöveti vázból állottak, vastagodott érfalzattal, sejtdús közti szövettel és teljesen elsorvadt idegrostokkal. * * * A közölt adatok csak töredékek, de egyik-másik irányban, úgy hiszem bizonyítók. Az eddigi vizsgálatok értékesítését két körülmény nehezítette és nehezíti meg. Az egyik az, hogy a klinikai betegek gyakran eltűnnek szemeink elől, az anatómiai vizsgálatra nyert esetekről pedig nem minden esetben rendelkeztem az élőben megejtett szemvizsgálás megbíz - hatóadataival. A másik nehézség, hogy csak kevés esetben sikerült a látópálya első tagját egész terjedelmében, tehát a retinától az agydúczokig megkapnom. Úgy reményiem, hogy e hiányokon segítve lesz, mivel az illetékes helyeken megtettem a lépéseket, hogy még az élőkből megbízható adatokat szerezhessek, s hogy anatómiai vizsgálatra az egész anyagot megkaphassam. Hiszen mindannyian érezzük, hogy mennyire igaza van Bucklenek, a nagy angol philosophusnak, a mikor azt mondja, hogy a tudás nem egy tehetetlen, passiv valami, a mi bennünket meglep akár tetszik, akár nem, hanem, hogy megnyerhessük, kutatnunk kell, ez pedig csak nagy áldozat és munka eredménye ! 5-dik ábra. A látóideg-fő átmetszete. 7-dik ábra. A látóidegfő átmetszete. 6-dik ábra. A látóidegfő átmetszete.
