Szemészet, 1897 (34. évfolyam, 1-4. szám)
1897-04-25 / 1. szám
1897. 1. sz. 50 ORVOSI HETILAP-SZEMÉSZET lyiken 2—3 helyen összevarrtam, másoknál pedig magára hagytam s kötést is többnyire nem alkalmaztam, mert a nyúl úgyis letolja s szemét gyakran egy másik nyúl által lenyalatja. Némely ilyen operált szemen a seb ectatikusan gyógyult be, de veszteség egy sem volt az eddig operált szem közt. Eleinte a lencsét egy nagyobb discissiós horoggal húztam ki, azt a hátsó lencsetokon át belehorgasztván, majd ismét iriscsipeszszel ragadtam a lencsét és kihúztam. Most pedig kétféle csípőt készítettem,1 melynek egyike nagy és kemény hályog kihúzására szolgál, míg másika kisebb, lágyabb vagy Morgagni-féle hályog számára van szánva. Nagyságuk egy közönséges kis csípőé, s oldalra hajolva vannak, a mint ez a mellékelt fényképből is kitűnik. Az egyik két különböző szárral bir, t. i. az egyik szár Snellenféle kacsnak nagyságával egyenlő kanál, a másik szár egy Graefeféle kystitom. A másik csípő két kisebb kacs-alakú kanállal bir.1 2 Ezen eszköz nélkiilözhetővé teszi a bulbusra való nyomást operálás közben a hályog kihúzása czéljából s így az üvegtest előesés is ritkábban történhet. A míg más tényekkel léphetek a nyilvánosság elé, eddigelé csak azon véleményemnek adok kifejezést, hogy a mai asepsia mellett érdemes az iris mögötti hályogkivonást cultiválni, mert az jó sikereket igér.3 Az asthenopia muscularisról. Kocsis Elemér dr.-tól Budapesten. Az élettan tanítja, Hogy szemeinket bár akarattal is mozgathatjuk, mégis a szemmozgások légióként reflexmozgások, melyeket a tisztánlátásra való törekvés vált ki. Hogy egy tárgyat tisztán lássunk, a szem alkalmazkodó izmának úgy kell beállítani a szemlencse törő erejét, hogy a tárgyról jövő fénysugarak a retinán egyesüljenek s a szemgolyókat pedig úgy kell befelé fordítani a belső egyenes szemizmoknak, hogy a látóvonalak épen a tárgyon találkozzanak. Ez a kétféle izomműködés: az alkalmazkodás és összetérítés, a mint azt Donders megállapította, együtt jár; a minő távolra alkalmazkodik a szem, ugyanarra a távolságra térít össze. Kisfokú alkalmazkodás kisfokit összetérítést is hoz maga után, míg a nagyfokú alkalmazkodás nagyfokú összetérítést. Az agyból egyugyanazon idegen indul ki az ingerület az alkalmazkodó izmokhoz és a belső egyenesekhez. A nervus oculomotorius magvai a corpora quadrigeminában a Sylvius-féle zsilip alatt vannak s gyökrostjai — mintegy 9 gyökfonálból álló sor — a sisakon áthatolva a híd felső szélén már egyesülve mint egy köteg jelennek meg. Az agyból kiinduló és az alkalmazkodó izmokhoz és a belső egyenesekhez menő idegingerületnek pontosan kell megoszolnia, hogy az alkalmazkodás és összetérítés között meg legyen a harmónia. Emmetrop fénytörésit és normalis szem-1 Brölim-féle optikus czégnél, Bucarestben, Calea Victoriei 76. 2 Szerző kacsot kért a mechanikustól, de ö könnyebb munka miatt kanalat csinált. 3 Crainiceanu tanár ezen czikkelye és a következő Kocsis dr.-tól a múlt februári, ú. n. jubileumi számból elkéstek volt. közötti távolsággal biró szemeken kétségkívül megvan ez a harmonia, de változást szenved más fénytörés és más szemközötti távolság mellett. Hypermetropiánál az alkalmazkodásra nagyobb idegingerület szükséges mint az összetérítésre, myopiánál épen megfordítva, az összetérítés kíván nagy idegimpulsust, míg az alkalmazkodás keveset vagy semmit. De módosítja az alkalmazkodás és összetérítés idegimpulsusa között levő viszonyt a szemek közötti távolság is. Kicsiny szemközötti távolság mellett az összetérítés kisebbfokú mint a nagyobb távolság mellett, míg az alkalmazkodás ugyanaz marad egyenlő fénytörés mellett. A szemek közötti távolság befolyással van az alkalmazkodási és összetérítési idegimpulsus megoszlásának különbségére hypermetrop és myop fénytörésnél is s ezt a különbséget a nagy szemközötti távolság növeli a myopiánál, a hypermetropiánál pedig csökkenti. ■» A kitartó munkálkodáshoz szükséges, hogy a szemek alkalmazkodási és összetérítési idegingerületének eloszlása harmóniában legyen. Kicsiny különbséget az alkalmazkodás és összetérítés idegingerülete között még legyőz észrevétlenül az ingereloszlás mechanismusa, nagyobb különbség azonban már észrevehető, sőt kellemetlen tünetekkel jár. Ha az alkalmazkodást fokozott mértékben kell igénybe venni, míg az összetérítés normalis viszonyok között maradhat csak, mint hypermetropiánál, akkor a fokozott idegingerülettel végzett alkalmazkodás kellemetlen érzést, az asthenopia accomodativa tünetét kelti. Ha pedig — myopiánál — az alkalmazkodást csak csekély fokban vagy épen nem kell igénybevenni, míg az összetérítésnek normalis, sőt esetleg még nagyobb fokot kell elérnie, akkor az összetérítési idegingerület fokozása az alkalmazkodás nélkül kellemetlen érzéssel jár s előáll az asthenopia muscularisnak nevezett tünet. Ezt az összetérítési nehézséget, melyet insufficientia musculorum internoromnak neveznek, óhajtanám insufficientia convergentiaenek nevezni, mert az összetérítés nehézségét nem a belső egyenes izmok i meggyengülésében vélem feltalálni, hanem a beidegzés elégtelenségében. Az izmok meggyengülését, majd elvékonyodúsát csak másodlagos tünetnek tartom, a mint az élettan szerint is a csökkent vagy hiányzó idegingerület miatt az izom elveszti erejét, megvékonyodik, megnyúlik. Az insufficientia convergendae lényege tehát ezek szerint abban áll, hogy az egyenes és tisztán látás érdekében myopiánál csak alig igénybevett alkalmazkodással járó szintén csekélyfokú összetérítési idegingerületet külön magában meg kell növelni s miután ez fárasztó, az egyik szem eltakarásánál — mikor az egyenesen látás úgy is megvan — enged az összetérítési idegimpulsus az alkalmazkodás fokáig és így az eltakart szem kifelé tér. Sok esetben az alkalmazkodási és összetérítési idegingeriilet nagyobb különbségei mellett is jól dolgoznak a szemek, néha azonban kisfoki! különbség is insuff. convergentiae-t hoz elő. Myopiánál megvan az ok az insufficientiára a csekély alkalmazkodás mellett szükséges nagyobb összetérítés kiváltásában, de azért még sincs insufficientia minden myopiánál, még a hírhedt közepes myopiánál sem, a minek magyarázatául szolgálhat az, hogy az alkalmazkodás és összetérítés idegíngerületének aránytalan elosztását könnyen elvégzi az arra rendelt mechanismus. Viszont máskor kicsiny különbség a két idegingerület ereje között már nehezen váltható ki, úgy hogy egyszerűen a nagyobb szemközötti távolság miatt szükséges fokozottabb összetérítés is insufficientiát hoz maga után már az emmetrop fénytörésű szemeken is. Emmetropiánál az insufficientia okául a tankönyvek a belső egyenes szemizmok világrakozott gyengeségét vagy a külső egyenesek erősebb voltát hozzák fel. Éti azt gondolom, nem annyira az említett izmokban, hanem sokkal inkább a beidegzésben keresendő a baj oka. Nevezetesen a szemek közötti nagyobb távolság mellett aránytalanná kell válnia az alkalmazkodási és összetérítési idegingeriilet eloszlásának, több idegimpulsust kíván az összetérítés s ennek kiváltása hozza magával az insufficientiát. Ha a szemek között levő normalis távolság mellett, a mi 60 mm.-nek vehető, az alkal-
