Szemészet, 1897 (34. évfolyam, 1-4. szám)

1897-10-31 / 3-4. szám

1897. 3—4. sz.

ORVOSI HETILAP-SZEMÉSZET

71

szegényebb réteget mutat.) Ezek a készítmények rendkívül tanulságosak és belőlük a következőket véltem kiolvashatni :

A keresztezett jobb tractust összehasonlítva a ballal, határozottan kisebbnek tűnik fel. De ha a sorvadt látóideget az éphez hasonlítjuk és most a keresztezett jobb tractust ismét a sorvadt látóideghez viszonyítjuk, úgy már az első pillanatra határozott aránytalanság tűnik fel. Ha áll a látóidegek teljes kereszteződése, a mint azt Michel és Kölliker állítják, úgy a keresztezett tractusnak 1. a ténylegesnél sokkal kisebbnek és 2. teljesen rostnélkülinek kellene lenni. Miután sem az egyik, sem a másik készítményeimen ez nem tapasztalható, azért is én a két tractusnak fentebbi ábrán pontosan feltüntetett nagysági viszonyait csakis a semidecussatióval tudnám magyarázni, mivel ezen az alapon a sorvadt rostok kétfelé oszolván meg, absolut rosthiány sem az egyik, sem a másik tractusban nem lesz található, valaminthogy a keresztezett tractus megkisebbedése sem kell, hogy egyenes arányban legyen a sorvadt látóideggel.

A 3. ábrának gondos szemlélése továbbá annak felismerésére is vezet, hogy a nem keresztezett rostok a hasonnevű tractusban egészen zárt, tömör köteget nem képeznek. Látható ugyan a bal tractus dorsalis szélén egy vékony csík, mely kissé világosabbnak tűnik fel, mi rostritkulásnak az eredménye, de oly feltűnőnek nem mondható mint a jobb tractus ventralis szélén levő selerotikus csík, mely teljesen rostszegény. Mindenesetre oly gyér a rostritkulás a bal tractus dorsalis szélén, hogy az a chiasma dorsalis feléből készült vízszintes metszeteken kellő tisztasággal nem tűnhetik fel.

3,

3. ábra.

Esetem, mindent összegezve, engem az alábbi következtetésekre vezet.

1. Bernheimer ama tételéhez, hogy a keresztezett köteg a chiasma ventralis, keresztezetlen kötege a dorsalis rétegben van, készítményeim alapján teljesen hozzájárulok. Esetemben a vízszintes metszeteken világosan látható, hogy a keresztezett köteg csakis a keresztezett tractus ventralis metszetein tiinik fel (1. 2. ábrát), míg a keresztezetlen köteg csupán a dorsalis metszeteken látható ama selerotikus ívelt csíkok képében, melyek a sorvadt opticusból a chiasma bal szélén — ép rostnyalábok közt — húzódnak a hasonnevű, bal látóhuzamban. A frontalis metszetek pedig tisztán mutatják, hogy a keresztezett köteg okozta rostkiesés a keresztezett tractus ventralis, a keresztezetlen kötegnek megfelelő rostritkulás a hasonnevű tractus dorsalis szélén lép fel.

2. Azon körülmény, hogy a keresztezett tractus kifejezetten sorvadt, míg a hasonnevű talán alig, mutatja, hogy a keresztezett nyalábok túlsúlyban vannak, míg a keresztezetlen kötegek a kisebbik részt képezik.

3. Fentebb kiemeltem, hogy a keresztezetlen rostokat egy elkülönült selerotikus csík alakjában, mikép a keresztezett rostokat, felmutatni nem tudtam. Ebből csakis azt kell következtetnem, hogy a keresztezetlen rostok túlnyomó számban a hasonnevű tractusban egyenletesen szóródnak széjjel, mely nézetem Bernheimer felfogásával is egyező.

Esetemet a látóidegek félkereszteződésének bizonyítékai közé kell soroluom. Nézetem szerint már egymagában véve az

a körülmény, hogy a keresztezett tractusban rostok még nagy számmal vannak, kétségkívül igazolja a keresztezetlen rostok létezését. Hiszen, ha a chiasma teljes kereszteződésnek lenne színhelye, úgy a sorvadt látóideggel ellentett látóbuzamnak absolute sklerotikusnak kellene lennie; a totalis decussatio híveinek semminemű okoskodása (Michel) a keresztezetlen tractusban levő rostokat érthetővé és elfogadhatóvá tenni nem képes. Miután tudjuk, hogy a retinából eredő centripetalis opticusrostok szakadatlan pályát képeznek a subcorticalis látódúczokig, azért is pathologiai postulatum, hogy egy látóidegnek teljes elfajulása, mely, mi több, évtizedeken át áll fenn, felterjedjen a subcorticalis opticusgóczokhoz — e törvény alól kivételt nem ismerünk.

Leírásomnak és taglalásaimnak végére érvén, szabadjon még befejezésül egy általános megjegyzést tennem az atrophiás módszer eredményeinek megítélése szempontjából.

Valamely idegpályának elfajulását, mint ismeretes, kétféle módon ú. m. positive és negative lehet kimutatni. Ha valamely, központjától elszakított pálya másodlagosan elfajul, úgy ez kezdetben a velőshüvely rögös szétesésében nyilvánul ; ha idő folytán a myelincseppek felszivattak, úgy beáll a consecutiv kötőszövetes túltengés, mi egyenértékű az elfajult pálya teljes kiesésével, hiányával. A másodlagos elfajuláselső szakaszát a Marchi-íéle osmio-bichromatos módszerrel könnyen és biztosan lehet kimutatni, mert az osmium által feketített myelinrögök szabatosan mutatják az elfajult pályát. Ez tehát az elfajult pályának 'positio kimutatása. (A módszer ellen tett kifogások absolute nem helytállóak és úgy tapasztalat- mint kritikahiányon alapulnak.) Ha a szétesett velő felszívódott, hátramarad az üres kötszövethálózat, ez pedig Weigert haematoxylinos festésével mint világosbarna, velőtlen csík illetve szalag tűnik fel (miután e festés a jelenlevő velőt sötétkékre, a kötőszövetet sárgásbarnára festi.) Ez tehát az elfajult pályának negatív kimutatása. De ismeretes, hogy a pálya elfajulása után a kötőszövet zsugorodik is és így megeshetik, hogy azon esetben, ha az elfajult pálya nem képez egy tömör nyalábot, hanem egyéb pályarostok közé el van szórva, úgy zsugorodó selerotikus csíkok az egészséges rostnyalábok által eltakartatnak. Ez alapon könnyen érthető, hogy a keresztezetlen tractusban alig lehet sorvadást kimutatni, mert itt a nyalábok diffuse helyezkednek el, valaminthogy a keresztezett tractusban is az aránylag kisfokú atrophia csak azt bizonyítja mennyire képesek a meglevő egészséges rostok az atrophiát fedni.

E tények alapján úgy hiszem, mindenki előtt világosnak tiinik fel ama kijelentésem, hogy a látóidegrostok félkereszteződését első sorban a positiv irányú Marchi-féle módszer van hivatva kimutatni; ehhez azonban — az emberen t. i. — oly feltételek szükségesek, melyek a körülményeknek igen ritka és véletlen összetalálkozásával valósulhatnak meg csupán. (Jelesen: egyoldali enucleatio vagy exenteratio, mely után intercurrenter 4—6 hét múltán exitus. Csakis ily rövid időtartam után áll még fenn a heveny velőszétesés és csak ilyenkor alkalmazható még eredménynyel Marchi szép módszere.) E helyen a leghatározottabban ki kell jelentenem, hogy a tisztán épszövettani kimutatása a látóidegek kereszteződésének hiú törekvés; Kölliker-re\ szemben ép azt kell kiemelnem, hogy a chiasma kuszáit és töméntelen rostjai által nyújtott úttévesztő képeket még oly óvatos és lelkiismeretes górcsői elemzés sem lesz képes biztosan felderíteni. E nehéz kérdésben csakis a pathohistologiai módszer az egyedül czélravezető; egyébként Kölliker is csak „mit der grössten Wahrscheinlichkeit“ állítja a teljes kereszteződést. A tisztán anatómiai módszernek a chiasma kérdésében való tarthatatlanságát és csalóka voltát igen meggyőzően és szellemesen bizonyította be Griitzner. E szerző ugyanis fonalakból készített egy mesterséges chiasmát akképen, hogy a látóidegrostokat képviselő fonalak a chiasmában egy mélyebb színtájba bukván le, rövid lefutás után ismét felemelkedtek és folytatták útjokat az azonos tractusban. A minta természetesen keresztezett fonalakat is tartalmazott. Egy ilyen modellen át azután Lenliossék M. metszeteket készítvén, nyilvánvalóan kitűnt, hogy a keresztezetlen rostok egy adott metszeten mint kereszteződő fonalak tűnhetnek fel.

i