Szemészet, 1897 (34. évfolyam, 1-4. szám)
1897-07-25 / 2. szám
64 1897. 2. sz. ORVOSI HETILAP — SZEMÉSZET két bokaiziilet, valamint a jobb kéz mutatóujjának I. és II. perez közötti Ízülete duzzadt, vizenyős tapintatú, erősebb nyomásra igen fájdalmas. A húgycsőből bő sárgásfehér genyszerű kifolyás. Mindkét szem erősen fénykerülő, könyező. A kötőhártyák nagy fokban belöveltek; jelentékeny ciliaris injectio. A corneák borúsak, helyenként szurkáltak. A mellső csarnokok rendes mélységűek, a csarnokvíz zavaros. Az irisek duzzadtak, piszkos színűek, elmosódott szálazatúak. A pupillák egyenlők, igen szűkek, kerekek, nem reagálók. A ciliaris tájak érintésre igen érzékenyek, a szemek feszülése normalis. Diagnosis : iridocyclitis acuta oc. utr. Rendelés: Meleg borogatások 3°/o"os bórsav-oldattal, l°/0 atropin, boric, cseppek ötször naponta mindkét szembe, sötét szoba, szürke védőüveg; belsőleg jodkalium ; a lobos Ízületekre melegedő Priesnitz-borítások, a húgycső kifecskendéséro 1/i°/0-os zincum sulfuricum-oldat. Április 27-dikén (két heti kezelés után) az erős fénykerülés és könyezés még mindig tart. A jobb szemen az izgalom még jelentékeny, a bal szemen már alábbhagyott. A corneák simák csillogók, a csarnokviz mindkét szemen tisztább, a pupillák a közepesnél tágabbak, kerekek, feketék. A ciliaris tájak érintésre még igen érzékenyek, a spontan fájdalmasság csökkent. Az ízületek duzzadtsága kisebb, a húgycsőkifolyás megszűnt. Rendelés : a jobb szembe naponta 5-ször, a balba 3-szor atropin. Május 14-én mindkét szemen atropin conjunctivitis tünetei mutatkoznak. Rendelés: 2°/o0-es scopolamin. hydrobrom-oldatból becseppentések mindkét szembe 3-szor naponta. Május 18-dikán a cseppeket elhagytuk. Május 21-dikén elbocsátás: a jobb szemen közepes fénykerülés és izgalom. Igen kevéssé zavaros csarnokvíz, középtág kerek fekete pupilla. A bal szem teljesen halvány, a csarnokvíz tiszta, az iris ép, a pupilla a közepesnél jóval tágabb, kerek fekete. Látásélesség a jobb szemen: 3 m.-ről ujjak olvasása, a bal szemen &/7. A jelen esetben a gonorrhoea és az iridocyclitis közti okozati összefüggés csaknem kétségtelen. Támogatja ezen állítást a kiújuló kankós kifolyások és az izületi megbetegedéseknek 2 T/2 éven át történő együttes megjelenése, a mely körülmény — ha nem is fogadjuk el a régi iskolának a „blennorrhagiás diathesis“-ről szóló tanát — eclatánsan bizonyítja, ezen egyénnek nagy hajlandóságát a gonorrhoeás metastasisokra. Attól eltekintve, hogy egy iritist létrehozó egyéb alkati bántalom (syphilis, polyarthritis rheumatica) a betegnél nem volt kimutatható, az iritis gonorrhoeás eredetére nézve támpontot találunk magának a szembajnak lefolyásában is. Feltűnő volt ugyanis egyrészt a subjectiv tünetek rendkívüli heves jégé (fájdalom, igen sokáig tartó fénykeriilés), másrészt az objectiv tünetek enyhesége : a pupillák atropinra igen jól tágultak, s a mi különösen felötlő, plastikus izzadmánynak az egész hosszú (9 hetes) időtartam alatt nyoma sem volt, úgy hogy egyetlen synechia posterior sem képződött, a gyuladás mindvégig megtartotta egy iritis serosa jellegét. A gonorrhoeás iritisek vehemens fellépését Mackenzie 1 gyakran idézett leiratában igen jellemzőnek tartja. Az ő észlelései szerint a serosus izzadmányt igen gyakran az egész csarnokot kitöltő oly bő plastikus exsudatum követi, a milyen az iritisnek semmi más alakjánál nem észlelhető. Ezen izzadmány, bármily tömeges legyen is, rendesen nyom nélkül felszívódik, a synechiák, bármily nagyszámúnk is, kellő atropinkezclésre elszakadnak s a gyógyulás zavartalanul beáll, úgy hogy a gonorrhoeás iritisre nézve a heves fellépés és a tünetek tökéletes visszafejlődése határozottan jellemzők. Egy másik characteristicum a kankós iritiseknek gyakori kiújulása. Ezen kiújulások a legtöbb szerző észlelése szerint egybeesnek a húgycsőfolyás recidivájával és csaknem bizonyosra várhatók, ha az egyén friss kankóval fertőztetik. Míg az első iritis gyakran a serosus állapotnál marad, mint azt jelen esetünkben láttuk, a recidivák többnyire plastikus izzadmánynyal járnak. A húgycső fertőzése és az iritis kitörése közt eltelt „incubatiós“ idő rendszerint rövid, John1 2 *-nak egy újabb össze1 Mackenzie. Maiad, de l’oeil 11. 35. 2 Jahn. lieber die Compl. d. Gonorrhoe. Inaiig. Dissert. Berlin, 1893. (Az összes idevágó irodalomnak pontos összeállításával.) állítása szerint nehány nap és hat hét között ingadozik, középértéke 15 nap. Ritkábbak azon esetek, a melyek közé a mienk is tartozik, melyeknél az első kankó és az iritis között évek telnek el. Vannak esetek (Alt1, Mengin2), a melyeknél egy ophthalmoblennorrlioea előzte meg az iritist. Bajos dolog volna vitatni, hogy ilyenkor a metastasis az előbb inficiált húgycsőből indult-e ki vagy pedig a kötőhártyából, mint azt az említett szerzők állítják. Érdekes kérdés az, hogy az iritis gon. mily viszonyban áll az izületi gyuladásokhoz. Tény, hogy gon. iritis megelőző izületi gyuladás nélkül igen ritka dolog. Ricord óriási beteganyagából csak egyet látott ilyet s újabban Despagnefi irt le egy arthritis nélkül támadó gyakran ismétlődő iritist, míg egy másik esetében az iritis megelőzte az izületi gyuladásokat. Az összes többi esetekben már az iritis kitörése előtt támadtak az izületi fájdalmak s csak kivételesen vele egyidejűleg. Tekintetbe véve ezen tényeket, valamint szem előtt tartva az iritisnek a polyarthritis rheumaticával való oki összefüggését, önkénytelenül felmerül azon gondolat, hogy az ily gonorrhoeás iritist úgyszólván egy másodlagos metastasis eredményének tekintsük. Legalább valószínűnek látszik, hogy a kórt nemző anyag nem közvetlenül a húgycső nyákhártyájáról, hanem az elsődleges metastasis által fertőzött izületi savós hártyáról kerül a vérárammal a szembe. Hogy léteznek-e ezen vándorlást elősegítő boneztani vagy élettani praeformált viszonyok, vagy pedig az uveát egy ily természetű fertőzésre különösen fogékony testrésznek kell-e tekintenünk, el nem dönthető. Az eddig ismertekből mindössze az világlik ki, hogy scrophulotikus testalkat és gyakori meghűlésekkel járó életmód elősegítik az iritisek keletkezését. Teljesség kedvéért felemlítendőnek tartom, hogy az újszülöttek genyes kütőhártyagyuladása épen úgy képes izületi megbetegedést létrehozni, mint a felnőttek húgycsőkankója (Deutschmann). A gon. iritis gyakoriságát illetőleg a legjobb felvilágosítást adja Fournier statistikája, a mely szerint 62 kankós beteg közül átlag 1 szenved izületi gyuladásokban s a kankós izületi gyuladásban szenvedők 38%-a betegszik meg iritisben. Mint minden iritisnél, úgy itt is a sugártest többékevésbbé vesz részt a gyuladásban. Ettől eltekintve, a szemteke egyéb alkatrészei is szenvedhetnek. Felszínes és mély keratitiseket többau észleltek s John a maga esetével együtt 6 olyan esetet gyűjtött össze, a melyekben a bántalom az egész uveára kiterjedt s a chorioidea gyuladása többé-kevésbbé intensiv üvegtesti homályokat hagyott hátra. A gon. iritis kezelése csak tüneti lehet s más iritisétől miben sem különbözik. Érdekes lenne megismerni az iritist okozó fertőző anyag mibenlétét s közelebbről, hogy talál ni-e az izzad mányban gonococcust vagy csak egyéb baktériumokat. Bár egy ily positiv eredményű kísérlet jól megvilágítaná a gonorrhoeás metastasisok lényegének még mindig vitás kérdését, nagy felelősséggel járna egy súlyos iritisben szenvedő szemet megpungálni. Annyit a bakteriologikus vizsgálatok kiderítettek, hogy ophthalmoblennorrhoeában elpusztult corneájú szemeken a gonococcus Neusseri igenis képes úgy az iris lapos hámjában mint kötőszövetében is tenyészni, ellentétben azon régebbi nézettel, a mely szerint ezen coccus csak hengeres hámban él meg. A hibás állású szemszőrök és a szemhéjbefordulás műtétéiről. Ifj. Siklóssy Gyula dr., rendelő főorvostól az irgalmas kórház szemosztályán. Az utóbbi években sokszor állottam oly esetekkel szemközt, melyekben trichiasis és entropion miatt műtétet kellett végeznem. Ismeretes, hogy ily esetekben a műtéti eljárásoknak egész raja közül válogathat a műtő, míg magát valamelyikre elszánja, a mely az esethez képest a gyógyulásra legtöbb 1 Alt. Amer. Journ. of Ophthalm. 1893. 3. 2 Mengin. Recueil d’Ophth. 1880. tí79. 3 Despagnet. Recueil d’Ophth. 1888. 2(55. 4 Clemens. Uebcr Iritis gonorrhoica. Inaug. Dissert. Berlin. 1882.
