Szemészet, 1897 (34. évfolyam, 1-4. szám)
1897-10-31 / 3-4. szám
1897. 3—4. 8z. 78 ORVOSI HETILAP — SZEMÉSZET munkát kell végeznie a sublimat-kezelés mellett, mely Magyarországon általában divatban van ! De még erkölcsi jutalma sincs az orvosnak; hiszen hogy kezelését és fáradozását mily csekély eredmény követi, mutatja a cs. és kir. hadiigyministerium határozata, mely szerint a különben katonai szolgálatra alkalmas, de trachomás egyéneket visszautasítja, nem bizván a J hosszú és drága kórházi kezeltetés eredményében. A gyakorló ■ polgári orvosnak pedig még kevesebb eredményre van kilátása, mert neki még a nép ellenszegülésével is küzdenie kell, másrészt meg több eljárást, minő pl. a Knapp-féle, alig foganatosíthat. A falusi orvos, a mellett, hogy sem anyagi, sem erkölcsi jutalmat nem élvez, még a kényszerítő eljárásokkal közkedveltségén is sokat csorbíthat s a különben sem fényes praxisát érzékenyen megrontliatja. Nem csoda hát, ha az orvos az I ilyen munkáért nem lelkesülhet. E tényezők összejátszásából magyarázható az 1883 óta Magyarországon folyó küzdelem eredménytelensége; ma még talán több trachomás beteg van, mint akkor volt. A sikert tehát más utakon kell keresni. Ha a mellett maradunk, hogy orvos kezelje tovább is a trachomát, első sorban az orvosokat kellene méltányosan jutalmazni. Javulást azonban így sem várok. Nézetem szerint leghelyesebb volna a kezelést a nép kezébe adni. A trachoma elleni küzdelemnek ezen új irányba való terelésénél a következőket tartom irányadóknak : 1. A trachomás betegek nyilvántartását és ellenőrzését az orvosok végezik. 2. A kezelést általánosságban maga a lakosság végzi. Iskolás gyermekek és egyes nehéz esetek továbbra is orvosi kezelésben részesüljenek. Orvosi kezelés alá veendő továbbá mindazon beteg, ki a kezelést otthon hiányosan vagy egyáltalán nem végzi. 3. Az orvosok felvilágosítják a lakosságot a betegség lényegéről, továbbá azon veszedelemről, melyet a betegség már kezdeti szakában magában rejt. A tanítás mindig szemléltető legyen, mert csak ez hat a népre meggyőzőleg. 4. Az orvosok ellenőrzik az otthon való kezelést. Ezen ellenőrzés pedig az eredmény vagy eredménytelenség constatálásában áll. A hol az eredmény hiányzik, ott a kezelés hiányosan vagy egyáltalán nem történt meg. Engedelmes, de kevésbbé értelmes vagy tudatlan beteget ismételve kell tanítani, ellenszegülőket pedig orvosi kezelés alá kell venni. Legjobb kényszer-rendszabály a kórházba szállítás. 5. Gyógyszereket az orvosok adnak ingyen. 6. Az orvosok munkájukért igazságosan jutalmazandók. 7. Katonaképes trachomás egyének katonai szolgálatra besorozandók. E trachomás egyének külön katonai osztályt alkossanak, melyeknél a kezelést az altisztek végezzék; az orvosok oktatják a legénységet és ellenőrzik a kezelést. Ezen rendszabály által az állam véderejében nyer, a lakosság pedig megszabadul a fertőzés lehetőségétől. A trachomás betegek a katonaságtól miut gyógyult és a trachoma kezelésében jártas emberek kerülnek ki. Kezelésre a czitromsavas ezüstöt, itrolt ajánlom, melyet 130 trachomás betegnél teljes sikerrel alkalmaztam és pedig háromféle alakban, különböző töménység szerint: 1. 200 gramm vízre 3—6 gramm itrolt veszek, mely erős üledéket ad; 2. ezen oldat 20 grammjához 3—4 csepp ammonia pura-t teszek, mi által az üledék kevesbedik; végül 3. in substantia por alakban alkalmazom; minden esetben kifordított szemhéjak mellett a conjunctivával hozom a szert érintkezésbe. Az 1. oldat alig okoz reactiót, maga a por 1 '/* óráig tartó csípést és könyezést okoz, ezen idő elteltével azonban a beteg folytathatja munkáját. Acut esetekben az első oldatot használom s csak később a másodikat; in substantia erősen, diffuse túltengett conjunctiváknál veszem a szert igénybe, rendesen a folyadékkal combinálva. Az eredmény mindig biztos s átlag 4 hónapi kezelés után a kötőhártya hegesedés nélkül gyógyul. Hogy miként hat a szer pannusra, nem volt alkalmam tapasztalni, mert iskolás gyermekeket kezeltem, kiknél még nem volt ideje a pannusnak a kifejlődésre. Nehány idősebb betegen tett kísérletem után ítélve azonban úgy látszik, hogy az itrol kedvezőtlenül hat a pannusra. Az itrol különben lassan, fokozatosan hat; desinficiens tulajdonsága mellett adstringens és resolvens is s hatása a conjunctiva szövetének mélyebb rétegeiben is érvényesül. Alkalmazásának előnyei a többi szerekkel, főleg a sublimáttal szemben következők: 1. az eredmény (pannusos esetek kivételével) biztos; 2. ad integrum gyógyulás; 3. fájdalmatlanság; 4. az alkalmazás egyszerű volta; 5. a kezelést a beteg hozzátartozói is végezhetik; 6. a kezelés módja nem időrabló; 7. a mindennapi kezelés a ragályozás lehetőségét kisebbíti s végül 8. e tulajdonságainál fogva lehetévő teszi a külön katonai osztályok létesítését, illetve a szernek ily módon való használatát. Meggyőződésem, hogy az itrollal való kezelés, valamint a trachoma elleni küzdelmünknek a jelzettalapokon való újjászervezése a kívánt eredménynyel fog járni. A congressus tárgyalásainak további folyamán Leontijew dr. (Moszkva) megjegyzi, hogy Oroszországban trachomamentes vidékek is találhatók. Hirschberg tanár csak a katonai statistikát vette alapul, a hol pedig a conjunctivit. follicularist is mint trachomát kezelik. A mechanikus-sebészi kezelésnek ő is barátja, de tiltakozik az átmeneti redő kivágása ellen. Úgy véli, hogy a trachomát csak orvosok kezelhetik. Germán dr. (Oroszország) rationalisnak tartja, hogy a kezelés a lakosságnak engedtessék át. Schmidt-Rim pier az excisio ellen nyilatkozik. Schantz dr. (Németország) szerint az itrol por alakban mar, oldatban pedig eredménytelen. Heisrath dr. formollal ért el jó eredményeket, Nieden ellenben azt állítja, hogy a formol 1%'0S oldata igen fájdalmas s e mellett eredménytelen. Kuhnt tanár Ígéri, hogy az itrollal kísérletet tesz, bár nem bízik benne, mert pannusnál nem használt. Elégtelennek véli azt az alapot, melyre Nenadovics a trachoma kezelését fektetni kívánja. Nenadovics félreértett szavait kimagyarázza és fenntartja az itrolról mondottakat. Klinikai közlések. Lettner Vilmos dr, szemklinikái gyakornoktól. I. Hysteriás amblyopia esete. 0. T. 28 éves nevelőnő folyó év julius 29-dikén kereste fel az egyetemi szemklinikát, előadva, hogy jobb szemére több nap óta semmit sem lát. Látását hirtelen, előtte ismeretlen okból vesztette el. Régebb idő óta szenved főfájásban, mely nála majdnem szabályosan jelentkezik hetenkint kétszer 1—2 napi időtartammal. Szája állandóan rossz ízű s úgy érzi, mintha mindig valami kellemetlen szagú anyag volna orra előtt. Mióta főfájásai vannak, gyomrával is sokszor van baja; székelése rendetlen. Menstruatióját 17 éves korában kapta meg, mely rendesen jelentkezett mindaddig, míg állítólag sápkóros lett, ekkor több ízben rendetlen volt. Gyermekkorában vörhenyt és kanyarót állott ki, 17 éves korában typhusa volt; más kiállott betegségre nem emlékszik. A jelentkezéskor megejtett vizsgálat azt mutatta, hogy a beteg jobb szemének tárgylátása sincs, fényérzése jó, projectiója azonban concentrikusan a rendesnek V3-dára szűkült; bal szemén a normalis látásélességnek 1/2-e (5/10) van jelen, mely üveggel sem javítható. A szemek külsőleg semmi kórosat sem mutatnak, eltekintve attól, hogy a beteg a világosságot kerüli s ha az ablak felé néz, szemeit behúnyja. Pupillái egyenlően tágak, szabályosan kerek alakúak; a jobb pupilla fényre valamivel renyhébben reagál, mint a bal. Áteső fénynél mindkét szem törőközegei tisztáknak bizonyulnak. A szemfenék úgy a jobb, mint a bal szemen teljesen épnek ítélhető.
