Szemészet, 1897 (34. évfolyam, 1-4. szám)
1897-04-25 / 1. szám
1897. 1. sz. ORVOSI HETILAP—SZEMÉSZET mazkodás és összetérítés között megvan a kellő arányosság, akkor egy jóval nagyobb szemközötti távolság mellett, például 68 mm.-nél, egy bizonyos fokú alkalmazkodáshoz nagyobbfokú összetérítés kell mint az előbbi esetben, s így felbomlik a harmonia és fokozott idegingeriilettel kell pótolni ezen összetérítési többletet. Kisebb szemközötti távolság mellett, például 52 mm. mellett, kisebb az összetérítés szögértéke is s így összetérítési idegingeriilet felesen áll rendelkezésre. Hogy a különböző szemek közötti távolság mellett egy bizonyos fokú alkalmazkodáshoz minő fokú összetérítés szükséges, az a mellékelt ábra nyomán könnyen kiszámítható , hol egyszerűsítés okáért a derékszögű háromszögek szabályait veszem igénybe. A B oldal a szemek közötti távolság s ennek felét jelzi ú, mint egyik befogója a derékszögű háromszögnek. Az a a másik befogó a tárgy távolságát, illetőleg az alkalmazkodást jelzi. Keresendő az a szöglet, mely természetesen majd kétszer veendő, hogy az egész összetérítési szöget adja. B — 60 mm., tehát b — 30 mm.; a = 100 mm.; 30 tang a = b : a ; tang a = -; log tang a = log 0'30 ; log 0’30 = 0*4771213 — 1; log tang a = 94771213; a = 16° 41' 57". Tehát 60 mm. szemközötti távolság mellett 10 Dioptria alkalmazkodáshoz szükséges ................................................33n 23' 54" összetérítés 68 mm. szemközötti távolság mellett 10 Dioptria alkalmazkodáshoz kell 37° 33' 22" „ 52 mm. szemközötti távolság mellett 10 Dioptria alkalmazkodáshoz kell 29° 8' 53" „ Látható ezen számokból, hogy a 68 mm. szemközötti távolság mellett 4° 10'-czel nagyobb összetérítés szükséges mint 60 mm. mellett. A rendes munkatávolban ugyan kisebbek ezek a fokkülönbségek, a mint a következő adatokból látható: 60 mm. szemközötti távolság, 333 mm.-re alkalm..................................10° 17' 7" összetérítés 68 mm. szemközötti távolság, 333 mm.-re alkalm..................................11° 38' 54" „ 52 mm. szemközötti távolság, 333 mm -re alkalm..................................8° 55' 12" „ Tehát 68 mm. szemközötti távolságnál 1° 21' 47"-vei kell több összetérítés mint a 60 mm.-nél. Csekély ugyanezen fokkülönbség, mely a különböző szemközötti távolság mellett az összetérítést illeti, de mégis megvan, s ha nem okoz is mindig az összetérítésben rendellenességet, nem kicsinyelhető, mert hiszen nincs insufficientia minden közepes myopiánál sem. Ha meggondoljuk, hogy az össze térítésnek milyen pontosnak kell lenni, hogy a látóvonalak a tárgyon találkozzanak, érthető lesz a nehézség az ingerület kellő elosztásában, midőn az alkalmazkodáshoz szükséges ingerületnek megfelelő összetérítési idegingerület nem elégséges, hanem ezt még pótolni kell, s épen ezen pótlék az, mely az összetérítés elégtelenségének mértéke is. Tapasztalásom szerint az összetérítési elégtelenséggel küzdő emmetropiás szemek a normálisnál nagyobb szemközötti távolsággal bírnak. De nemcsak emmetrop, hanem hypermetrop szemeken is találunk insufficientiát, sőt periodikus kifelé álló kancsalságot, leggyakrabban gyermekkorban, a mikor a hypermetropiás fénytöréshez várt befelékaucsalítás helyett jelentkezik. Ezen kifelékancsalításba könnyen átcsapó insufficientia 51 okául szintén az alkalmazkodás és összetérítés idegingerületének aránytalan megoszlását tekintem, csakhogy itt a hypermetropiás szemen a relative nagy és így zavaró összetérítés, melyre máskor rendesen befelékancsalítás támad, épen ellenkezőleg elernyed, az idegingerület ezen részének csökkentése folytán, s mivel az összetérítési ingerület azon mértékét még sem találja el az illető egyén, melynél a kettősképek ne zavarnák, s hogy ettől szabaduljon, a külső egyenes szem izmokat gyakorolja be a szem jól kifeléfordítására s a kettősképek eltüntetésére. Lényegében nem történik itt egyéb, mint hogy a szem alkalmazkodási ingerületét kapja meg csak, az összetéritésit nem, valamint a myopiás szem csak az összetérítési idegingeriiletet kapja meg, az alkalmazkodásit csak csekély vagy épen semmi fokban. S ha Donders óta el tudjuk választani mesterségesen az alkalmazkodás és összetérítés idegingerületét, bizonyára megtörténik az kórosan is. A színtévesztés kijavítása.1 Irta: ***. 1847-ben születtem. Csak a későbbi években tudtam meg, hogy boldogult atyám és fivérem is színtévesztők voltak (ú. n. daltonisták), már kezdetben különös hajlamom mutatkozott a rajzoláshoz és már kora ifjúságomban kezdettem festegetni. Ezen foglalatosság közben kezdtem észrevenni, nagy meglepetésemre, hogy a színeket nem olyannak látom mint társaim, kik ezért gyakran kinevettek, és zárkózottá tettek ezen a téren és óvatossá, noha én részemről erősen meg voltam győződve arról, hogy ők látnak tévesen. Már kora ifjúságomban észleltem ezen tüneteket. A középiskolák felsőbb osztályait végezve, rajztanárom bevezetett a festészet technikájába is, a mely foglalkozást mindenkor hévvel és egész odaadással űztem. A képek (minták) másolásánál (mert ezzel kezdődött a tanítás) azonban feltűnőbb eltérések kezdettek mutatkozni, melyeket azonban én nem igen vettem észre; így pl. egy kék eget, sárgás felhőkkel, másolva, az égszínkék (cobalt) helyett párisi kéket, használtam s a levegő színe, eltérőleg az eredeti mintától zöldes-kék lett, társaim és tanárom nyilatkozata szerint, a mit én nem bírtam megkülönböztetni. A rózsaszínű szalagot, összetévesztettem a halvány kékkel. A piros ajkakat és nyelvet kékesnek, tiutaszerűnek láttam, hasonlónak a rózsát is. A sötétbordeaux vöröset feketésnek láttam. A sötétzöldet a sötétvörösbarnával tévesztettem. A vért inkább olyan színűnek láttam mint a sötét színű bouteille-a palaczkokat. A halványszürkést a halványszürkés zölddel stb. tévesztettem össze. De a színeket mégis különféléknek láttam. A szivárványból (spectrum) leginkább a kék és sárga szín tiínt fel, sejtettem ugyan ott még más színeket is, de nem bírtam azokat pontosan felismerni s megnevezni. De még mindig azt hittem, hogy mások tévednek és nem én, másrészről pedig abban a reményben voltam, hogy a különféle színárnyalatok felismerését úgy kell mindenkinek megtanulni és elsajátítani, szóval sokat kezdettem a színekkel foglalkozni. Miután a középiskolákat befejeztem, egy ellenállhatatlan hajlamtól vezetve a képzőművészeti pályára mentem ; a mely pályámra atyám, miután mint ügyes rajzoló, már az iskolában is elismerést szereztem, nyugodt lélekkel küldött. Az első évfolyamot leginkább az antik és a természet utáni rajzolással, továbbá az elméleti tanulmányokkal töltöttem, s jó eredménynyel végeztem. A későbbi tanévben azonban, a mint festeni kezdettem, tanáraim csodálkozva látták, hogy a színeket én másképpen látom mint ők és másképpen használom, de egészben véve, műveim nem voltak művészi érzék nélküliek, sőt némelyike a különböző látás mellett is, megnyerte a néző tetszését. Még mai napig is kegyelettel őrzöm az első arczkép-1 A közlést egy vidéken működő középiskolai tanár, tehát nem szakember irta. Kísérletei és eredményei annyim tanulságosak és értékesek, hogy azok további folytatása érdemesnek látszik.
